Remete szent Antal

Remete szent Antal 250 körül Egyiptomban született, gazdag családban. A Szentírást szívesen hallgatta, lassanként teljesen megtanulta, idővel már könyv nélkül tudta. Tizennyolc évesen a család birtokainak örököse lett, de nem talált örömet a vagyonban, pénzben. Szülei halála után gondoskodott húgáról, majd javait szétosztotta a szegények közt, elvonult a pusztába az ott szép számban élő remeték közé, ott bűnbánó, és dolgos életet élt. Sok kísértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz életének. Sokan keresték fel tanácsait kérve. Sok követője akadt, az egyiptomi remeteség atyja lett, az Egyházért dolgozott. A Diocletiánus-féle üldözés idején támogatta a hitvallókat, szeretett volna vértanúvá válni, de Isten más utat szabott neki. Szent Atanázt segítette a tévtanitók elleni küzdelemben. Semmi nem akadályozta meg, hogy küzdjön a felismert jó, az igazság érdekében. Ebben Krisztus hű követőjének bizonyult, hisz épp a mai evangéliumban a farizeusok ellenében Jézus kimondja: „az emberfia ura a szombatnak is.” Remete szent Antal példája ösztönözzön bennünket is arra, hogy mi is küzdjünk a megismert jó és igazság érdekében, még ha lemondást, erőfeszítést igényel is.