25 évközi kedd

 

Amikor az Úr Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét sokféle hír terjengett róla. Volt, aki rosszindulattal azt állította, hogy az, amit tesz és tanít, túl van a normalitás határán. Ezért a rokonság Mária kíséretében felkeresték őt, azzal a szándékkal, hogy haza vigyék.

Jézus egy házban tanított, amikor hírül hozták, hogy „anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Mi azt várnánk, hogy Jézus abba hagyja a tanítást és anyja, rokonai, elé megy, hogy fogadja őket. Azonban nem így történt. Jézus, tanító célzattal meglepő megjegyzést tett: „ Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják és tettekre is váltják.”

Ez a kijelentés nem kisebbítette Mária érdemét. A Szűzanya engedelmes hallgatója, és tettekre váltója volt Isten igéjének. Így kétszeres kötelék is fűzte Jézushoz. Az egyik, hogy vér szerinti édesanyja volt, de ugyanakkor engedelmes hallgatója és tettekre váltója annak, amit szent Fia hirdetett és tanított.

Az Úr Jézus tanításának hallgatása és tettekre váltása számunkra is feladat. Nem vér szerinti születéssel vagy származásunk révén válunk Isten nagy családjának a tagjává és Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre váltása révén. Senkinek sincsenek kiváltságai vagy előjogai, amelyekre hivatkozhat, ha nem a jézusi tanítás szerint él. És senki sincs kizárva e tanítványi, baráti közösségből. Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak a hallgatása.

Az Úr Jézus szavait közvetíti és képviseli az Egyház, akkor, amikor tanít, legfőként, amikor a szentatya valamilyen hitigazságot, dogmát kihirdet.

Ugyanakkor az Úr Jézus szavait, tanítását olvassuk, hallgatjuk Isten Igéjében, a Szentírásban is.

Ma már könnyebb Szentíráshoz jutnunk, mint régen, ugyanakkor minden szentmisében olvassuk, és különösen a vasárnapi, ünnepnapi szentmiséken a szentírási olvasmányokra kell épülnie a prédikációnak is.

Azért is nagyon lényeges a Szentírás olvasása és tanulmányozása, mert manapság különösképpen is sokan hivatkoznak rá, és még többen támadják. Hogyha nem ismerjük, akkor a mi életünkben nem fogja betölteni a szerepét és nem lesz hitünk, keresztény életünk támasza. Sőt, hogyha hitelt adunk téves magyarázatoknak, áltudományos ellenérveknek inkább a hitünk rombolója lesz, mintsem építené azt.

Így számunkra is fontos, az Úr Jézus tanításának hallgatása, megértése és tettekre váltása, hisz ezt mondja a hallgatóinak: „ki hallgatja és tettekre is váltja.”

A mindennapi cselekedetünk, beszédünk megnyilatkozásaink tükrözik azt, hogy mennyire élünk az Úr Jézus tanítása szerint. Ez a próbája a meghallgatott és megértett isteni tanításnak.

Assisi szent Ferenc, aki a Krisztus követésében példaképünk, amikor egy Mátyás napi szent misén azt hallotta az evangéliumban, hogy Jézus eszközök nélkül, saru, tarisznya, és pénz nélkül küldi apostolait tanítói körútra, akkor a felismerés örömétől boldogan felkiáltott:  "Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívemből tenni kívánok!

Meg is jegyzi Celanói Tamás az életrajzíró, hogy:

A szent atya túláradó örömmel mindjárt hozzálátott a hallottak megvalósításához. Egy percnyi késedelmet nem tűrt, csakhogy minél előbb tettel is megvalósítsa azt, amit az imént füllel hallott…. Egyébként minden mást is, amit csak hallott, nagy gondossággal és áhítatos odaadással igyekezett megvalósítani. Mert ő nem süket hallgatója volt az Evangéliumnak, hanem, amit csak hallott, mindent pontosan az emlékezetébe vésett, és lehetőleg betű szerint meg is valósított.”

A mai evangélium, Szent Ferenc példája legyen számunkra is ösztönző, hogy szívesen hallgassuk és olvassuk Isten Igéjét, a Szentírást, de ugyanakkor váltsuk is tettekre mindazt, amit hallunk és megértünk. Ezzel mi is mintegy lelki rokonságba kerülünk Jézussal, és az őt hősies fokban követő szentekkel.