A földön állva, az ég felé tekintünk

            Urunk Mennybemenetelének ünnepe körül két egymásba olvadó valóság küzd bennünk:

a földön állva, az ég felé tekintünk.

Mindennapi harcaink küzdéseink kiinduló és visszatérő központi kérdése mennyire tartozunk ehhez a látható fizikai világhoz, és mennyire vagyunk az égi haza polgárai?

            Ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkben Jézus szavainak az igazságára akarunk figyelni, amelyet a mai evangéliumban hallottunk. „Nem az kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól..” Jézus főpapi imájának központi gondolata ez. Elsősorban apostolaiért imádkozott, de mindazokért is, akik követni fogják őt.

Ez két dologra irányítja a figyelműnket:

1.     „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból” A keresztény ugyanúgy, mint bárki, más, ebben a világban él, tehát számolnunk kell ennek a világnak a sajátosságaival. –

2.     „Óvd meg őket a gonosztól” Nem hagyatkozhatunk kizárólag az emberi erőfeszítésre, nyitottaknak kell lennünk Isten felülről jövő segítségére.

- Mátyás megválasztásánál az Apostolok cselekedetének tanúsága szerint, szükséges volt, hogy olyan legyen, aki az apostoli közösséggel mindig ott volt, „amikor a mi Urunk Jézus közöttünk járt kelt” – a világban. Kellett a tapasztalat.

- Viszont fontos volt számukra a Szentlélek eljövetele is „Abból tudjuk meg, hogy benne élűnk, ő pedig bennünk, hogy Lelkéből adott nekünk.

            Kizárólag evilági dolgokra figyelve, gyakran szélmalom - harcnak tűnhet az életünk.

Látszólag folyamatos fejlődést, haladást tapasztalunk, viszont a valóság az, hogy komoly harc folyik minden területen, és ebben a küzdelemben a gyengébb alul marad. Nem nevezhető fejlődésnek, hogy a gazdasági helyzet nem kedvez a nagy családosoknak, és egyáltalán nem jelent eszményképet a családi élet. Nem keresztény értékek irányítják a környezetűnk életét, még ha a nyilatkozatok szintjén azt is halljuk, hogy keresztény országban élünk.

            Az is a tények közé tartozik, hogy nagy információ áradat bombáz naponta. Válogatás nélkül mindent el akarnak fogadtatni, mindent el akarnak hitetni bármilyen oldalról is érkezzék az információ. Egy ilyen világban az ember nehezen találja meg a helyét, és szerepét

Tény az is, hogy a közösség fontossága és szerepe is sokak szemében kérdéssé lett, sőt a személyi értékeket sem sokra tartják, egyedüli szempont a nyereségvágy, mindegy milyen áron. Viszont aligha lehet egyedüli és kizárólagos szempont az érvényesülés, a hasznosság, az önzés.

Hasonló dolgokat tapasztalva néha legszívesebben félrehúzódnánk, mert túl nehéznek találjuk a világgal szembeni küzdelmünket. Pedig ezt semmiképp nem tehetjük. Assisi szent Ferenc megújult emberként akart jelen lenni a világban, és ez sikerült is neki.

Ma is nagy szűkség van arra, hogy a meggyőződéssel élt vallásos élet, jelen legyen a mindennapi élet különféle területen. Nekünk is a világban kell maradnunk. Azonban ez nem azt jelenti, hogy át kell vennünk a világias szokásokat. Sőt, nekünk kell hatnunk a világra.

Olvasnunk kell az idők jeleiből. Keresnünk kell azt, hogy miként tölthetjük be a legmegfelelőbben keresztény hivatásunkat, feladatunkat.

            Azonban arról semmiképp nem feledkezhetünk meg, hogy végső soron Isten kezében van az életűnk, ő irányítja a világ sorsát, és néha a legváratlanabb időpontban valósul meg az, amit már oly régóta szerettünk volna.

            Pünkösd közeledtével kérjük mi is a Szentlelket, a Bölcsesség lelkét, hogy keresztény életűnk Isten akarata szerinti gyümölcsöket teremjen.