A szeged alsóvárosi ferences templom hajóboltozata

A szeged alsóvárosi ferences templom a Dél-alföld egyik legépebben fennmaradt későgótikus emléke, egyben az egyik legnagyobb korabeli egyhajós teremtemplom. Művészi szempontból legkiemelkedőbb része a hajóboltozat, amely különleges formájával sok félreértésre is okot adott. E félreértések létrejöttét támogatta egy olyan történeti adat is, mely szerint a hódoltság idején a templom eredeti boltozatát lebontották volna.

Ezen vélemények alapján jött létre az az elmélet, miszerint a hajóboltozat egy a XVIII. századból származó regótizáló alkotás lenne. Ez a teória mára meghaladottá vált, ugyanis egy 1718-ból származó rajz1 a hajót egyértelműen boltozatosnak ábrázolja, valamint a kolostor története a hódoltság valamint a felszabadító háborúk idejétől kezdve források által jól dokumentált, és ezekben ilyen jellegű munkálatoknak nyoma sincs.

Széles körben elterjedt azonban az a nézet, miszerint a későgótikus hálóboltozatok-köztük az alsóvárosi templom hajóboltozata is-csak díszítő jellegű, utólag felhelyezett bordahálóval rendelkeznek2, és ez az állítás különösen, e példával kapcsolatban sokat hangoztatott.

Az elmondottak cáfolatára szeretném ismertetni az alsóvárosi templom tanulmányozása során szerzett tapasztalataimat, és ismertetni a későgótikus boltozatszerkesztés módozatát, valamint elhelyezni az alsóvárosi templom hajóboltozatát a későgótikus boltozatok típusai között.

A későgótika idején különösen Közép-Európában virágzott a sűrűbordás csillag, valamint hálóboltozatok építése. Ennek fő áramlataiba a magyar királyság területén dolgozó mesterek is nagymértékben bekapcsolódtak, sőt nem egy esetben annak legmagasabb színvonalán dolgoztak. A Közép Európában alkalmazott szerkesztési elvek a legkonzekvensebbek a gótikus boltozatépítésben, ennek ellenére nagyfokú szabadságot biztosítottak az építőmestereknek a boltozatok alaprajzi vetületi, és térbeli kiemelési szerkesztései során.

A toronyalj boltozata

A torony aljában egy kisméretű, borda nélküli, négyágú csillagboltozat található, amelyről, egyenlőre nem tudható hogy ez a boltozat bordás boltozatként készült-e, vagy eredetileg is borda nélkül építették. Valószínűleg erre vonatkozik az 1625-ből említett engedély a boltozat leronthatásáról, ami ténylegesen a meglazult bordaváz leverése lehetett. Boltozati állványzaton bordák nélkül is elkészíthető összetett süvegekből álló boltozat3 mint az a xanteni dóm helyreállítási munkáiról készült képeken látható. (1. ábra).


1. ábra: A xanteni dóm kerengő-boltozatának helyreállítása

A szentély boltozata

Alaprajzi vetületi szempontból a csillagháló boltozatok közé tartozik. Ez az alaprajzi típus a legelterjedtebb, a XVI: században is gyakran alkalmazott forma. A műhelyrajzokon is igen gyakran előfordul. Igen alkalmas a nyolcszög három oldalával záródó szentély végződések lefedésére (2, 3 ábra). Szegeden külön érdekesség, hogy eredetileg a hatszög három oldalával záródó szentélyvégződést terveztek, ezt azonban építés közben megváltoztatták4. A szentélyvégződés falai kb. félmagasságig a hatszög három oldalával záródnak, majd átmeneti boltövek közvetítésével a nyolcszög három oldalával záródó végződésre változnak át. A megépült boltozat ehhez a formához illeszkedik.

A hatszög három oldalával záródó szentélyvégződésből következtetve elképzelhetőnek tartom, hogy a szentélyvégződés részére eredetileg egy szabályos háromszöghálón szerkesztett boltozatot terveztek.


2, 3. ábra: Szeged alsóvárosi ferences templom szentélyboltozata fényképen és számítógépes szerkesztéssel5.

A sekrestye boltozata

A sorolt rombusz hatszögháló legegyszerűbb formáját mutatja. Két boltszakasz nagyságú. Különlegessége a boltszakaszok közé eső rombuszmező kifalazása.

A sorolt rombuszhálóknál gyakran alkalmaztak a boltszakasz szélénél lévő mezőkben harántbordát, amely szervesen nem illeszkedik a bordarendszerbe.

A harántbordákra lefutó süvegfelületek miatt a boltozat inkább "szférikus" jelleget mutat, mint "fiókos dongát". Szegeden a sekrestye boltozatánál nem építettek haránt ívet (4. ábra), viszont a süveg felületeket úgy falazták a középső mezőben, mintha a boltozat haránt bordájára támaszkodnának. Így a süvegfelületben egy borda nélküli él jelenik meg.


4. ábra: A sekrestye boltozata (káptalanterem)

A szentély és a sekrestye boltozata - bár boltozati rendszerük alaprajzi vetületben teljesen különböző - anyagukban és részformáikban megegyezők. Mindkettő vakolt kétszerhornyolt téglabordákból készült, amelyek reneszánsz jellegű gyámokra támaszkodnak, ezek kis kerek faloszlopkban folytatódnak. A faloszlopok nem futnak le a földig, a fal közepe táján megszakadnak, és mint a szentély feltárásánál kiderült későgótikus jellegű címerpajzsokban végződhettek.6 Boltváll kialakításánál megfigyelhető, hogy a téglaépítészetben megszokott módszer, rétegkövek, hiányában más módszert alkalmaztak, ezek egyébként a boltozat legproblematikusabb részei. Mivel idomtégla szerkezetekből a boltvállak finom átmetsződéseit szinte lehetetlen kialakítani, ezeket elkerülendő, alkalmazták a kis reneszánsz jellegű gyámokat, amelyeken az induló bordák bonyolultabb összemetsződések nélkül elhelyezhetőek.

A késő gótikus boltozat építés egyik kiemelkedő és különleges alkotása a hajó boltozata, ezért választottam dolgozatom témájául. (5. ábra) A szakirodalomban nagyrészt eddig azt is kétségbe vonták, hogy egyáltalán a gótika idején épült. Barokk-kori regótizálásnak tartották7. Más vélemények szerint a késő középkorban épült ugyan, de véleményük szerint nem valódi bordás hálóboltozat, hanem egy álbordás egyszerű dongaboltozatnak tartják8.


5. ábra: Szeged alsóvárosi ferences templom hajóboltozata

Formai szempontból9 a rombuszháló boltozatok közé sorolható. Ezek jellemzője, hogy szabályos háromszögű hálón szerkeszthetőek. Véleményem szerint ezt az alaprajzi rendszer típust szerencsés lenne két csoportra osztani: a sorolt rombusz hatszög hálók és a párhuzamos rombusz hatszög hálók csoportjáról beszélhetünk.

Az első csoport rendkívül elterjedt. Ide sorolható pl. a gyulafehérvári lázói Kápolna, a nyírbátori református templom. Jellemzője, hogy a hossztengelyre merőleges alaprajzi vetületű bordákat tartalmaz.

A másik csoport abban különbözik, hogy itt a boltozat alaprajzi vetülete a hossztengellyel párhuzamos alaprajzi vetületű bordákat is tartalmaz. Ebbe a csoportba tartozik a szegedi hajóboltozat mellett a bakabányai templom, a Halle an der Saale-i Marktkirche (6.ábra) hajóboltozata és a Schorndorfi Plébániatemplom szentélyboltozata.


6. ábra A Halle an der Saale-i Marktkirche hajóboltozata.

A bécsi építőpáholy fennmaradt rajzai alapján megállapítható, hogy a boltozati bordák kialakítását előzetes tervek alapján határozták meg. A bordák kifaragásának megkönnyítése céljából a szerkesztésnél állandó görbületi sugárral számoltak, keresztboltozat esetén általában az átlósbordák vetületének fele volt ez a méret, ebben az esetben az átlósbordák félkörívesek lettek. Az ezeknél rövidebb vetületű homlok- és hevederívek pedig csúcsívesek.

Előfordult azonban, hogy az átlós bordákat tetszőlegesen felvett, az előbb említett változatnál nagyobb sugarú ívvel szerkesztették, így ez a borda is csúcsíves lett, a homlok- és hevederívek a nagyobb görbületű sugár miatt pedig meredekebb ívűek.

Ugyanígy szerkeszthetőek a csillag vagy hálóboltozatok is azzal a különbséggel, hogy itt a görbületi sugár nagyságát úgy kapjuk meg, hogy a boltozat rajzolatán a boltvállak és a záradék közötti legnagyobb távolságot vesszük. Ez a távolság úgy értendő, hogy a boltvállak helyét jelölő pontból indulva minden egymás után szerkezetileg következő csomópontot érintve, a záradékon lévő csomópontig, a csomópontok közötti szakaszok vetületeinek hosszát összemérjük. Ezeket a szakaszokat vízszintesen felrajzoljuk, majd a szakasz hosszával megegyező sugarú félkörívre a csomópontok helyeit függőlegesen felvetítjük. Természetesen a körív indulási pontja a boltvállból indul. A metszéspontokban mért magasság lesz a csomópontok helyének magassága.

A térbeli szerkesztésnél a fennmaradt rajzok alapján feltételezhető, hogy Császár László állításával szemben az építőmesterek nem csak kizárólag alaprajzi vetületben gondolkodtak, annak pontjait egyszerűen felvetítették egy hengerpalást felületére, és így keresték meg a csomópontok térbeli helyét, hanem az előbb említett módon a boltváll és a záradék közötti, tördelt vonalú bordaszakaszokat síkba kiterítve határozták meg a csomópontok pontos térbeli helyzetét. A görbületi sugár állandó, a kifaragott boltozati bordaelemek a csomópontok közé bárhova beépíthetőek, a homlokfelületek kialakítása után. A csomópontok kialakítása a homlokfelületek felrajzolásával kezdődött, majd a görbületi sugár mentén a több irányból érkező bordák profiljainak összemetsződéséig faragták a csomóponti elemet.

Mivel egy-egy boltozattípus felépítéséhez alig néhányféle csomópontra volt szükség, ezért az elkészült mintadarabok után a többi sorozatban készülhetett. Még a bonyolultabb rajzolatú boltozatok esetén is alig tucatnyi különböző elem beépítésére volt szükség.

Minden szabályosan szerkesztett alaprajzi formára felépíthető, akár többféle boltozati rendszer a későgótikában alkalmazott szerkezeti eljárások segítségével.

A későgótika építési gyakorlatában legfontosabb elv, hogy mindig azonos görbületi sugárral szerkesztik a bordahálózat íveit (R). A görbületi sugár meghatározásához a "leghosszabb út" elvét alkalmazták. Ennek menete:

Meghatározzák a boltozat záradékát (legmagasabb pontját). Ez általában a boltmező közepére eső zárókőnél található, de főleg hálóboltozatok esetében gyakran előfordul, hogy a boltmező középpontjába süvegfelület esik. Ilyen esetben több csomópont is található a legmagasabb ponton. Az, hogy több csomópont is található egy boltmezőn belül, a záradékon (vagyis nem zárókő, hanem süvegfelület esik a boltmező középpontjába), az összetettebb rajzolatú boltozatoknak a sajátossága. (Ilyen a szeged alsóvárosi templom hajóboltozata is.)

A gyakorlatban a szerkesztés során kiválasztunk egyet a záradékban feltételezett csomópontok közül, amelyet célszerű 1. csomópontként jelölni. Az ettől lejjebb (a boltvállhoz közelebb) lévő csomópontokat 2., 3. stb. számmal jelöljük, amíg a boltvállhoz nem érünk.

A legtöbb, a témával foglalkozó munkában a boltvállakról kiinduló számozást alkalmazzák. Ez szerintem helytelen gyakorlat, mert egy boltvállba bizonyos esetekben akár három különböző magasságban érkező bordapár is érkezhet, pl. a Freiberg-i Dóm boltozata10.


7. ábra: A freibergi Dóm hajóboltozata

A görbületi sugár meghatározásához az 1. ponttól a boltvállig terjedő szakaszokat sorban összemérjük. A legegyszerűbb esetben ez a szakasz lesz a boltozat görbületi sugara. Az "R" szakasz mindig nagyobb, vagy különleges esetben egyenlő, (toldott szerkesztésnél), a szakasz átló felével.

A szerkesztéshez felrajzoljuk az 1. ponttól a boltvállig terjedő szakaszokat sorrendben (1. - 2. - 3. - 4. boltváll).

Negyedkörívre (a leghosszabb út elvén történő) szerkesztés.

Az 1 - 2 - 3 - 4 boltváll szakasszal azonos ívben az 1. pontból negyed körívet húzunk. Minden jelölt pontból merőlegesen felvetítünk. A körrész és a vetítővonalak metszéspontjai megadják az adott csomópont magassági helyzetét. (8. ábra) Az összes szerkesztésmenet közül ez a legegyszerűbb, és a legelterjedtebb, mind formai mind statikai szempontból kedvező tulajdonságú boltozatot eredményez. Az emlékanyag nagy része valószínűleg így készült, a többi szerkesztési módot inkább különleges esetben, a megszokottól eltérő, nyomottabb vagy éppen magasabb boltozat szerkesztésénél használták. Ebben az esetben a szerkesztés íve "R".


8. ábra: Negyedkörívre szerkesztés

Szegmensívre szerkesztés

Olyan szegmensívből indulnak ki a szerkesztés során, amely áthalad a boltvállon és középpontja az 1. pont (záradék) vetítővonalának egyenesére esik. Ez esetben a boltozat íve szegmensszerűen kapcsolódik a vállban a fal felületéhez és lényegesen alacsonyabb lesz, mintha körívre szerkesztették volna. (9. ábra) Ebben az esetben a szerkesztés íve tetszőlegesen nagyobb mint "R".


9. ábra: Szegmensívre szerkesztés

Szerkesztés csúcsívre

"R"-nél nagyobb sugarú körívvel szerkesztünk, amelynek íve a boltvállból indul, így az 1, pont a negyedkörív záradékától beljebb helyezkedik el. Az így szerkesztett boltozat rendkívül meredek ívű és magas lesz. (10. ábra)


10. ábra: Csúcsívre szerkesztés

Körív szakaszra szerkesztés

Az előző két szerkesztési forma kombinációja. "R"-nél nagyobb sugarú körívre szerkesztünk úgy, hogy a vetítő vonalak egy körszelettel metsződjenek. Ekkor a boltvállak szintén szegmensívvel kapcsolódnak, de a boltozat záradéka is magasabbra kerül, és a záradékban csúcsíves formát mutat.. (11 ábra).


11. ábra: Körív-szakaszra szerkesztés

Toldással szerkesztés

Különösen nagy fesztávolságú boltozatok szerkesztésénél előnyös. A "leghosszabb út" elvén meghatározott távolságnál kisebb - általában a szakasz átlóval megegyező nagyságú görbületi sugarú körívvel szerkesztünk. A körív vége nem éri el a boltvállakat, ezért a boltvállak feletti csomópontból ugyanezzel az ívvel egy, a boltvállakig futó ívet szerkesztünk. A rajzon emiatt az ívben egy törés jelentkezik. A rövidebb görbületi sugár ellenére a toldás miatt az ilyen módon szerkesztett ív akár magasabb is lehet, mint a körívre való szerkesztésnél. Nagy előnye, hogy a záradékban nagobb a bordák görbülete, és a törés miatt a boltvállakhoz meredekebben kapcsolódnak. A látszólagos instabilitás ellenére (kiforgatva az ív megtörik) ezzel a szerkesztéssel kapott boltozati forma hasonlít a leginkább a statikai szempontból legstabilabb láncgörbéhez. (12. ábra).


12. ábra: Toldott szerkesztés

A későgótikus boltozat szerkesztéssel német nyelvterületen viszonylag sok mű fogalakozik, többek között C. H. Clasen11, W. Müller12, N. Nussbaum13 foglakozott ezzel a témával. Munkáikat a dolgozat készítésénél figyelembe vettem, de mérvadónak J. Tomlow14 művét tekintem.

"Hossztengellyel párhuzamos bordákat" tartalmazó boltozatok lehetőségei

Az olyan rombusz hatszög hálók és nyolcágú csillagmotívumra felépülő hálóboltozatok, amelyek a hossztengellyel párhuzamos irányú bordákat tartalmaznak magukban rejtik az a lehetőséget, hogy amennyiben ezeket a bordákat mint egyenes boltöveket alkalmazzuk két azonos magasságban lévő csomópont között, akkor az egymással hosszirányban azonos helyzetű csomópontokat azonos térbeli magasságba is szerkeszthetjük. (15, 16. ábra)

Más rajzolatú hálóboltozatoknál, mivel alaprajzi vetületükben nincsenek ilyen, tengellyel párhuzamos bordák, ez a lehetőség nem áll fenn. A tengellyel párhuzamos bordákat tartalmazó boltozatok esetén azonban fennáll az a lehetőség is, hogy szabályos formában is felépíthessük azokat (13, 14. ábra). Szabályos felépítés alatt azt értem, hogy minden boltozati borda csomópont kizárólag térben alatta vagy felette elhelyezkedő csomóponthoz kapcsolódik.


13, 14. ábra: szeged-alsóvárosi ferences templom hajóboltozatának alaprajzi vetületére alkalmazott negyedkörívre szerkesztés alapján, létrejövő térbeli forma .


15, 16. ábra: A Szeged-alsóvárosi ferences templom hajóboltozatának szerkesztése azonos magasságba átszerkesztett csomópontokkal és toldott szerkesztéssel, és térbeli képe.

A történelmi Magyarországon a szegedi hajóboltozathoz legközelebb álló formát a bakabányai templom hajóboltozata mutatja. Ez szintén jellegzetes homogén rombusz hatszögháló. Boltváll kialakítása azonban lényegesen eltér a Szegeditől. Itt hiányoznak a faloszlopok, a bordák konzolokra futnak le, ám ezek elemzésére megfelelő adatok hiányában nincs lehetőségem. A rendelkezésemre álló fényképek erre a célra nem alkalmasak, személyesen megtekinteni pedig nem sikerült.


17. ábra: A bakabányai templom hajóboltozata.


18. ábra: Rajz a bécsi páholy15 gyűjteményéből hossztengellyel párhuzamos bordákkal.

Ha az említett szerkesztési módszert alkalmazzuk, akkor a boltozat az egymással - az alaprajzi vetületben - hosszirányban azonos helyzetet elfoglaló csomópontok azonos térbeli elhelyezkedése miatt egy enyhén csúcsíves fiókos dongaboltozat formáját mutatja. Ez azonban megtévesztő.

Az egymás alatt és felett elhelyezkedő csomópontok közötti kapcsolat a bordarendszerben statikailag megfelelő. Az azonos magasságban elhelyezkedő csomópontokat összekötő "egyenes bordák" pedig mint egyenes boltövek működnek, vagy amennyiben a görbületi sugárnak megfelelő ívvel rendelkeznek, akkor mint valódi boltövek - középpontjukban valódi helyi záradékkal rendelkeznek.

Az így kialakított bordaváz működését tekintve ugyanolyan stabil, mint más boltozatok borda rendszere. Boltsüvegeinek kifalazása pedig a többi bordás boltozathoz hasonlóan fecskefarkas kötésben épített tégla boltövekkel történhet.

A Szeged-Alsóvárosi templom hajóboltozatának legkülönlegesebb része a boltváll kialakítása. (19, 20 ábra)

A boltozat szerkezetéből adódóan a bordák nem egy boltvállba összefogva, hanem páronként különböző magasságban érik el a fal síkját.

Szegeden a hajóba épített faloszlopok szerepe az igen eltérő magasságban érkező két-két bordapár fogadása, bár egyes vélemények szerint ez "esetlen és suta"16. Ez a megoldás több szempontból is igen előnyös. A boltozat ugyanis egy alacsonyan elhelyezkedő boltvállakra épített, igen magas ívű boltozat, amelyet a boltozat terébe belépő faloszlopok függőlegesen, optikailag módosítanak. Ezért van a szemlélőnek olyan érzése, hogy a boltozat a ténylegesnél sokkal alacsonyabb, és a látszat szerint sokkal magasabbról indul. Az így létrejövő térhatás rendkívül tágas, a faloszlopok pedig az igen hosszú falfelület tagolását is megadják. Azáltal hogy a falfelületet a faloszlopok és az ablakok által bevilágított "boltfiókok" váltakozva tagolják, oldott bizonytalan térfal keletkezik amely optikailag lezáratlan határvonalával igen izgalmas hatású.

Azokra a módszerekre, amelyeket a szeged-alsóvárosi templom hajóboltozatánál alkalmaztak analógiák érdekes módon nem csak egyhajós templomokban, hanem a nagy késői csarnoktemplomoknál találhatóak.

A szegedi templom faloszlopai hasonló kialakításúak, mint az említett templomok hajóit egymástól elválasztó oszlopok, vagy pillérek.

A szegedi templom esetében faloszlopról beszélek, mert meg szeretném különböztetni a valódi behúzott támpillérrel épült szerkezettől. Viszont a többhajós, nagy csarnoktemplomok esetén általában pillérekről beszélünk, még abban az esetben is, ha ezek kör keresztmetszetűek.

Az esetleges félreértések a fogalmak tisztázatlanságából adódnak.

Legjobb ma is fennálló analógiának a freiberg-i dóm pilléreinek és boltozatának kapcsolódási formáját valamint a dési17 református templom boltozatának és behúzott támpilléreinek maradványait tartom (7, 21.ábra). Szintén sok hasonlóságot mutat a nagybaromlaki templom hajóboltozata-szintén téglabordás szerkezet- (23 ábra), és ilyen lehetett a kolozsvári Farkas utcai templom is de ennek nyomait a későbbi átépítés eltüntette (22 ábra).


19, 20. ábra: Szeged-Alsóvárosi ferences templom boltváll-kialakítása.

A bordák és a pillér csatlakozása páronként eltérő magasságban van..


21, 22, 23. ábra.

A szeged-alsóvárosi Ferences templom valamennyi késő gótikus boltozata kerámia anyagú bordás boltozatokkal épült. Ez a szerkezeti megoldás térségünkben ritka. A sűrűbordás boltozatok építésénél a közép-európai építési gyakorlatban nagyrészt faragott követ használtak a bordarendszer kialakításához, a boltsüvegek kifalazását pedig téglával végezték.

A térségünkben elterjedt gyakorlat szerint az előre gyártott kőelemeket nagyobb távolságra is elszállították. Így a kőben szegény területeken is az épületek nagy részénél legalább a szerkezeti elemek (boltozati bordák, mérművek) kőből készültek.

A kizárólag téglából épült boltozatok elsősorban Észak-Európában, valamint Észak-Itália egyes részein terjedtek el. Téglabordás boltozat alatt azt értjük, hogy a boltozat vázát alkotó bordák is idomtéglákból vagy falazó téglákból épülnek. Vegyes szerkezeteknél a boltvállak., a csomópontok kőből készülnek, míg a bordák idomtéglák.. (ez az építési gyakorlat Lengyelországra jellemző).

Magyarországon a téglagótikával dolgozó építőműhelyek meglehetősen ritkák, de néhány példa azért található.

A téglagótika magyarországi megjelenését a Budavári Királyi Palota 13-14.sz-i építéséhez köthetjük. Itt egy északitáliai tanultságú - a klasszikus téglagótikának megfelelően - elsősorban nyomott formákkal dolgozó építőműhely munkája mutatható ki. Ennek a műhelynek a működése mind időben, mind formailag, mind munkamódszerében távoli a szegedi kolostoregyüttes építésétől18.

A szegedi kolostoregyüttes építéséhez időben és formában is rendkívül közel áll a Vándor László által felismert "Egervári Műhely"19 építési gyakorlata. Az Egervári Kör jellemzője, hogy az általuk épített épületeknél minden szerkezeti elemet égetett kerámiából készítettek. Formai szempontból jellemző, hogy a kőépítészetben szokásos formákat alkalmazzák. A szerkezeteket vakolják, meszelik, festik. A kő architektúrát utánzó kép kialakítására törekednek. A műhelygyakorlatoknál kimutatható, hogy a műhelyben kőfaragó tanultságú mesterek dolgoztak.

Építési gyakorlatukban nagyrészt a kőépítés szokásait követték, a téplaépítés egyes elemeinek átvétele mellett.

Szerkezeti megoldásai hasonlóak a Lengyelországban és Sziléziában alkalmazott vegyes szerkezetekéhez. A bordák kialakításánál viszonylag rövid idomtéglákat használnak. A csomópontok és zárókövek kialakításánál a kőépítészetben alkalmazott formákat alkalmazzák. Ezeket az építészeti elemeket azonban -egyedülálló módon- a nagyméretű égetetlen agyagtömböket kőfaragó technikával alakítják ki. A kifaragott idomokat száradás után égették ki.

A feltárt építészeti leleteken a kőfaragó szerkesztések vonalai láthatóak, melyek a készítés módjára utalnak. A faragás egyenetlenségeit nedves ronggyal simítva a felületet tüntették el.

Az egervári műhely által épített épületek köztük az egervári, zalaszentgróti, muraszemenyei Ferences kolostorok - arányaikban és felépítésükben is sok hasonlóságot mutatnak a szegedi kolostoregyüttessel. A torony közvetlenül a szentélyvégződés északi végénél való elhelyezése is nagy hasonlóságot mutat.

Az Egervári Körhöz tartozik még az Egervár melletti Fancsika kápolnája, elsősorban innen kerültek elő téglából készült bordacsomópontok. a veszprémi Szent Katalin kolostor boltozatai - amelyekről írásos adat is fennmaradt, valamint a Csácsi templom, amely feltehetően az Egervári Kör utolsó alkotása lehet az 1490-es évekből20.

A nagyharsányi21 templom 15. sz. végén, a 16. sz elején épülhetett. Szentélye kizárólag téglából készült. Kétszer hornyolt idomtéglából készült boltozata jelentős eltéréseket mutat az Egervári Körtől, mert boltozatai csomópontjait nem tömbökből faragták ki, hanem az idomtéglák csatlakozási pontjait faragták össze.

Boltvállai is különlegességnek számítanak, mert villás metsződéssel készültek, a csomópontokhoz hasonlóan a találkozásnál összefaragott téglákból állnak.

A boltozat egyszerű sorolt rombuszháló, amelyek különlegessége az egyik zárókő alatt álló, teljesen indokolatlanul odaépített oszlop. A bordák egy része leszakadt, helyükön világosan látszódnak a fölöttük lévő süvegfelületek összemetsződései22.

A szeged alsóvárosi templom többi boltozatához hasonlóan a hajó boltozata is égetett kerámia elemekből épült.

A szentély és a sekrestye boltozatának helyreállítása során szerkezetük nagyrészt tisztázódott, 8,5 cm vastag kétszer hornyolt idomtégla elemekből építették azt. Nincs utalás az irodalomban arra, hogy a boltozatok csomópontjai milyen módon készültek. Nem tisztázott, hogy csak összefaragták-e az idomtéglákat, vagy az Egervári Műhely munkáihoz hasonlóan szabályos bordacsomópontokat készítettek-e?

Az eddig még nem kutatott hajó boltozattal kapcsolatban ennek tisztázása mindenképpen jó lenne.

A hajóboltozat bordaprofilja trapézorrú, egy nagy és egy jóval kisebb horony által tagolt a az erdélyi téglabordás boltozatokéhoz hasonló profilt mutat. Lentről megfigyelve a hajóboltozat bordái igen összetett formát mutatnak és rendkívül plasztikusak.

A záradékban lévő gyűrűkben mérve a bordák magassága mintegy 30,5-31,0 cm. A szentély bordái csak 28,0 cm a 2 cm-es bekötő hornyokkal együtt. A templom többi boltozatához hasonlóan a főhajó boltozatának bordáit is egy igen erős habarcsréteg borítja, amelyet szürkére festettek. Felületükön a profilképzést valószínűleg húzott félprofillal tökéletesítették. A csomópontokon a kőszerkezetekre jellemző, szépen kidolgozott profil átmetsződések figyelhetők meg.

A Szeged alsóvárosi ferences templom boltozatával kapcsolatban több hipotézis is megfogalmazódott arról, hogy mikor épülhetett, és milyen jellegű szerkezet. A jelenleg elfogadott álláspont szerint valószínűleg a XVI. század elején, a török hódítást megelőzően készült.

Szerkezetével kapcsolatban is többféle álláspont fogalmazódott meg. Egyesek szerint álbordás-fiókos dongaboltozat. Az, hogy ez egy valódi későgótikus hálóboltozat lenne, tudomásom szerint írott formában még nem jelent meg. Dolgozatomban megpróbáltam fölvázolni ezt az eshetőséget is. Több szempontból is lehetséges, hogy ez a szerkezet valódi bordás boltozatként működjön. Tengellyel párhuzamos bordákat is tartalmazó boltozatok a 16. század elejének építészetében szórványosan előfordulnak. Toldott szerkesztéssel készült Szegeden a szentély boltozata, ezért feltételezhető ez a hajóboltozat esetében is. A faloszlopok és különböző magasságban kapcsolódó bordák által alkotott szerkezetre is vannak analógiák. Téglabordás szerkezetek is előfordulnak a XV. század végének - XVI. század elejének anyagában.

Az a feltevés, hogy a hajó boltozata 1625 után, de még a török hódoltság alatt gótizáló formákkal újjáépült, nem valószínű, mert erre az adott viszonyok között nem volt lehetőség. A konkrét párhuzam a kolozsvári Farkas Utcai templom23 újjáépítése egészen más körülmények között - jelentős fejedelmi támogatással, a baltikumból behívott (Kurland) szakemberek segítségével történt. Az adott korszakban a bordás boltozat hagyománya már csak a baltikumban élt elevenen Az általuk kivitelezett boltozat tipikusan a baltikumi boltozat szerkesztés szabályait mutatja. Térségünkben ez egyedül álló példa.

Szerkezeti szempontból annyira eltérő formát mutat a szegedi templom hajóboltozatától, hogy a kettő között bármilyen kapcsolat keresése téves megközelítés.

Szeged-alsóváros ferences templom boltozatáról feltehető, hogy valódi bordás hálóboltozat, amely a különleges adottságok - kerámia bordák, az általánostól eltérő toldott szerkesztés és a tengellyel párhuzamosan futó, azonos magasságba átszerkesztett bordák együttes alkalmazása miatt a megszokottól eltérő formát mutat.

Amennyiben mindezek a feltevések helytállónak bizonyulnak, akkor az egyik legkülönlegesebb, legösszetettebb későgótikus boltozatról beszélhetünk, amely a korszak kiemelkedő alkotása és lényegesen nagyobb jelentőséggel bír, mint eddig feltételezhető volt.


irodalom jegyzék   »