Kedd 27. évközi hét

 

Lk 10,38-42

 

Jézus Jeruzsálem fele tartva betért egy ismerős családhoz, Márta, Mária és Lázár házába.

Az Olajfák hegyének K-i lejtőjén, Jeruzsálemtől kb. 3 km-re fekszik a Betánia nevű falu. Itt lakott a három testvér, akiket Jézus különösképpen is kitüntetett a szeretetével.

Jézus többször gyakori vendég lehetett Betániában. Lk 10,38-42. Itt mindig szerető barátokra talált, akik szívesen fogadták. Most is így történt.

Mária az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban.”

Lukács merészen ír erről az eseményről, mert az ószövetségi oktatásban nem szerepelt a nők tanitása. Sőt a rabbinikus irodalomban azt olvashatjuk: „Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöld azokat.” vagy másutt ezt írja a Talmud: „Aki lányának tanítja a Tórát, léhaságra tanítja őt!” Jézus pedig Lukács evangéliumában gyakorta oktatja az asszonyokat, a szamáriai asszonnyal is szóba áll, tanítványai neheztelése ellenére.

Azonban itt nem ez a fő téma: Hanem Jézus fogadása, a rá figyelés.

Márta mindenben meg akar felelni a vendéglátás követelményeinek. Eltúlzott aggodalma felesleges tevékenységbe hajszolja. Csak Jézust fogadják, és nem lakodalmat rendeznek. Jézus pedig kevéssel is beéri, mert nem a vendéglátás pazar voltán méri le az iránta való szeretetet. Márta ezt nem tudta felfogni. Mária viszont igen. Jézus azért jött, hogy tanítson, és a tanításon keresztül kapcsolatba kerüljön az emberekkel és a nőkkel, így velük is. Márta viszont a munkába menekül ez elől a lehetőség elől. ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.”

Természetesen mindkettőre szükség van. Fontos a Jézusért folytatott tevékenység és fontos a Jézus lábainál való időzés. Ez beletorkollik az örök életbe: Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.”

Mi is az egy fontos?

Az emberek lényeglátásával mindig is akadtak problémák. Vannak aprólékos emberek, és vannak nagyon felületesek is. Az sem jó, ha mindig elveszünk a részletekben, az sem vezetne sehová, ha nagyvonalúan épp a lényeg fölött siklunk el.

Ma talán így fogalmazhatnánk: Életünk tevékenykedése közepette se feledkezzünk meg Krisztusra függeszteni tekintetünket. Ez a jobbik rész.

Lehet bármi ez a tevékenykedés: a munkánk, hivatásunk, szabadságunk, szórakozásunk, vendégfogadás, mindezekben a jobbik rész a lelkület, a Krisztusra szegezett tekintet. Nélküle minden üres lesz, Vele bármi értelmet nyer.

Az egy szükséges”, hogy Isten legyen életünk középpontjában, és hogy mindent ennek rendeljünk alá. Semmiképp se fordítva.