31. évközi hét Kedd

Jézus a mai evangéliumban, szokása szerint példabeszédben szól az Isten országáról. Egy alkalommal vendégségben volt. Valaki így kiáltott fel: ,,Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!'' Ez adott alkalmat arra, hogy elmondja az Isten országa olyan, mint amikor valaki vendégséget rendez és meghívja azokat, akiket szívesen lát asztalánál. Azonban a példabeszédbeli meghívottak különféle, szinte banális ürügyre hivatkozva visszautasították a lakomán való részvételt. Van, aki arra hivatkozik, hogy földet vásárolt, más ökröt vett, vagy éppen most nősült és azért nem tud megjelenni a lakomán. A magukat kimentő okokkal, visszautasították a házigazda szeretetét. És íme a házigazda nem fárad bele, újra és újra hív embereket a lakomájára. Így az utcákról, terekről behívottakkal töltik fel az üres helyeket, olyanokkal, akik korábban nem is remélhették, hogy ilyen szerencsében lesz részük.

Isten Országában mindannyian hivatalosak vagyunk. Ez a meghívás az Istennel való barátságra, közösségre, bensőséges kapcsolatra szól. Valószínű, hogy részünkről nem ütközik nyílt ellenállásba, vagy visszautasításba ez a meghívás, mégis azt tapasztaljuk, hogy gyakran háttérbe szorulnak a lelki dolgaink, mindaz, ami az Istennel való kapcsolatunkat építené. Sok mindenre szoktunk hivatkozni, munkára, otthoni elfoglaltságra, feledékenységre, és sok egyéb másra. Azonban az Úr Jézusnak a hozzánk lehajló szeretete arra kellene, hogy ösztönözzön, hogy újra és újra térjünk vissza az Istennel való közösséghez, hogy semmi ne akadályozza bennünk az Istentől kapott kegyelem munkáját.

A szent leckében szent Pál apostol részletesen is kitér arra, hogy mi a feladatunk Isten országában. Mindenkinek az Istentől kapott kegyelmi adomány szerint kell szolgálnia.

„Aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben! Aki elöljáró legyen gondos!” Egyszerű és közérthető mondatokban fogalmazza meg a buzdítását: „Szeressetek tettetés nélkül! Gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz!” „Éljetek egyetértésben! Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.”

Assisi szent Ferenc egyik írásában (XII intelem) így ír ezzel kapcsolatban: „Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban erről lehet megismerni: ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, hanem ellenkezőleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek, érzi magát.”

Szent Ferenc az alázatosság erényében látta annak jelét, hogy valakiben épül-e, vagy nem Isten országa. A hétköznapok törekvése, kisebb - nagyobb jócselekedetei mind-mind a Jézus által meghirdetett Isten országát építik bennünk és közöttünk. Hogyha így élünk meg lehet a reményünk arra, hogy nem csak meghívottai leszünk Isten Országának, hanem részesei is annak, amit Isten azoknak készít, akik őt szeretik.