Szegedi Ferencesek

 
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

gyóntatás

Email Nyomtat PDF

Szentségfelvétel V.

Tartalom

Szentgyónás szentsége. 1

A szentség felvételének az ideje: 2

A szentségfelvétel helye: 2

Mi a lelkivezetés?. 3

Mi a különbség  lelkisegély-szolgálat és a lelkivezetés között?. 3

GYÓNÁS MENETE: 3

MIÉRT GYÓNJUNK?. 4

Lelkitükör fiataloknak. 5

Lelkitükör fiataloknak. 6

Lelkitürkör felnőttek számára. 7

Társ nélküliek (elváltak) lelkitükre. 10

Lelki tükör ritkán gyónók számára - a Tízparancs alapján. 11

Lelkitükör rendszeres gyónók számára. 12

Általános lelkiismeretvizsgálat 13

Nyugdíjasok lelkitükre. 15

Lelkitükör felnőtteknek. 17

Lelki tükör elsőáldozóknak. 18

 

Szentgyónás szentsége 

A bűnbocsánat szentsége az a szentség, amelyben a gyóntató pap feloldozása által elnyerjük Istentől bűneink bocsánatát, és kiengesztelődünk az Egyházzal.

 

Szentírási alap:

„Húsvét estéjén az Úr Jézus megjelent az apostoloknak, és így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,22-23)

 

A megtérő cselekedetei:
- bűnbánat,

- Szentlélek segítségül hívása, lelkiismeret vizsgálat (még odahaza),
- bűn bevallása,
- elégtétel elvégzése,

 

A szentség hatásai:

1.      közvetíti Isten kegyelmét,

2.      kiengesztelődés Istennel, helyreáll az Istennel való baráti kapcsolatunk,

3.      a lelkiismeret békéje, nyugalma,

4.      az istengyermeki élet méltóságának helyreállítása,

5.      Isten őszinte szeretete,

6.      a keresztény élethez szükséges lelkierő növekedése,

7.      a bűn okozta sebek gyógyulása (a bűnbánó lelkében és az Egyházban)

 

A gyónás érvényességéhez hozzátartozik, hogy meglegyen bennünk a javulás szándéka!

Aki halálos bűnt kifelejtett a gyónásból, annak az Isten megbocsátotta ugyan bűnét, de a következő gyónásban meg kell vallania.

Aki szándékosan kihagyott halálos bűnt, annak gyónása érvénytelen és szentségtörő, ezért az egész gyónást meg kell ismételnie.

 

A szentség felvételének az ideje:

Régente a bűnbocsánat szentségét a szentmiséken, a szentmisék elején vették fel. Miért nem helyes ez a gyakorlat? Miért kell külön felvenni a két szentséget. Az ember egyszerre nem tud két helyen lenni, nem tud egyszerre két felé figyelni, legalábbis igen nehéz. A liturgikus reform óta a szentmise elején magyarul olvassuk fel a Szentírást. A Szentírás nemcsak egy 2000 éve megírt könyv, tele történelmi eseményekkel, hanem az Isten Szava Hozzám a mai napon. És azért adja ezeket elém, mert szükségem van rá! Az, aki a gyóntatószék előtt várakozik, hallgatja az ott beszélgető embereket, vagy a gyóntatószékből kiszűrődő hangokat, az nem tud figyelni a Szentírásra, a felolvasott Szentleckére, Evangéliumra. Ezért jó dolog, hogy gyónásunkat a szentmise előtt vesszük fel. Igyekszünk már a szentmise előtt kiülni, hogy kinek-kinek jusson ideje a mise kezdetéig elvégezni azt.

 

Milyen gyakran kell felvenni?

Ha az embernek súlyos bűne van, lehetőleg azonnal. Ez olyan kérdés, mint ha az ember eltöri a kezét, akkor mennyi idő múlva mennyjen el a sebészetre, röntgenre, gipszelőbe? AZONNAL! Egyébként ahhoz, hogy az ember keresztényként meg tudjon állni a világban, illetve a bűne által okozott seb gyógyuljon a saját lelkében és az egyházon legalább havonta, legritkább esetben kéthavonta.

 

A szentségfelvétel helye:

 1. Gyóntatószék

„A középkorban az oltár mellé tett alkalmi széken adta a pap a feloldozást, a barokk kor XVIII. század óta vette kezdetét a rendszerint háromfülkés gyóntatószék, s azt faragásokkal díszítették vagy szimbólumokkal látták el. A középső széken a gyóntató pap ül, kétoldalt térdeplőn felváltva végzik szentgyónásukat a bűnbánók. Ezeket a gyóntatószékeket fenn kell tartani azok számára, kik nem kívánják kilétüket felfedni.” (Liturgikus Lexikon, SzIT, Budapest, 2001, 71.o.) A gyóntatószék hátránya, hogy sorozatban kell gyóntatni az embereket, egy ember 2-4 perc maximum, és már érkezik a következő bűnbánó. A nagyothallók, és azok akik nem tudnak letérdepelni szintén hátrányba kerülnek.

 

2. Gyóntató szoba

„A liturgikus reform helyesli a gyóntatófülke (szoba) kiképzését, ahol kisebb elválaszott világos helyiségben a gyónó ülve, vagy térdelve, a lelkiatyával négyszemközt végezheti szentgyónását. Ez különösen előnyös a nagyothalló vagy nehezen mozgó idősebb hívek számára.” (Liturgikus Lexikon, u.o.) Az adott lelkipásztorral személyesen lehet időpontot egyeztetni gyóntatásra-lelkivezetésre, vagy az irodában személyesen, vagy telefonon lehet időpontot egyeztetni. A gyóntató szoba helye a lelkivezetésnek is.

Mi a lelkivezetés?

A lelkivezetés a lelki beszélgetések végtelen láncolatában történik meg. Már az ókorban megfigyelték, hogy egy-egy ember kitűnik közülük tudásával, segítőkészségével, jóságával, állhatatosságával. Ezért gyakran felkeresték ezeket a keresztény személyeket. Az emberek elfogadták, és szívesen hallgattak tanácsaikra. Így egy pap, hitoktató, egyházközségi csoportvezető, közösségvezető, vagy egy olyan ember lehet lelkivezető, aki emberekkel találkozva meghallgatja azokat.

Mi a különbség  lelkisegély-szolgálat és a lelkivezetés között?

Lelkisegély-szolgálat: ilyen jellegű intézményeket egyházi és világi szervezetek is működtethetnek, pl. Vöröskereszt. A nap bármely órájában, telefonon kérhetnek tanácsot az emberek különböző problémáikra.

A lelkivezető: az a személy, aki ugyanolyan életfelfogású személyt, mint saját maga, segíti az evangéliumi úton (a keskeny úton).

(Vö. Füzi F. A.: Néhány kérdés és válasz a lelkivezetésről, A szerző kiadása, Kapusvár, 2001)

 A Bűnbocsánat szentségének felvételekor gyakran kap tanácsot a gyónó lelki életéhez, és mindig kérhet is. Kiszolgáltatója csak pap, vagy püspök lehet. A lelkivezetés elsősorban meghallgatásból és esetleg tanácsadásból áll, és nem feltétlenül szükséges összekapcsolni gyónással. Ha lelkivezető világi nyilván soha nincs feloldozás.

 

GYÓNÁS MENETE:

1. Belépünk a gyóntatószékbe: Dicsértessék a Jézus Krisztus.

2. Letérdelünk, vagy leülünk. 

3. Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

4. Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam... (1 hónapja, 1 éve, 10 éve, hamvazószerdára... stb.)

5. Bűnök felsorolása. (Lásd a lelki tükröt.) Végén: Több bűnömre nem emlékszem. ((Itt lehet kérdezni is a gyóntatótól.)

6. Gyóntató tanácsai.

7. Bánatima elimádkozása: Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet, mert azokkal az én jó Istenemet megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnöket kerülöm. Ámen.

(( Történhet más szavakkal is, de a bánat, és a javulás szándéka benne kell hogy legyen!))

8. Gyóntató feloldozása. Amikor ezeket mondja ... FELOLDOZLAK TÉGED AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN: keresztet vetünk. 

9. Gyóntató: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk. 

Gyónó: Mert örökké szeret minket. 

Gyóntató: Isten megbocsátotta bűneidet menj békével. 

Gyónó: Istennek legyen hála. 

((Ez a párbeszéd elmaradhat.))

10. Elköszönés: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

MIÉRT GYÓNJUNK?

Ha szeretünk valakit vagy valamit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.

Csak azt szoktuk szeretni, ami értékes számunkra. Az értékes dolgok gyarapíthatják életünk minőségét, jobb helyzetbe kerülünk általuk, értünk vannak. Elveszteni azt, ami értékkel bír, annyit jelent, életünk minősége csökken, vagyis rosszabb helyzetbe kerülünk.

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”

A parancsok középpontja: az ember önmagában, életével, méltóságával, testével és Istennel való benső istenkapcsolatával együtt.

Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt.

Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek, kevésbé leszünk boldogok. Növekedni az értékekben, megvédeni és előmozdítani azokat azt jelenti: egyre többé válunk, „Isten képmására” alakulunk, végülis megszületik bennünk az igazi ember.

Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha megvalósítjuk magunkat, amennyiben szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: „Szeress! Szeresd Istent, mert ő előbb szeretett téged, szeresd testvéredet, mert tudod, hogyan szeret téged Isten. Isten a szeretet.

Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat.

Isten tudja ezt, és ezért elénk jön, nem mint szigorú bíró, hanem egy jó apa vagy anya; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit.

Isten nem botránkozik meg miattunk, nem ítél el, nincs benne félelem a rossz sötétjétől, és nem jön indulatba bűneink miatt.

Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret.

Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát, az első ajándékot, amit föltámadva tanítványainak adott Húsvét napján:

„Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.”

Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge… ahol gyógyulásra van szükség.

 

Lelkitükör fiataloknak1.

(Segítség a gyónási készületben)

  1. "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

Mi, ki miatt szorul háttérbe Isten hétköznapjaidban? Hiányosak ismereteid? Nem eléggé ismered, tudod, hogy Ő nagyon szeret téged? Tanulás, számítógép, TV, szórakozások is főbb helyen vannak? Szoktál naponta beszélgetni Vele? Olvasod, elmélkeded, éled az evangéliumot? Vallásos olvasmányaid is vannak? Jársz hittanra?

  1. "Isten nevét hiába ne vedd!"

Hogy beszélsz? Istenről csak tisztelettel? Töltelékszónak sem használom nevét? Káromkodás? Csúnya, nyomdafestéket nem tűrő szövegek? - Nemcsak a vallásos, de az intelligens, kulturált ember is odafigyel beszédmódjára, szókincsére!

  1. "Az Úr napját szenteld meg!"

Minden vasárnap részt veszel a szentmisén? Nem is késel el? Szentáldozáshoz minden szentmisén járulsz? A perselybe is dobsz minden alkalommal? Rendszeresen (1-2 havonként) gyónsz? Szolgálatot is vállalsz (ministrálás, felolvasás, ének)? Amennyire lehet, hétköznapi munkát ugye nem végzel? Ünnepelsz, pihensz?

Az Egyház, plébániai közösségem életében tevékenyen részt veszek (programok, munkák)? Anyagilag is támogatom plébániai közösségem (egyházi adó=bevételem 1%-a – akár a zsebpénzből is!)? A böjti napokat (pl. minden pénteket) komolyan veszem?

      4.   "Atyádat és anyádat tiszteld!"

            Szüleim, nagyszüleim, tanáraim, főnökeim iránti tisztelet, szeretet, engedelmesség? Testvére(i)mmel való kapcsolatom? Keresztszüleimmel való kapcsolatom?

  1. "Ne ölj!"

Vigyázok magam és mások testi-lelki épségére? Szeretetlen beszéd, vitatkozás, veszekedés? Tudok, szoktam bocsánatot kérni? Hetvenszer hétszer is megbocsátani (Ne nyugodjék le a nap haragotok felett)? Emberi kapcsolataimban működik a szeretet? Nem ölöm magam? Nikotin, ital, kábítószer, gyógyszerek? Étkezés rendben? Pihenés? Közlekedési szabályok betartása?

  1. "Ne paráználkodj!"

A szexualitás helyén van életemben? Gondolataim, beszédem, cselekedeteim tiszták? TV, olvasmányok, internet... szemem? Az együtt járásunk is tiszta, "testmentes"? Saját testem sem játékszer – önkielégítés?

     7.    "Ne lopj!"

            Ami nem az enyém, az nem az enyém! Kis dolgokban is hűséges vagyok? A napot sem lopom? 
            Kötelességteljesítés? Mulasztások? Lustaság? A rám bízott feladatokat lelkiismeretesen elvégzem?

  1. "Ne hazudj!"

Őszinteség, igazmondás? Pletykálkodás, rágalmazás, mások hibáinak kibeszélése? Mások becsületében nem tettem kárt? Mindig igazságos vagyok?

  1. "Felebarátod házastársát ne kívánd!"

Hűség - már házasság előtt! Őrzöm magam annak a valakinek a számára, aki számára teremtve vagyok (a házasságig megőrzött szüzesség... érintetlenség!)? Együttélés sincs?

  1. "Mások tulajdonát ne kívánd!"

Irigység? Önzés? Gyűjtési szenvedély? Szívesen adok, ajándékozok? Tudok együttörülni másokkal? Tudok gratulálni mások sikereinek?

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lelkitükör fiataloknak – - 2.


Mikor gyóntam utoljára? Milyen gyakran szoktam áldozni?

I. Mennyei Atyámat mindennél jobban szeretem.

A hit: Ismerem-e hitünk tanítását? Utána nézek-e a felmerülő nehézségeknek? Járok-e hittanra? Figyelek-e Isten üzenetére? Szeretettel beszélek-e Istenről, vallásról?

Az imádság: Rendszeresen (naponta: reggel, este), szívesen és jól imádkozom-e? Részt veszek-e a közös imádságokban? Szoktam-e saját szavaimmal is imádkozni?

A szentmise: Szívesen és pontosan járok-e a szentmisére? Tevékeny-e részvételem? Szoktam-e áldozni? Tudatosan követem-e Jézust?

A bűnbánat: komolyan törekszem-e a hibáim kijavítására? Tudom-e fegyelmezni magamat? Egészséges-e az életmódom? Megbánom-e naponta a bűneimet? Hogyan tartom meg a bűnbánati napokat? Rendszeresen, őszintén gyónok-e? Van-e lelkivezetőm, akitől tanácsot kérhetek?

II. Szeretem embertársaimat, ahogy Jézus szeretett minket.

A család: Megbecsülöm-e szüleimet? Segítek-e nekik? Megbízhatnak-e bennem? Jó kapcsolatban vagyok-e velük? Testvérek és társak: Jóindulatú, udvarias vagyok-e mindenkihez? Tudok-e megbocsátani? Okoztam-e kárt valakinek? Jóvá tettem-e? Vigyázok-e mások életére, becsületére, testi-lelki épségére, egészségére? Szereztem-e másoknak örömet? Megértő vagyok-e, törődöm-e mások bajával?

Jövendőbelim: Van-e bennem felelősségtudat? Nem éltem-e vissza mások bizalmával? Fegyelmezni tudom-e nemi ösztönöm? Kerülöm-e a bűnre vezető alkalmakat? Őrzöm-e tisztaságom, szüzességem - jövendőbelim iránti szeretetből (hűségből) is? Tudom, hogy az "összeköltözés", együttélés nem lehetséges (mert akkor nem is gyónhatok, áldozhatok)!

A közösség: Becsülettel teljesítem-e a kötelességemet? Részt veszek-e a közösség életében? Fejlesztem-e a képességeimet? Vállalok-e közösségi munkát? Igazságos vagyok-e? Helyesen kezelem-e az anyagi javakat? Nem éltem-e vissza helyzetemmel? Megbízható vagyok-e? Igazmondó vagyok-e? Beilleszkedek-e a közösségbe? Elviselem-e az embereket, s én elviselhető vagyok-e?

Az Egyház: Milyen apostoli szolgálatokat vállalok? Elősegítem-e a keresztények közötti egyetértést? Segítek-e másokat a kegyelmi életben? Tanuságtevő keresztény vagyok-e?

Bánatima: Istenem szeretlek Téged, és ezért szívemből bánom, hogy sokszor nem Téged választottalak. Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem, s a bűnt kerülöm.

Lelkitürkör felnőttek számára

Forrás: Bűnbocsánat és Oltáriszentség

 

Lelkiismeretvizsgálat előtt tartsunk egy kis csöndet, majd hívjuk segítségül a Szentlelket, hogy minden bűnünket megismerjük, és megbánhassuk.

 

A bűnbocsánat szentségére való készületkor a lelkiismeretvizsgálatot azzal kezdjük, hogy megkérdezzük önmagunktól:

  1. Azért járulok-e a bűnbocsánat szentségéhez, mert őszintén vágyódom a megtisztulásra, Isten felé fordulásra, életem megújítására és Istennel való barátságom elmélyítésére, vagy talán a gyónást súlyos tehernek tekintem, amit csak nagyritkán veszek a vállamra?
  2. Elfelejtettem-e, vagy szándékosan kihagytam-e súlyos bűnöket előző gyónásomban?
  3. Elvégeztem-e a kiszabott elégtételt? Jóvátettem-e az esetleg okozott károkat? Igyekeztem-e tettekre váltani az evangéliumi élet megvalósítására irányuló jó elhatározásaimat?

 

Ezután Isten Igéjének, a Szentírásnak fényében vizsgáljuk meg életünket:

 

I. Az Úr mondja: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből!” (Mt 22,37)

 

1.       Úgy fordultam-e Isten felé, hogy tanításait hűségesen megtartom, és őt valóban mindennél jobban szeretem? Vagy talán inkább az ideigvaló javakkal törődtem?

2.       Hiszek-e rendíthetetlenül Istenben, aki szent Fia által szólt hozzánk? Ragaszkodom-e szilárdan az Egyház tanításához? Törődöm-e a krisztusi életben való előrehaladásommal? Hallgatom-e Isten Igéjét a szentmisén, vagy mással foglalkozom (pl. olvasás, gyónás)? Kerülöm-e mindazt, ami a hitemet veszélyezteti? Megvallom-e bátran és félelem nélkül hitemet Istenben és az Egyházban? Szívesen tettem-e tanúságot magán- és nyilvános életemben arról, hogy keresztény vagyok, azaz hogy Krisztushoz tartozom?

3.       Imádkoztam-e rendszeresen? Imádságom valóban Istennel való beszélgetés-e, vagy csak külső formaság? Felajánlottam-e Istennek munkámat, örömeimet, szenvedéseimet? Hozzá menekülök-e kísértések idején?

4.       Tisztelettel és szeretettel ejtettem-e ki Isten nevét, vagy talán megsértettem káromkodással, hamis esküvel vagy nevének meggondolatlan emlegetésével? Nem voltam-e tiszteletlen Szűz Mária és a Szentek iránt?

5.       Megszenteltem-e az Úr napját és az Egyház ünnepeit; részt vettem-e a Szentmisén tevékenyen a Szentírás, a Prédikáció meghallgatásával, énekléssel?

6.       Vannak-e hamis Isteneim: vagyis van-e valami, amivel jobban törődöm, vagy amiben jobban bízom, mint Istenben? Ilyen hamis istenek pl. a pénzvágy, babonák, a szellemidézés, agykontroll stb.

 

II. Jézus mondja: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” (Jn 15,12)

 

1.       Él-e bennem igazi szeretet embertársaim iránt, vagy a magam előnyére kihasználom testvéreimet, és olyasmit teszek nekik, amikről nem szívesen venném, ha nekem tennék? Adtam-e okot súlyos megbotránkoztatásra, azaz lelkük kárára szavaimmal és tetteimmel?

2.       Vizsgáld meg, hogy türelmeddel és igaz szereteteddel családodban a többiek javára és örömére szolgáltál-e! A gyermekek kifejezésre juttatták-e tiszteletüket szüleik felé, és segítették-e őket, ha szellemiekben, anyagiakban rájuk szorultak? A szülők törődtek-e gyermekeik keresztény nevelésével, segítették-e őket jó példájukkal és szülői tekintélyükkel?  A házastársak megőrizték-e az egymás iránti hűséget másokkal való találkozásaiban, szívükben és cselekedeteikben egyaránt?

3.       Megosztom-e javaimat a nálamnál szegényebbekkel? Amennyiben tőlem telik, védem-e az elnyomottakat, támogatom-e a gyengéket, segítem-e a rászorulókat? Vagy talán inkább lenézem embertársaimat, különösebben a szegényeket, a nyomorultakat, az öregeket, hontalanokat és a más fajhoz vagy nemzethez tartozókat?

4.       Életem tanúsítja-e, hogy emlékezem a bérmálásban kapott küldetésemre? Részt vettem-e az Egyház apostoli és karitatív tevékenységében? Részt veszek-e az egyházközségem életében aktívan? Van-e ott valamilyen szolgálatom? Tartozom-e valamilyen kisközösséghez? Osztozom-e az Egyház nagy gondjaiban, imádkozom-e ilyen célokért: pl. az Egyház egységéért, az evangélium terjedéséért, a béke megőrzéséért?

5.       Törődöm-e annak az emberi közösségnek a javával és hasznával, amelyben élek, vagy csak a magamra van gondom? Teljesítem-e állampolgári kötelességeimet (szavazás, adó)?

6.       Munkámban lelkiismeretes, szorgalmas, becsületes vagyok-e? Megadtam-e az igazságos bért a munkásnak és beosztottjaimnak? Ígéretemet, adott szavamat, vállalt kötelezettségeimet beváltottam-e?

7.       Elöljáróim iránt engedelmességet és tiszteletet tanúsítottam-e?

8.       Beosztásomat a mások javára használtam-e, a szolgálat szellemében?

9.       Igazlelkű és hűséges voltam-e, vagy hazug szóval, rágalmazással, megszólással, vakmerő ítélettel és a rám bízott titkok elárulásával ártottam-e másoknak?

10.   Mások életét, testi épségét, jó hírét és becsületét vagy egyéb javait sértettem-e? Okoztam-e nekik valami kárt? Szóval, vagy cselekedettel oka voltam-e terhesség-megszakításnak? Gyűlöltem-e másokat? Elrontottam-e velük való viszonyomat veszekedéssel, ellenségeskedéssel, gyalázkodással, haraggal? Vétkes önzéssel elmulasztottam-e embertársaim ártatlansága mellett tanúskodni?

11.   Megloptam-e mást? Kívántam-e valamit jogtalanul, rendetlen vággyal? Okoztam-e kárt másoknak? Visszaadtam-e másét, és az okozott kárt megtérítettem-e?

12.   Ha jogtalanságot szenvedtem, kész voltam-e a kibékülésre? Krisztus iránti szeretetből kész voltam-e megbocsátani? Vagy gyűlöletet, bosszúvágyat táplálok magamban?

 

III. Krisztus Urunk azt mondja: „Aki parancsaimat elfogadja és megtartja, az szeret engem.” (Jn 14,21)

 

1.       Mire van beállítva alapvetően az életem? Lelkesít-e az örök élet reménye? Van gondom arra, hogy előrehaladjak a jóban: imádság, Isten Igéjének olvasása és átelmélkedése által, a szentségek vételével és az áldozatok vállalásával? Kész voltam-e megfékezni rossz szokásaimat és szenvedélyeimet pl. az irigységet, mohóságot, és az élvezetvágyat? Kevélységből és büszkeségből nagynak tartottam-e magamat, és megvetettem-e másokat, kiválóbbnak tartva magamat náluknál? Ráerőszakoltam-e akaratomat másokra, miközben mások jogát és szabadságát semmibe vettem?

2.       Hogyan kamatoztattam időmet, erőimet és mindazokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptam? Henyéltem-e, lustálkodtam-e? Kellő időt szánok-e a munka mellett kikapcsolódásra. Keresztény felelősséggel használom a televíziót, internetet? Nem rabolja-e el időmet? Csak olyan programokat, honlapokat keresek-e fel, amelyek hitemet erősítik, tudásomat növelik, vagy akár a kikapcsolódásban segítenek?

3.       Békével viseltem-e a megpróbáltatásokat, az élet terheit? Hogyan hordoztam testemben a szenvedést? Végeztem-e pénteken bűnbánati cselekedetet, megtartottam-e az Egyház parancsát a böjttel kapcsolatban?

4.       Szemérmességben és tisztaságban megőriztem-e egész érzésvilágomat és testemet, mint a Szentlélek templomát? Megőriztem-e tisztaságomat, amely az Isten és emberek közötti hűséges szeretet jele, legfőképpen a szentségi házaséletben? Beszennyeztem-e testemet paráznasággal, szemérmetlenséggel, illetlen szavakkal és gondolatokkal, bűnös vágyakkal, illetlen szavakkal vagy cselekedetekkel? Kihívó viselkedésemmel bűnre ingereltem-e másokat? Folytattam-e a keresztény és az emberi tisztességgel ellenkező olvasmányokat vagy beszélgetéseket, néztem-e ilyen képeket, filmeket? Kerestem-e ilyen szórakozásokat?

5.       Megvallottam-e hitemet? Félelemből vagy álszenteskedésből tettem-e valamit a lelkiismeretem ellen?

6.       Egész életünkre vonatkozó kérdések: Járulok-e rendszeresen (évente legalább 4-6 alkalommal) szentgyónáshoz? Minden vasárnap szentáldozáshoz járulok-e? Bérmálkoztam-e? Házasságomat templomban kötöttem-e? Vagy igyekeztem-e rendezni?

 

 

 

 

Társ nélküliek (elváltak) lelkitükre

 

1. Isten szeret téged! Te is szereted Őt?

    Ő a társad! Beszélgetsz vele naponta? Mennyit, hogyan szoktál imádkozni?

    Keresed az Ő akaratát? Szoktad kérdezgetni, egyeztetni vele lépéseid, döntéseid?

    Meg is hallgatod? Olvasod a Szentírást? Milyen rendszerességgel?

    Rá tudod bízni magad? "Áldott az az ember, aki az Úrban bízik"! (Jer 17,7)

 

2. Keresed a Jézussal való találkozásokat?

    A szentmisék milyen fontosak számodra?

    A szentgyónás, szentáldozás különösen is fontos, hogy "társaddal" találkozz, egyesülj!  

    Mennyire fontosak ezek számodra, és hogy éled meg ezeket?

 

3. Van-e állandó gyóntatód, lelkivezetőd?

     Időközönként őszintén megbeszéled-e vele életviteled, lelki fejlődésed? Kérsz tőle 

     tanácsot, hallgatsz rá?

 

4. Ha lenne házastársad, bizonyára sokat tennél érte, neki?!

    Most Jézus az, akinek "sokat tehetsz"! Szeresd, szolgáld tudatosan felebarátaidban! "Neked 

    Jézus, Érted Jézus…"! "Amit egynek… tesztek, nekem teszitek"! – mondja Jézus. A szere-

    tetnek különböző tettei! Talán több időd van a közösség szolgálatára is?

 

5. Ugye szereted gyermeke(i)d?

    Ne telepedj rá (nem társpótlék!) Ugyanakkor nyilván több szeretetre van szüksége. De nem 

    kényeztetve! Az anyagiak nem pótolják a másik szülőt! Megtalálni az egészséges arányt!

    Törődsz lelki, vallási nevelésével?

 

6. A tisztaság erényét Jézus társaként élheted meg. Légy hűséges hozzá!

    Most a szüzességet kell élned (ne csak kényszerből, hanem szeretetből!). Vigyázz gondo-   

    lataid, cselekedeteid tisztaságára. Olvasmányok, ábrándozás, TV, társaság, stb bezavar-   

    hatnak. Kerülöd ezeket?

 

7. A kötelességteljesítés, munka, megélhetés, a becsületes helytállás

    - lehet, hogy most nehezebb. Jézus az effajta kereszthordozásban is társad tud lenni. Legyél 

    te is társa! Erősítsd a Gondviselésbe vetett hitedet (ld. Mt 6,25-34). Tudsz, mersz kérni, el-

    fogadni segítséget?

 

8. "Magatokon sírjatok.." – mondja Jézus.

    Kerülöd mások kibeszélését, ítélgetését? Pletyka, rágalmazás? Igazmondás?

    Tudsz őszinte, egyenes lenni - magad és mások felé is?

 

9. Őszintén megbocsátottál házastársadnak?

    Tudsz érte imádkozni is? Ismered, látod, hogy te mi-mindenben hibáztál? Már ezeket is 

    lerendezted őszinte bűnbánattal, szentgyónásban?

 

10. Istentől sok ajándékot kaptál!

      Ismered talentumaidat, képességeidet? Hálás vagy ezekért? Ezért ugye nem irigykedsz 

      másokra? Mindenki mást kapott, és mindenkinek meg van a saját útja és keresztje is!

 

Lelki tükör ritkán gyónók számára - a Tízparancs alapján

 

Mikor gyóntam utoljára?

Miért maradt el ilyen sokáig?

 

1.Uradat, Istenedet imádd és csak Neki szolgálj!

            - Imádkozom-e reggelente? (Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és em-

              bertársaimat szolgálni?)

            - Imádkozom-e esténként? (Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-

              vizsgálatot?

 

2. Isten nevét hiába ne vedd!

            - Káromkodtam? (Isten és a szentek nevét ejtettem-e ki átkozódó, csúnya

              szavak kíséretében? - Milyen gyakran?)

            - Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül? (Mondok-e

              egy fohászt, ha káromlást hallok?)

            - Esküdöztem fölöslegesen? - Szent dolgokkal tréfálkoztam?

 

3. Az Úr napját szenteld meg!

            - Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Hanyagságból? Hány-

              szor?) Késések?

            - Szentmisén Isten és az ottlevők iránti szeretettel vettem részt?

            - Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?

            - A bűnbánati napokon (péntek!) szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből?

              (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

 

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

            - Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerez-

              ni nekik?

            - Tisztelem-e az idősebbeket? (Iskolában, utcán stb.)

 

5. Ne ölj!

            - Szoktam-e verekedni, durváskodni, gúnyolódni? - Másoknak fájdalmat o-

              kozni? (Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?)

            - Vigyázok-e egészségemre? (Kerülöm-e a dohányzást, az alkoholt?)

            - Csábítottam-e mást bűnre?

 

6. Ne paráználkodj!

            - Paráználkodtam-e? - Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant?

            - Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet? (TV, újságok, internet)

            - Cselekedtem-e tisztátalant - mással vagy magammal ("önkielégítés"?)

            - Ha parázna gondolatom támadt, próbáltam-e lélekben Istenhez fordulni?

7. Ne lopj!

            - Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? (Visszaadtam-e már?)

            - Vigyáztam-e magam és mások holmijára?

            - Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért? (Iskolában, utcán, vona-

              ton?)

            - Nem "lopom-e" az időt? - Becsülettel végzem-e kötelességeimet? (Hittan,

              tanulás, munka?)

 

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

            - Hazudtam? - Okoztam-e ezzel másnak kárt?

            - Rágalmaztam? (Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?)

            - Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

9. Embertársad házastársát ne kívánd!
   
- Érvényes egyházi házasságban élsz?
    - Ápolod a házastársi hűséget?
    - Ha még házasságkötés előtt állsz, őrzöd-e magad tisztán (szüzesség... hűség!) leendő házastársad számára?

10. Mások tulajdonát ne kívánd!

            - Irigykedtem-e? (Más értékeire, tehetségére stb.?)

            - Szívesen adok, adtam-e rászorulóknak? (Tulajdonomból, időmből?)

Lelkitükör rendszeres gyónók számára

 

1. Isten terve rólam

Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem.

Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.

- Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem?

- Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt?

- Imádkozom-e ezért?

- Ne aggódjatok - mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?

- Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?

- Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések stb. - lelki vezetőmmel való megbeszélés alapján?

- Figyelek-e lelki vezetőm irányítására?

- Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem.

- Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal ugorjak ki az ágyból stb.)

- Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel, örömmel végzem-e?

- Rendszeres vagyok-e az étkezésben - vagy gyakran torkoskodom?

- Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?


2. Jézus a testvérben

Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)

- Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? - Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük
levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam őket?)

- Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?

- Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? 

-  Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?

- Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? - vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?


3. Jézus a szenvedésben

Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.

- Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust?

- Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?

- Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értük gyengévé lett Jézust?

- Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?

- Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki?
(Jn 14,21;  1 Jn 3,14)

- Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt?

- Tudtam-e Jézus szemével nézni rá?

- Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?


4. Szentháromságos küldetésem

Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.

- Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? - Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?

- Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? 

- Hiszen csak Ő tud bennem  megtéríteni másokat!

- Törekszem-e arra, hogy hittanos társaim és köztem növekedjék a szeretet? Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!

- Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?

- Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében?

- Vajon mit tehetnék még?

 

Köszönöm, Uram, hogy megmutattad gyengeségemet és a Te Jóságodat.

Add, hogy erődből új életet kezdhessek!

Általános lelkiismeretvizsgálat

 

 1. Reggeled: Hánykor kelsz? Azonnal kiugrasz az ágyból, vagy hosszan alkudozol? Nem az 5 perces pótalvások miatt vannak reggeli zűrök: kapkodás, idegeskedés, imamulasztás stb? Istennel kezded-e a napot,"egyezteted" vele napi terved, teendőid? Igyekszel minél tovább megmaradni Isten jelenlétében? Sokszor kelsz ballábbal és egész nap morcos goromba vagy? - Tudod, hogy napod stílusát fölkelésed határozza meg.

2. Időd. Mit adtál a napokban /ma/ Istennek? Voltak-e ellötyögött perceid, óráid, amiket jól használhattál volna fel? TV, számítógép, nem rabolja időmet? Van-e egyáltalán idő és munka-beosztásod? /Nem tolod-e a nehezebb, "nemszeretem" munkákat, tantárgyakat a nap végére, ami aztán nem egyszer el is marad? / nem vétkezel-e időpocsékolással, lustasággal, kényelmeskedéssel? Fél-gőzzel, immel-ámmal dolgozol? Nem vagy felszínes, könnyelmű, laza? Kibúvókat keresel, hogy a felelősséget lerázd magadról? PONTOS VAGY? - Tudod-e hogy megbízhatóságod egyik alappillére a pontosság!

3. Szereteted: Szoktál-e másokat kihasználni? /nem csak anyagilag, de lelkileg, szellemileg is lehet másokat kihasználni./ Szívesen hárítod a nehezebb vagy kellemetlenebb feladatokat másra, a kisebb-re, gyengébbre? Szoktál-e kibújni munkád, kötelességed alól? Elengeded-e füled mellett testvéred, társad, barátod, szüleid kéréseit? Megengedsz magadnak másokat sértő viselkedést, magatartást? Szoktál másokat segíteni? Nem "üzletelsz"-e a segítséggel, kölcsönzéssel: kicsit adsz és sokat vársz vissza? Szereted a potyát? TUDSZ-E ÖNZETLENÜL, VISZONZÁST NEM VÁRVA ADNI, SEGÍTENI? Milyen a modorod? Előzékeny, udvarias vagy? – Tudod, hogy a szeretet elsősorban nem érzés, hanem magatartás?

4. Beszéded: Mondasz-e eltűrsz-e mocskos, kétértelmű trágár beszédet? Tekintettel vagy mások érzékenységére, vagy kíméletlenül "ugratsz" másokat? Megengedsz-e magadnak, másokat sértő szavakat? Fölösleges "poénkodással" lejáratod-e komolyan hozzád szólót, előadót? Fölöslegesen, öncélúan vitatkozol? Szeretsz magadról aránytalanul többet beszélni, mint másokat meghallgatni? Nagyzolsz, feltűnést keresed, hiúságból jobb színbe állítod be magad, mint valójában vagy? Szeretsz másokról beszélni? Csak hibáikat emeled ki, vagy megtalálod és elismered a jót is bennük? Bűnnek tartasz-e minden hazugságot? Tudod őszintén megköszönni kapott jókat, szeretetet? Kimondod az elismerő dicsérő szavakat is? Tudsz-e mindig bocsánatot kérni, és megbocsátani? - Tudod-e, hogy a szó veszélyes fegyver? Rombolhatsz és építhetsz vele!

5. Jószándék: Gyakran felszítod magadban? Nem vagy-e rosszhiszemű, alattomos, különösen, ha valakivel nem vagy jó viszonyban? Nem vagy-e kétszínű, hízelgő, ravaszkodó, talpnyaló, hencegő, öntelt? Nem tagadod le, ha rosszat tettél, mered-e vállalni a felelősséget tetteidért, szavaidért? Tudsz másnak igazat adni? Fölényt vagy az igazságot keresed, ha vitatkozol? Jogosnak tartod, hogy a megbántást megtorlod? Tudsz hátsó szándék és számítás nélkül közeledni embertársaidhoz?

6. Tisztaság - házasság: A szexualitást, nemiséget a helyén kezeled? Gondolataid, szavaid, cselekedeteid tiszták? Már gyermekkortól kezdve őrzöd magad annak számára, aki számára Isten teremtett (hűség)? A magad és a másik teste nem játékszer (önkielégítés, szemérmetlen érintések, csókolózás, stb.)?! Házasságig nem megengedett semmiféle testi kapcsolat (szüzesség=érintetlenség). A házasságban nem az önzésed, ösztöneid, hanem a házastársad iránti szeretet vezet ("tisztelem, szeretem")?  Családtervezés, gyermek vállalás az Egyház tanítása szerint, mesterséges beavatkozások nélkül ("elfogadod-e a gyermekeket")? Érvényes, egyházi házasságod van (templomi esküvő)?

7. Lelki élet: Reggeli ima, esti ima, napközbeni kapcsolatod Istennel? Szentírásolvasás? Evangélium szerinti élet? Léleképítő olvasmányok? Pénteki bűnbánati nap, böjt? Vasárnapi szentmise (késés nélkül!)? Rendszeres (pl. havi) szentgyónás, szentáldozás? Lelkinap, lelkigyakorlat benne van életrendedben? Van lelkivezetőd, állandó gyóntatód?

8. Egyház: Hogyan veszel részt plébániai közösséged életében? Közösségben, egységben vagy plébánosoddal, figyelsz, hallgatsz rá? Jársz hittanra? Közösségi programokon részt veszel? Kirándulás, zarándoklat, stb.? Imáiddal, fizikai munkáddal, anyagiakkal (egyházi hozzájárulás, adomány, vasárnapi persely) hozzájárulsz közösséged "működéséhez"? Vállalsz szolgálatot (szentmisén felolvasás, ministrálás, éneklés)?

 

Nyugdíjasok lelkitükre

Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
- Isten van első helyen életemben?
- Elhiszem-e, hogy Isten még most is új kalandra, feladatra hívhat?
- Letörök, elkenődök? Hiszek?
- Elég derűs vagyok? Isten szeretetét sugárzom?
- Nyitott vagyok-e Isten akaratára?
- Más istened ne legyen!
- Ott tudom-e hagyni régi, vagy rossz szokásaim ("így szoktuk")?
- Van-e "bálványom", helytelen ragaszkodás – pl. unoka (majomszeretet), TV?
- Fordítok-e elég időt imádságra (másokért is)? – Reggeli ima, napközben gondolok Rá, Vele élek... esti lelkiismeret vizsgálat?
- Olvasom-e a Bibliát és más vallásos könyveket?
- Vallásos műsorokat hallgatok?
Isten nevét hiába ne vedd!
- "Jaj Istenem!" - Fölöslegesen használom Isten nevét sóhajtozásaimban?
- A szenteket helyesen tisztelem (nem imádom, nem helyezem Isten, Jézus elé)? Pl. a templomba bemenet elsőként Jézust köszöntöm?
- Csúnya, illetlen, nem szalonképes (nyomdafestéket nem tűrő) beszéd?

Az Úr napját szenteld meg!
- Vasárnap ünnepelek?
- Ünneplőbe öltözöm? Otthon is ünnepi terítés?
- Szentmisén részt veszek? Időben megyek, vagy kések? Beszélgetés, zacskócsörgetés ugye nincs?
- Magányosok, betegek látogatása jelen van napjaimban?
- Gyermekeimmel milyen a kapcsolatom? Imádkozom értük?
- Érdeklődöm sorsuk felől (nem tolakodva)?
- Ugye felnőttként kezelem őket (már nem akarok diktálni, utasítani, beleszólni életükbe, házasságukba)?
- Gyermekem házastársát elfogadom, látom értékeit?
- Szívesen segítek nekik (pl. gyerekvigyázás)?
- Unokáimat szüleik szándéka szerint nevelem (nem ellenük)?

Ne ölj!
- Vigyázok magam és mások testi-lelki épségére!
- Étkezés (nassolás), pihenés a helyén van, arányos?
- Mozgás, séta?
- Gyógyszereket nem szedek össze-vissza?
- Figyelmes vagyok a közlekedésben: lámpáknál, úttesten?
- Haragosom nincs? Tudok megbocsátani, nem felhánytorgatni a régi sérelmeket, bűnöket?
- Türelem a vásárlásnál, a közlekedésben?
- Másoktól elvárom, hogy türelmesek legyenek hozzám, én pedig nem tudok viszont...
- Szitkozódás, átkozódás?
- "Szálka-gerenda"? Van helyes önkritikám?
- Elfogadom a kritikát, a segítő figyelmeztetést? Alázatosság?
- Hiúság? Mindent én tudok jobban (ügyes, okos)?
- Nem halni készülök, az életet választom (a keresztet is vállalva)?

Ne paráználkodj!
- Gondolattal? Szóval (beszédem)? Cselekedettel (magammal se!)? TV, újságok?
- Fiataloknak az evangélium, az Egyház tanítása szerinti, vagy világias tanácsokat adok (fiú-lány kapcsolat, házasság, családtervezés)?
- Érvényes egyházi házasságban élsz (volt templomi esküvő)?

Ne lopj!
- Helyes időbeosztás?
- Mások idejét nem lopom? Sokat beszélek (telefon), terhelem a másikat?
- Alkudozás a munkavégzésben, hanyagság ("Majd")?
- Közömbösség, "nem érdekel"?

Ne hazudj!
- Őszinteség? Nem szépítem a dolgokat?
- Megszólás? Mások hibáinak kibeszélése? Pl. fiatalok hibáinak felnagyítása, kibeszélése?
- Rágalmazás, pletykálkodás?

Házastársi hűség
-  Megőriztem-e a házastársi hűséget? Ápoltam-e, konkrétan kifejeztem-e szeretetem házastársam felé?
- "Őt el nem hagyom, semmiféle bajban..." – Segítem, ápolom, időskori gyengeségeit elfogadom? Számíthat rám?
- Sok elvárás (zaklatás) a házastárs felé, feladatokkal elhalmozva?

Irigység
- Bánt, hogy engem nem dicsérnek meg (bezzeg a másikat!)?
- Tudok örülni mások sikereinek, eredményeinek, elismertségének?
- Szívesen adok, osztogatom javaim, vagy helytelenül gyűjtök ("majd jó lesz még"), helytelen ragaszkodások....?

NB! Lezártam a múltat? Fiatalkori bűneim is lerendeztem, meggyóntam (pl. szexualitás, családtervezés, abortusz, házastársi hűség, gyereknevelés, mulasztásaim: Istennel és embertársaimmal kapcsolatosan, stb.)?

Forrás: Rózsafűzér Királynője Honlap

 

 

 

Felkészülés a szentgyónásra

„Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből és minden erődből”

Istent szeretni annyit jelent, hogy törekszem őt
mind jobban megismerni,
örülök jelenlétének az imádságban, elmélkedésben, csendben, ünneplem őt testvéreimmel,
akik társaim a hit útján.

v       Isten mindenek felett

-    hiszek Istenben? Mennyit számít Isten a döntéseimben, mindabban, amit élek?

-    mire pazarlom erőimet, miben károsítom magam, érzelmi életemet, biztonsá­go­mat?

-    Isten ügyei a legfontosabbak számomra az életben?

-    mágiára, okkult dolgokra bízom magam? Babonás vagyok?

v       Az imádság: bensőséges párbeszéd Istennel

-    csak azért imádkozom, hogy a dolgaim sikerüljenek? Mindig csak kérek, csak magamért?

-    sem lelki élet, sem hitélet nincs imádság nélkül: mennyit és hogyan imád­kozom?

-    csak gépiesen imádkozom? Szoktam arra gondolni, hogy egy élő és jelenlévő személlyel beszélgetek, aki meghallgat engem?

-    ha az imádság párbeszéd, meghallom-e, amit Isten mond nekem?

-    gondolok-e arra, hogy Isten akar valamit tőlem, vagy csak arra van igényem, hogy ő megtegye az én akaratomat?

-    a szentmise, a szentségek, az ünnepek, a vasárnap mind-mind alkalmai a lelki felfrissülésnek és lelki növekedésnek. Élek ezekkel a lehetőségekkel? Hogyan készülök rájuk?

v       A szeretett Isten, akit számra veszek,
akiről tanúságot teszek

-    tisztelem Istent, az ő Nevét, mindazt, ami hozzá tartozik: a szenteket, az Egyházat, papjait és munkatársait, a keresztény hívő közösséget?

-    káromkodtam? meséltem-e olyan vicceket vagy dolgokat, amelyek sértik az Istenre való szent emlékezést?

-    gondolok-e arra, hogy mint keresztény és Krisztus tanítványa példa kellene hogy legyek mások számára?

-    fölvállalom, hogy keresztény vagyok, vagy elrejtőzöm? Miért teszem ezt?

-    az Egyházhoz tartozónak gondolom és érzem magam? Megfogadom, amit pásztorai mondanak? Építeni szeretném az Egyházat, vagy nem vagyok jelen benne, idegen, ellenséges vagyok vele szemben?

 

Lelkitükör felnőtteknek

„Szeressétek egymást,
amint én szerettelek titeket”

Szeretni, ahogy Isten szeretett minket, olyan feladat,
amit Isten ruházott az emberekre.
Az ember értékes és szent.

A mellettem élő testvér nem „hódoltsági terület”,
nem birtokolhatom őt, nem használhatom ki őt,
nem tiporhatom el, nem alázhatom meg, nem rövidíthetem meg életszükségleteiben.
Mindez ugyanis a testvér elleni bűn.
Nem elegendő csupán az, ha nem teszek rosszat neki,
Isten arra kér, szeressem a testvért.
Ez azt jelenti, hogy odamegyek hozzá,
és nem én várok arra, hogy ő közeledjen.
A szeretet tevékeny… kreatív.

v       A család: az élet és a növekedés helye

-    elfogadom és szeretem a szüleimet? tisztelem őket?

-    mennyi időt szánok a család­tag­jaim­mal való beszélgetésre? Családom­ban a párbeszéd felszínes vagy jel­lem­zi az egymás érzéseire, vágya­ira, szüksége­ire való oda­figyelés?

-    segítek családtagjaimnak nehéz hely­zet­ben? Észreveszem ki­mon­dat­lan igénye­iket is? Tisztelet­ben tartom érzéseiket?

-    magatartásom, szavaim pozitív és elfogadó légkört teremtenek a családban? Konstruktív akarok lenni, vagy inkább el nem érhető vagyok, vagy agresszív, ellenséges?

-    a házastársak közötti összhang, a szeretet, a felelősség, a párbeszéd, az együttműködés a legnagyobb tanítás a gyermekek számára, amit csak adni lehet. Hogyan élem meg házasságomat?

-    a házasság a személy kiteljesedésének, valamint a keresztény hitben való növekedés helye. Ennek érdekében fáradozom én is napról-napra, vagy hagyom sodródni az árral, kiszolgáltatva a napi történéseknek és körülményeknek?

-    hogyan nevelem gyermekeimet? Szeretem, meghallgatom, vezetem, javítom őket? Vagy kizárólag fizikai és anyagi életükkel foglalkozom, menekülve felelősségem elől?

v        A szexualitás: út a közösség felé  - az önátadás útja

-    a szexualitás személyiségünk nélkülözhetetlen része, kap­csolataink alapvető eleme. Isten akarata és elgondolása szerinti, és az Egyház hűséggel őrzi és hirdeti Isten tervét. Törekedtem megismerni és befogadni ezt a tervet, igyekeztem eszerint élni?

-    a pornográfia, a prostitúció áruvá, közönségessé alakítják a személyt és az intimitást: hogyan viselkedem ezen a téren?

-    a szexuális együttlét házasságon kívül megrontja Istennek az emberről és a szexualitásról elgondolt tervét. Van házasságon kívüli kapcsolatom? Hogyan élem meg a jegyesi kapcsolatot vagy az „együtt járást” e tekintetben? Hűséges vagyok?

-    hogyan élem meg érzelmi életemet?

-    házasoknak: használok fogamzásgátló eszközöket? v       Anyagi javak: az ember szolgálatára

-    az Úr mondja: ne lopj. Kisajátítom más javát? Csaltam? Tisztességes vagyok? Betartom a polgári törvényeket?

-    ha munkaadó vagyok: igazságos va­gyok az alkalmazottak kifizeté­sé­ben, milyen a magatartásom velük szemben?

-    ha alkalmazott vagyok: munkámat nyűgként élem meg, vagy hivatásszerűen űzöm?

-    mennyire fontos számomra a pénz, az anyagi javak? Beérem azzal, amim van, vagy föláldozom időmet, egész életemet a keresetért? Irigy vagyok?

 

-    szerencsejáték űzök, hazardírozom? mennyit költök?

-    „A gazdag fölöslege enyhít a szegény nyomorán.”

-    mutogatni a gazdagságot, tékozolni a pénzt fölösleges dolgokra, megengedni magunknak bármiféle luxust nem evangéliumi magatartás. Hogyan viselkedem ezen a téren?

-    meg tudom-e osztani javaimat azzal, akinek szüksége van rá?

-    kárt tettem más javaiban és/vagy a köztulajdonban?

v       Az élet: jó, szent, Istenre bízott

-    vigyáztam életemre és testi egész­sé­gem­re? vigyáztam felebarátom testi ép­ségére, életére? Hogyan visel­ke­dem vezetés közben? Gyakorlok veszélyes sportot, hobby­tevékeny­séget? Ha a foglal­ko­zásom révén mások élete rám van bízva, fele­lősen viselkedem-e?

-    fogyasztottam drogot, mértéktelenül alkoholt…?

-    kívántam-e bárkinek a halálát?

-    a keresztény ember szereti mindenki életét és visszautasítja a halál kultúráját; abortusz, eutanázia, halálbüntetés, háború… Valóban ismerem ezekkel kapcsolatban az Egyház tanítását?

-    az abortusz bűn egy védtelen és ártatlan személy élete ellen: részt vettem abortusz végrehajtásában, tanácsoltam vagy bíztattam bárkit is erre? Miért?

       Közösségben élni

-    a keresztény ember a világosság fia: ha­zud­tam-e, állítottam-e va­lót­lanságot, el­fer­dítettem-e az igaz­ságot érdekeim végett?

-    a gyűlölet, a harag ellenkeznek a szeretettel: meg tudok bocsátani, vagy legalább törekszem rá? Táp­lálok magam­ban bosszúvágyat bárkivel kapcsolatban?

-    a nyelv a kardnál is élesebb: hogyan beszélek felebarátomról?

-    agresszív voltam-e beszédben, cselekedetben, magatartásomban? Durva vagyok-e beszédemben?

-    mennyire fontos nekem a karrierem? Hogyan gyakorlok tekintélyt azon személyek fölött, akik rám vannak bízva?

-    azt akarom, hogy mindig nekem legyen igazam? Képes vagyok meghallgatni azt, aki mellettem van? Tudom értékelni azokat az embereket, akik velem élnek és dolgoznak? Gőgös voltam-e?

Forrás: Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely honlapja

 

Lelki tükör elsőáldozóknak

 

a Tíz Parancs alapján, újszövetségi szemléletben

Mikor gyóntam utoljára? (Miért maradt el ilyen sokáig?) Utolsó gyónásomkor milyen feladatot kaptam, hogyan valósítottam meg?

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

- Imádkozom-e reggelente? (Eltervezem-e, hogyan fogok ma Istennek és embertársaimnak örömet szerezni?)

-   Naponta legalább egyszer tettem valami „többet” szeretetből?

-   Imádkozom este? Hálát adok a napért? Bocsánatot kérek a hibákért?

-   Napközben néha megszólítom-e Jézust? Megköszönöm, amit kapok, kérem segítségét? Bocsánatot kérek e az elkövetett hibáért? Ha rosszat tettem, szoktam tenni utána valami jót, hogy „legyőzzem jóval a rosszat”?

2. Isten nevét hiába ne vedd!

-   Káromkodtam? (Isten vagy a szentek nevét ejtettem-e ki csúnya szavak kíséretében? Milyen gyakran?)

-   Kiejtem-e Isten nevét fölöslegesen vagy tiszteletlenül?

-   Ha káromlást hallok, kimondom-e Jézusnak: „Szeretlek!”?

-   Esküdöztem fölöslegesen?

-   Szent dolgokkal tréfálkoztam?

2. Az Úr napját szenteld meg!

- Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Hanyagságból, hányszor?) Időben, és örömmel! jövök a misére?

-   A misén sikerül figyelnem Jézusra, szólni hozzá?

-   Társaimnak példát adok magatartásommal? Vagy zavartam őket?

-   Pihenésre és ünneplésre fordítottam az egyházi ünnepeket?

- A bűnbánati napokon, pénteken szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

-   Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? - Próbálok-e örömet szerezni nekik?

-   Tisztelem-e az idősebbeket? (Iskolában, utcán stb?)

-   Át szoktam e adni helyemet időseknek? Merek-e segíteni nekik, ha látom, szükségük volna rá?

5.Ne ölj!

-   Szoktam-e verekedni, durváskodni, gúnyolódni?

-   Ha megbántottam valakit, jóvátettem-e?

-   Meg szoktam-e védeni, akit bántanak? Vígasztalom a szomorút?

- Vigyázok-e az egészségemre? (Kerülöm-e a dohányzást, az alkoholt? Túlzott számítógépezést?)

-   Csábítottam-e mást bűnre? Szóval? Vagy rossz példával?

6. Ne paráználkodj!

- Gondoltam, beszéltem, olvastam, néztem tisztátalant szándékosan? –

- Cselekedtem-e tisztátalant – mással vagy magammal?

-   A tisztaság tanúja vagyok-e: szavammal, viselkedéssel, öltözködéssel?

-   Ha paráznasággal találkozom, kimondom-e Jézusnak: Szeretlek!?

7. Ne lopj!

-   Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? (Visszaadtam-e már?)

- Vigyázok-e magam és mások holmijára? Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért? (Iskolában, plébánián, vonaton?)

-   Nem lopom-e az „időt”? Becsülettel végzem kötelességeimet? (Hittan, tanulás, segítés a családi munkában?)

-   Nem töltök túl sok időt Tv, számítógép előtt?

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

-   Hazudtam?

-   Rágalmaztam? (Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz?)

-   Beszéltem fölöslegesen más hibáiról? Kritizáltam mást?

-   Jóvátettem-e azt, ha másról rosszat mondtam?

-   Törekszem-e arra, hogy jót mondjak, megdicsérjek másokat?

9-10. Embertársad házát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

-   Irigykedtem-e? (Más értékeire, tehetségére, stb?)

-   Adtam-e rászorulóknak? (Tulajdonomból, időmből?)

                                   +                      +                      +

 

Forrás: Káposztásmegyeri Plébánia honlapja

 

 

 

 

Utoljára frissítve ( 2012 március 12., hétfő 18:51 )