Dr. Lukács Zsuzsa emlékére

 

SZEGED ALSÓVÁROSI FERENCES TEMPLOM

 

HAJÓ-BOLTOZATÁNAK és FALFELÜLETEINEK KUTATÁSA,

 

ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK FÖLTÁRÁSA

 

 

 

II. kötet

 

A hajóboltozat felújítási munkáinak tervezését megelőző

 építészeti-műemléki kutatás

 

 

 

 

 

 

 

Kutató:

Harsányi István

okl. építészmérnök, a Ferences Rend építésze,

a szentély felújítás felelős építész tervezője


 

A SZEGED ALSÓVÁROSI FERENCES TEMPLOM-HAJÓ

2005. ÉVI MŰEMLÉKI KUTATÁSA

 

A  MUNKÁBAN RÉSZTVEVŐ KUTATÓK:

I.1 A hajó vakolat és festékrétegei szondázó kutatásának eredménye

(Forrai Kornélia és Jeszeniczky Ildikó festőrestaurátor művészek jelentése)

I.2 Előzetes jelentés a Szeged-alsóvárosi ferences templom hajójának műemléki kutatásáról

             (Dr. Bodor Imre tudományos kutató, műemlékvédelmi szakértő)

I.3 A Szeged-alsóvárosi templom hajóboltozata

             (Szőke Balázs történelem szakos, e témában készülő Phd. munkája az ELTE Bölcskarán)

I.4 Statikai szakvélemény a templom-hajó teherhordó szerkezeteiről

             (Dr Bárczi István  okl. építészmérnök, statikus szakértő, főiskolai tanár)

II. A hajóboltozat felújítási munkái tervezéséhez szükséges építészeti-műemléki kutatása.

(Harsányi István, okl. építészmérnök, a Ferences Rend építésze, a szentély felújítás felelős építész tervezője.)

 

MEGBÍZÓ, TÁMOGATÓ, ENGEDÉLYEZŐ SZERVEZET:

 

Megbízó, a támogatott egyházi szervezet:

             Alsóvárosi Római Katolikus Plébánia Hivatal (6725 Szeged, Mátyás tér 26.)

             Szerződő fél: Bán Zsolt plébános

Támogató, a kutatás anyagi fedezetét biztosító szervezet:

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata (6720 Szeged, Széchenyi tér 10-11.)

Szerződő fél: Dr. Botka László polgármester

A kutatási munka engedélyei:

1.          Engedélyező: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szegedi Regionális Iroda

             Száma:             490/2136/006/2005.

             Tárgya: Szeged, Mátyás tér 26. R.K. templom hajó falfelületeinek restaurátori kutatása

             Kutatók: Forrai Kornélia festőrestaurátor művész          névjegyzék száma: F1-156

                            Jeszenitczky Ildikó  festőrestaurátor művész névjegyzék száma: F1-186

2.          Engedélyező: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szegedi Regionális Iroda

             Száma:             490/2136/007/2005.

             Tárgya: Szeged, Mátyás tér 26. R.K. templomhajó falfelületeinek építészettörténeti-statikai

                           kutatása

             Kutatók: Dr. Bodor Imre tudományos kutató, szakértő, szak-nyilvántartási száma: 19/2003.

                           Dr. Bárczi István okl. építészmérnök, statikus szakértő T1-01-0158

 Harsányi István okl. építészmérnök, TN. száma: É1-01-1056/04

 


       

A Szeged-alsóvárosi templom látképe 1938-as arcív felvételen.

II.

A hajóboltozat felújítási munkáinak tervezését megelőző

 építészeti-műemléki kutatás

 

Kutató:

Harsányi István

okl. építészmérnök, a Ferences Rend építésze,

a szentély felújítás felelős építész tervezője

 

FONTOSABB ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI ISMERETEK ÖSSZEFOGLALÁSA,

ÉPÍTÉSI PERIÓDUSOK, KORABELI SZERKEZETÉPÍTÉS,

KÁROSODÁSOK, KÁRHELYREÁLLÍTÁS, FELÚJÍTÁS

 

 

A kutatás célja

 

A templom szentélyének kutatása majd azt követő helyreállítása1996-1997-ben  megtörtént. Annak érdekében, hogy a templom-hajó felújítási munkáihoz szükséges tervek elkészülhessenek, szükséges az előzetes, szondázó kutatás. Természetesen, mint ahogy a szentély esetében is, ha a teljes hajó beállványozása megtörténik, a felújítási munkák megkezdése előtt további kutatómunkával kell feltárni és tisztázni az előzetes kutatás során nyitva maradt kérdéseket.

 

Régóta vitatott kérdés és több álláspont, szakirodalmi megállapítás forog közkézen, hogy a templomhajó mai boltozata, egy hajdani, korábbi lebontott, megsemmisült boltozat helyreállítása során épült-e, vagy valóban ez az egyetlen és eredeti térlefedés?

 

1899-1900. Reizner János: Szeged története, valamint 1938. Cs. Sebestyén Károly: Szeged középkori templomai.[1] Építészettörténeti tanulmány. Szeged, munkákban említett törökkori „fermákban” [2] foglaltakra való utalással, a templom boltozatait érintő „lebontás” „helyreállítás” zavaros világában azt sejtik, hogy a boltozatokkal már akkor baj volt, s ezekből az engedély-okiratokból nem lehet pontos képet kapni arról, hogy a beavatkozás csak igényként jelent meg, vagy tényleges beavatkozásra is sor került. Levárdy 1624-25-re datált boltozat újjáépítési feltételezése is ezen alapulhat, hisz „1624-ben a szerzetesek, miután a templom teteje beroskadt, falai eláznak, engedélyt kértek arra, hogy betetőzhessék. 1625-ben az alsóvárosi templom boltívének leronthatásáért folyamodtak. Mindkét engedélyt megkapták. 1626-ban a templom kijavítására engedélyt nem adtak.”[3]

 

1966. Bálint Sándor véleménye: „…A hajót és a szentélyt egyaránt hálóboltozat fedi, de ez is két építkezési szakaszról tanúskodik. ……A (hajó) boltozat bordarendszerét, hálózatát utólag erősítették rá az elkészült dongaboltozatra….”[4]

 

1980. Levardy Ferenc szerint: „…az egyhajóssá alakított hajóteret, a belső faltámaszok tanúsága szerint a mainál magasabb boltozattal fedték le. A mai, egyszerű dongaboltozatra erősített álbordás, csillaghálós boltozatszerkezet a XVI. század elején, illetve az 1624-25. évi munkálatok során készülhetett, s a barokk kori „regótizálás” ritka emléke”[5]

2000. Dr. Lukács Zsuzsa megállapítása: „A szegediek csak a lebontásra kaptak engedélyt a töröktől, s a következő években a templom kijavítását sem engedélyezték nekik, szakember pedig nem állt egyáltalán rendelkezésükre. Ezért inkább arra kell gondolnunk, hogy a boltozatot az engedély ellenére, valamilyen oknál fogva – talán éppen azért, mert nem volt túlságosan rossz állapotban, hiszen ma is áll – nem bontották le, hanem feltehetően megerősítették[6]

2001. Harsányi István véleménye: „A hajóban, pedig teljesen elmaradt az eredetileg elképzelt csillagboltozat építése. Olyan lett volna, mint remetinci társáé. Hogy a sorozatos csillagboltozási kudarcok vezettek el egy egyszerű dongához, melyet utólag aláapplikált bordarács díszít, vagy a pénz-, és építőkedv csappant meg, vagy a török ismétlődő támadásai sürgették a befejezést, nem lehet tudni. De egy bizonyos. A padlástérben, a csillagboltozat boltsüvegeinek fogadására váró falcsorbázat mind a mai napig várja az egykor tervezett csillagboltozat boltmezőinek becsatlakozását. Így marad a ténymegállapítás: „A boltozat bordái kerámia anyagúak és a dongaszerű boltozatra vannak erősítve. Így szerkezeti szerepük nyilvánvalóan nincs. Ezt a donga alkotóira illeszkedő, tehát tengelyével párhuzamos egyenes bordái is rögtön elárulják.”[7] A hajó részletes megkutatása még a jövő feladata. A tudományt segítené, ha a boltozatszerkesztésben jártas szakember, a remetinci példa alapján kiszerkesztené a hajdan tervezett szegedi templomhajó csillagboltozatát és összevetné a hajófalakon lévő boltsüvegek befogadására váró falcsorba alakzatával.”[8]

2002. Szőke Balázs: előadásában közölt álláspontja: „Széles körben elterjedt azonban az a nézet, miszerint a késő gótikus hálóboltozatok – köztük az alsóvárosi templom hajóboltozata is – csak díszítő jellegű, utólag felhelyezett bordahálóval rendelkeznek…”[9]

 

1.  A hajó boltozatának vizsgálatára irányuló főbb kérdések:

 

1.1  A XVI. században már állékonyságában veszélyeztetett állagú boltozat statikai kérdései, állékonysága, jelenleg szükséges beavatkozás mértéke?

1.2  Eredeti-e, a ma meglévő boltozat vagy esetleg egy korábbi lebontott boltozat helyébe másodlagosan beépített boltozattal van dolgunk?

1.3 A boltozat jellegének meghatározása: csillagboltozat, dongaboltozat, hálóboltozat?

1.4  A boltozat méretei, méretrendje?

1.5  A boltozat bordázata együtt épült a boltsüveggel, utólag építették alá?

1.6 A boltozatbordák részt vesznek-e a térlefedés teherviselő szerkezeti rendszerében?

1.7  A boltozatbordák anyaga, felületképzése?

1.8  A bordarács csak esztétikai, belső térformáló, a térlefedést gazdagító építészeti motívum-kincs, „artisztikum”.[10]


2. A hajó boltozatának, oldalfalainak festése, térplasztikák

(A mellékoltárok és szószék vizsgálata nem képezi a feladat tárgyát, azok restaurálásának előkészítése külön vizsgálat tárgya.)

2.1 – Boltbordák és boltsüvegek egykori festésének kutatása

2.2 – Oldalfalak felületképzésének, festésének kutatása

2.3 -  Az 1900-1938 években „volt” díszítőfestés maradványainak kutatása

2.4 - Kontuly Béla „Mária hét öröme” és „Mária hét fájdalma” freskók (1946-48)

2.5 - Szent István király-kultusz egykori (1931) megjelenítése a hajó északi falán

2.6 - Kapisztrán Szent János kultusza (1932) és a szobor helyének értékelése

2.7 - Mátyás király tisztelete (1931) és a bautzeni emlékmű-másolat

3. Javaslatok és ajánlás a templom-hajó felújítási terveinek elkészítéséhez.

3.1 – Sürgős és azonnali intézkedést igénylő beavatkozások

3.2 – A tervezett felújítási munkák engedélyeinek beszerzéséhez szükséges dokumentáció elkészítéséhez adatok, ajánlások.

3.3 -  A felújítási munkák becsült költségének meghatározásához szükséges adatok.

 

Mit árulnak el az 1503-ban felszentelt Havas Boldogasszony templom 500 éve álló ősi falai, boltozatai?

 

A templom-építés időszakának ferences rendtörténeti összefüggései

A XV. század során, a csanád-egyházmegyei Cheri-ből, az akkori magyar, horvát, szlovén és bosnyák területeken megtelepedett ferences szerzetesek a „cseri barátok”  által alapított kolostorok nagy száma új rendtartomány létesítését indokolta. 1444-ben Cesarini Julian pápai legátus engedélyével Szeged-alsóvároson is megtelepednek a bosnyák rendtartományból kirajzó obszerváns – Szent Ferenc eredeti „szegénység-eszméjéhez” ragaszkodó – ferences ág szerzetesei, annak ellenére, hogy a mariánus provinciához tartozó ferencesek már 1316-tól Szegeden megtalálhatók. A mariánusok temploma és kolostora a hajdani vár – a Palánk - területén - állt. Az obszerváns ághoz tartozó ferencesek, a keresztes háborúkban felmorzsolódott johannita rend helyébe lépve, örökölték meg az alsóvároson álló kis méretű – románkori – Szent Péter templomot és kolostort. Mátyás uralkodásától a mohácsi vészig terjedő időszakban, 1468-tól, végleges megtelepedésük érdekében építettek új, nagyobb méretű templomot és kolostort. [11]

A kép baloldalán a „S. Peter” feliratnál az alsóvárosi ferences templom helyén állott, egykori johannita templomot ábrázolja, holott az már ekkor „csak az emlékezetben állt”, míg a a Palánkban, a „Vár” területén láthatjuk a legkorábbi mariánus kolostort és a Szent Erzsébet templomot. (Szeged, 1698.)


 

1447-ben V. Miklós pápa jóváhagyta az alakuló új rendtartomány, az obszerváns ferencesek magyar helynökségét – vikariátusát -, melynek első helynöke Kenyeres Fábián volt.  1471 és 1501-ben született megállapodás a két rendtartomány között, arra utal, hogy a konventuálisok nem örvendeztek az obszervánsok letelepedésének. Így a Szeged-alsóvárosi templom és kolostor építése akadozva, haladt. 1517-ben a helynökségből önálló rendtartomány lett, amely 1523-ban kapta nevét, így született a legszentebb Üdvözítőről nevezett Salvatoriánus rendtartomány, melynek első tartományfőnöke Dereslien Albert.

1525-ben ennek az új rendtartománynak már 73 kolostora volt.[12] A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány jelenlegi működési területére eső, akkori kolostorok közül, ma is működők sorából említeni kell néhányat: Buda (akkor még óbudai ill. vízivárosi zárdáját), Esztergom, Gyöngyös, Szécsény, ma missziós központként működő Nagyszőllőst és külön figyelemmel a Szeged-Alsóvároson épült kolostort. Továbbá fontos számunkra a mai Horvátország területén, Zágrábtól északra fekvő, ugyancsak e 73 házhoz tartozó Remetinc-i kolostor is. A „KOLDULÓRENDI ÉPÍTÉSZET A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON” címmel,  Szegeden, 1988-ban megrendezett konferencián Diana Vukičević – Samaržija előadásában ismertette a remetinci kolostor épületét  és a templom boltozatának megoldását.[13]

A remetinci templom szentély csillagboltozata teljesen megegyezik a szegedi szentély csillagboltozatéval, a hajók boltozata azonban eltérő.  Ennek oka a szerzetes-rendi építkezések irányításának korabeli gyakorlata.

Miért fontos számunkra a remetinci templom?

A ferences koldulórendi építési gyakorlat szerint egy rendtartomány szerzetesei közül, az építési ügyekben jártas „szindikus”, és a „promotor aedifici”[14] az éppen aktuális építési munkák érdekében, kolostorról kolostorra járva, irányította a munkálatokat és hasznosította, a már megszerzett ismereteket.

Összehasonlító elemző vizsgálat eredménye arról árulkodik, hogy a remetinci és a szegedi templom-szentély csillagboltozat-rendszere teljesen megegyező, míg a hajók boltozatánál, - vélhetően - azt láthatjuk, hogy milyen lett volna a szegedi, ha az eredeti elképzelések szerint épül. Bár a két templom hajójának mérete, boltszakaszainak száma eltérő, az összevetésen alapuló elemzés mindenképp hasznos lehet. Míg a remetinci, két boltszakaszos templomhajó csillagboltozatának bordái gyönyörűen futnak rá, és ülnek fel a hajó oldalfalának félkör-szelvényű falpilléreire, addig a szegedi, hét boltszakaszos, hálós - bordaráccsal díszített, egyszerű dongaboltozat – hálóboltozat – palástját, szinte „átszúrják”.

 

A szegedi templomhajó hálóboltozata, utólagos beépítésű falpilléreken nyugvó dongaboltozattal

Csillagboltozat – hálóboltozat definiálása

A kutatási munka során került felszínre, hogy a „szakma” a két boltozati rendszert időnként összemossa s torz módon, sok esetben pontatlanul használja ezeket a fogalmakat.

Mind a kettő jellemzője, hogy a boltsüvegektől szerkezeti és statikai szempontból külön „életet” élő csillag-háló, borda-háló gyönyörködteti a szemlélőt, de magát a teret, a fölötte lévő boltsüveg fedi.

A bécsi építőpáholy gyűjteményéből származó rajz jól mutatja be a Szegeden alkalmazott, a hossztengellyel párhuzamos bordákkal épített boltozat rajzolatát. [15]

 

A boltsüveg lényegesen „merevebb” és „állékonyabb” szerkezet, mint a bordázat. A boltsüveg: jellemzően téglából falazott, egy- illetve két irányban görbült térelhatároló szerkezet. A csillag-háló, borda-háló, faragott kőből, égetett kerámiából formázott, rövidebb, hosszabb elemekből, egy jól determinált körívnek megfelelően hajlított nyomvonalon, rövidebb vagy hosszabb bordaszakaszokból álló, gazdag rajzolatot eredményező, általában csillag alakzatban épített, önálló szerkezeti életet él. A bordák összemetsződési helyein sok esetben külön csomóponti elemeket faragnak kőből, illetve készítenek kerámiából, de számos esetben a találkozási pontokon az elemeket a helyszínen összefaragták. A bordák hol szabályosan futnak le és ülnek föl a pillérfejezetekre, hol pedig a szerkesztési ívek becsatlakozásánál beülnek a falsíkokba, illetve pillérek, gyámok felületeibe.

Kolozsvár, Farkas utcai egykori ferences templom boltbordáinak szabályos felülése a falpillérekre.

Az évszázadok során, a különböző – általában süllyedésből eredő – alakváltozásoknak kitett csillagboltozatok – hálóboltozatok kevésbé stabil borda hálói elválnak a boltsüveg felületétől, nem csak repedések és hézagok alakulnak ki, hanem az egyenetlen épületmozgásokból eredően olyan torzulásokat szenvednek, hogy állékonyságuk sokkal gyorsabban romlik, mint a fölöttük lévő boltsüvegé. A nagyharsányi csillagboltozat bordái kihullottak, a boltsüveg sértetlenül áll. A meglazuló, deformálódó boltozatbordákat, veszélyes voltuk miatt már a XVII-XVIII. században, kovácsolt lapos-acél pántokkal kötötték fel a boltháthoz, azaz a boltsüveghez, Szegeden is, de ilyen a nyírbátori Szent György templom hálóboltozata,  Bakabanyán a hálóboltozat, Gyulafehérváron a Lázó-kápolnában, a Nagyvárzsonyban a Szent István templomban, és számos helyen.

 

A csillagboltozatok, hálóboltozatok tönkremenetelét – beszakadását – általában tűzvész okozza. A boltozat fölötti tetőszerkezet jelentős méretű tetőgerendái, főképp a tető tengelyében álló, a csomópontoknál kiégő és (boltsüveget beszakító) „faltörő kosként” bezuhanó középoszlopok kiütik a boltsüveg záró tégla sorát, s így a középütt megtámasztatlan boltozat bezuhan a templom terébe. Ekként pusztult el a reformáció idején a lázadó hitújítók által felgyújtott kolozsvári templom eredeti csillagboltozata, a gyöngyösi ferences templomhajó csillagboltozata a településen keletkezett tűzvész során könnyen meggyulladó zsindelyfedésével, és sorolhatnánk még számos példát, ahol az eredeti gótikus boltozatok helyett, ma a barokk kori helyreállítások során épült boltozatok láthatók.

A kellően – támpillérekkel - meg nem támasztott oldalfalak kisebb nagyobb mértékben kidőlnek. A boltozatok oldalnyomásának felvételére (általában később) beépített, rossz helyre bekötött vonóvasak sok esetben nem hatékonyak. A templomok oldalfalainak kibillenése – miként Szegeden is – a boltsüvegekre nézve nem jelentenek beomlással járó tönkremenetelt, de a boltbordák áldozatul esnek.

 

 

A szegedi templomhajó alakváltozott rombuszháló bordázatának felkötése a XVIII. század közepén

 

 

Steindl Imre 1876-ban készített felmérése. A déli homlokzaton jól látható, a déli bejárat mellett hiányzó két támpillér, melyeket csak 1900-ban építenek meg, a homlokzati fal középrészét  jelentős oldalirányú erőkkel terhelő boltozatnyomás megtámasztására.

 

A hosszfalak, sok esetben kissé kidőlnek az évszázadok során. Szegeden, a hajó oldalfalának középrészén, ahol a déli bejárat mellett 1900-ig hiányzott két támpillér, a kidőlés mértéke 11-12 cm! A hálóboltozat közepén, a borda-rács feletti boltsüvegen, a dongaboltozat közepén végig fut egy repedés. Statikusok úgy fogalmazzák meg, hogy a boltfelület átalakul háromcsuklós ívvé. A bordarács, sajnos, ilyen esetben lényegesen jobban károsodik.

 

Jól látható a borda – komoly veszélyt jelentő - vízszintes átrepedése, a borda felkötetlen szakaszán

A szegedi templom-hajóban számos helyen a bordák átrepedtek, nem csak a borda-elemek csatlakozó hézagaiban, hanem sokkal károsabb és veszélyesebb - a bordák „elnyíródásából” eredő - vízszintes repedések, a lehulló bordatöredékek életveszélyt jelenthetnek.


2005 év karácsonyán, a templomhajó legjobban károsodott déli szakaszán védőtetőt kellett beépíteni s a bordák felerősítésére sürgős intézkedéseket foganatosítani. Ezt erősítette meg Dr. Bárczi István okl. építészmérnök, statikus szakértő a kutatás során föltárt állapot ismeretében.

 

Szegeden a templom szentélyében csillagboltozat látható, míg a hajóban hálóboltozat épült. Mi különbözteti meg a két szerkezeti rendszert, miként határozható meg a két boltozattípus közötti különbség?

 

Csillagboltozat

 

Keresztboltozatokból kifejlődő, csillagszerű alaprajzi vetületben, csillag alakzatban futó bordák fölött sorakozó boltsüvegek, kétszer görbült felületeiből álló térelhatároló szerkezet.

 

A szegedi szentély csillagboltozata, a nyolcszög átlóinak meghúzásával létrehozott „csillag alakzat”

Az egyik irányú görbület „vezérgörbéje” általában a szerkesztési szabályok alapján jól determinálható – csomóponttól-csomópontig futó – borda ív, míg a másik irányú görbület a két borda közötti középvonalban lévő tengelyre merőlegesen, keresztirányban ívesen falazott boltsüveg-görbület. A padlástérben jól láthatók a boltsüveg illetve a bolthát „domborulatai”, tehát a csillagboltozatot „szférikus” bolthát jellemzi. Az egyes süvegmezők „domborulatai” a falazáskor, a bordák fölötti felületek „fecskefarkos” egymásba illesztett téglasorokkal készítve, igen merev kapcsolatot alkotnak. A bordákat szinte sohasem falazzák bele a bolthátba, ugyanis a borda mintegy kettészelné a boltsüveget, és lényegesen rontaná annak állékonyságát. Ez okozza viszont azt, hogy a merev bolthát és a „lágyabb” süllyedésre, alakváltozásra érzékenyebb bordázat elválik a bolthátaktól és „külön életet él.” A szférikus boltsüveg kőből is épülhet, miként az a gyöngyösi ferences templom-szentélyének padlásterében látható. Szegeden a szentély boltsüvegei féltégla vastagságúak és „szférikus” felületekből állnak össze.

 

 

A szentély csillagboltozata, kétszer görbült felületű „szférikus” boltsüvegekkel.

A csillagboltoztok építése általában romonádokra (íves segéd szerkezetekre) helyezett elemekből épített (kő vagy égetett kerámia) bordahálóra, mint vezérgörbékre, szabadkézből falazott, jellemzően fél tégla vastagságú, kétszer görbült felületű tégla vagy kő anyagú boltsüvegekből álló szerkezet, az építőmesteri munka pontatlanságaiból eredően kisebb-nagyobb geometriai eltérésekkel.

Hálóboltozat

Hálóboltozat esetén a csillag alakzatban futó hálós bordarács mintáját nem lehet befejezni, csak abba hagyni![16] Lényeges különbség az, hogy a bordaháló fölötti, térelhatároló boltsüveg; dongaboltozat, azaz egyszer görbült felület, amelynek vezérgörbéje lehet félkör, ellipszis, kosárgörbe stb. Tehát a hálóboltozat mértanilag determinálható vezérgörbe mentén épített olyan dongaboltozat, melynek a belső teret határoló felületét hálós bordarács díszíti.

A hálóboltozat építése, a csillagboltozat építésével ellentétben, a bolthát – a dongaszerkezet megépítésével – kezdődik.

 

Az elkészült dongafelület alá, általában utólagosan kerül elhelyezésre, a bordacsomópontok közé „beékelődő”, a rácshálók szerkesztési szabályainak megfelelő elhelyezkedésben, a szerkesztő körív-szakaszoknak megfelelően, kő vagy égetett kerámia elemekből épített borda-háló. A szegedi templom-hajó 29 cm vastag tégla szerkezetű boltsüvegének négyzetméterre eső önsúlya 600 kg /m2. Ebből könnyen belátható, hogy egy méter hosszú dongaboltozat szakasz 8-9 tonna. Belátható, hogy a két párhuzamos borda közötti 1,50 méter fesztávon, a 900 kg boltsüveg tömeget, még alátámasztott formában is nehezen viselné el a hálós rácsborda. Ebből a megfontolásból következik, hogy előbb a donga, mint boltsüveg épül meg, s csak azt követően falazzák alá a hálós bordarácsot. A technológiai sorrend-változásból ered az „álbordás” megnevezés, mivel a bordaháló nem vezérgörbéje a hálóboltozatnak, hanem annak díszítője, funkciója elsősorban esztétikai értéket hord, akusztikai és egyéb jelentősége mellett.


Negyedkörívre szerkesztés alapján

létrejövő forma

Toldott szerkesztés, a szerkesztő kör nem éri el a boltvállalkat, így a boltvállakig egy azonos ívű, külön ívszakasz toldása miatt, a vezérgörbe meredekebben fut le és kisebb az oldalnyomás.

Szőke Balázs: A Szeged-alsóvárosi ferences templom hajóboltozata PPKE BTK – METEM Budapest 2005. kiadásában megjelent előadásának ábrája

 

Mi igazolja a bordaháló utólagosan beépítését?

 

Az utólagos aláépítési igazolja az, hogy a hosszbordák tengelye nem merőleges a boltsüvegre, elhelyezésűk mindenütt egy függőleges tengely mentén történt. Ezáltal a hossz-bordák fölött, a dongaboltozat görbületének mértékétől függően (középütt alig, a széleken, a középtengely felé eső bordaoldalon, több centiméterrel fölnövelt, akár 10-12 cm hézagkihabarcsolást (téglatörmelékkel – proknival – történő hézagelvakolást) eredményezett. Mindez a helyszínen szabad szemmel jól látható. Nem egy esetben a dongaboltozathoz „hozzátapadt” kihabarcsolás és a boltborda között jelenik meg vízszintes repedés!

 

A bordaháló utólagos beépítését igazolja a hosszbordák - a többi bordákhoz hasonló - 9 öl átmérőjű vezérgörbe mentén szerkesztett ívelése is. Annak érdekében, hogy a hosszirányban futó, azonos 29 cm magasságú, égetett kerámia bordaelemekből az ívelés megépíthető legyen, a borda középen 2 cm beszorító habarcsot számítva, a borda csomópontokon 7 cm a távolság a bolthát és a csomóponti bordaelem háta között. Ez a 7 cm a boltozat középtengelyen lévő, hazt bordát fogadó, szellőzőnyílásokkal kialakított bordacsomópontokban, a padlástér felől könnyen mérhető, és ellenőrizhető.

 

Az utólagosan beépített falpillér és bordák becsatlakozása „esetlen és suta” láthatóan „nem tudtak mit kezdeni a fél-pillér és a donga felület összemetsződésével” ez is a dongaszerkezetű hálóboltozat utólagos beépítését igazolja.

 

Igaz az a klasszikus művészettörténeti irodalomban gyakran tett megállapítás, hogy a késő-gótikus boltozatok esetében a bordarács csak esztétikai, belső teret formáló, a térlefedést gazdagító építészeti motívum-kincs, „artisztikum”.[17]

 

„A szegedi ferences templom a mössingeni mintát követi, amennyiben a formációt a hajóban 90º-kal elfordítva alkalmazták a tübingenihez képest. Így olyan „szerkezetietlen” megoldás jött létre, amelynél egyes bordák a dongaboltozat (henger) alkotóira illeszkednek, tehát nem ívesek, hanem egyenesek, párhuzamosak az alapsíkkal. Ez pedig azt mutatja, hogy nincs teherhordó szerepük, épp úgy, mint a többi bordának, akár a hajóban, akár a szentélyben. Valóban így van: ezek az idomtéglából készített bordák csupán a zsaluzatát képezték a boltmezőnek, amelyek a „romonádokkal” együtt el lehetett volna bontani és a boltozat akkor is megállt volna.” [18]

Császár László, a csillagboltozatok és a hálóboltozatok „professzora” egy kalap alá vette a csillag és háló boltozatok bordarendszereit. Ez bizonyára a gótikus és késő-gótikus boltozatok többségére nagy általánosságban igaz, de esetünkben nem állja meg a helyét. Addig, míg Szegeden a szentély csillagboltozata esetében, az előbbi megállapítása helytálló, addig a hajó hálóboltozata estében kiigazításra szorul. Mint az előzőekben igazoltuk, hogy a szegedi templom-hajó esetében a bordarács bizonyosan utólagos beépítésű, semmit nem von le abból a fontos megállapításából, hogy ennek a hálóboltozat bordáira is áll a megállapítása, hogy „nincs teherhordó szerepük”. Az „utólagos beépítés” a hálóboltozat építésének munkamenetében csupán a hálóboltozat-építés ütemezési sorrendjében jelent utólagos, azaz e dongaboltozat építését követő munkafázist, de nem évekkel, évtizedekkel későbbi beépítést kell érteni alatta.

 

A szegedi hálóboltozat építés technológiai sorrendje:

 

1. A dongaboltozat fogadására alkalmas boltváll kiépítése, a nyújtott félkör alaprajzú falpillérekre futó, a falsíkjában és a fal síkjától egy méterre előre álló bordaváz közötti rész „falszerű” kifalazásával. Az eredeti „csillagboltozat pontszerű megtámasztására – vélhetően függőpillérek – szolgáltak volna, az utólagosan elhatározott dongaboltozat boltvállát az oldalfalak teljes hosszában ki kellett alakítani.

 

2. A munkaállványra támaszkodó ellipszis vezérgörbéjű romonádokra, ritkított zsaluzaton a 29 cm vastag dongaboltozat falazása.

 

3. Az előbbi munkaállványról elbontott dongaboltozat mintaívei helyén, a rácsháló csomópontjaiban a faragott-kő bordarács-csillagelemek elhelyezése.

 

4. Egy öl, azaz 1752 mm tengelytávolságban lévő kőből faragott, elsőként elhelyezett borda csomópontok között, a 9 láb átmérőjű kör ívén hajló „egyforma ívelésű” romonádokra a tégla-borda idomelemek beépítése, a hézagokban habarcságyazattal, majd faékekkel kiékelve. (A faékek ma is megtalálhatók!)

 

5. A bordák-boltsüveg közötti „kihabarcsolása”, bordafelület híghabarcsos meszelése, boltsüveg vakolása, meszelése és a bordák festése venyige szürkére.

A „szerkezetietlen” megoldás lényegében azt igazolja, hogy a hálóboltozat alatti bordarács önhordó, nincs szerepe a teret határoló dongaboltozat szerkezeti teherviselésében, - igaz az a statikus szakértői megállapítás – kifejezetten a határoló szerkezet statikai-erőjáték vonatkozásában, hogy a rácsborda, imitáció.[19] „A dongaboltozat alatti, hálóboltozati bordákat imitáló kő-kerámai rácsot…” nem szabad teherviselő szerkezeti elemként értelmezni. (Az egy más kérdés, még ha nem is primer szerkezeti elem, hogy az elrepedt és lezuhanás-veszélyes bordák felerősítése a lesürgetőbb feladat.)

 

A hálóboltozat igénye többnyire akkor jelent meg, amikor a templom-belső terének egységbe foglalása volt a cél – a ferences hithirdetés egységes teret kívánt – ez eredményezte a csarnok-templom kialakulását. A szentély tere is ebbe az egységbe szervesült – miként Nyírbátorban, a Szent György templom esetében a csarnoktemplom és csarnokszentély egészét egybefogja a hálóboltozat.

 

A csillagrajzú hálóboltozatoknál a boltmezők már nem képeznek önálló formai és szerkezeti egységet, a mezők határain nincsenek markáns elválasztó elemek, de a bordacsillagok jól ismétlődő sora optikailag láttatni képes a csillagrajzolat sorolását, amit Szegeden a templomhajó csillagrajzolata is kitűnően igazol.

A későgótika szerkezeti-formai fejlődése elvezet oda, hogy a hálóbordás szerkezetek erőjátékát már kitűnően ismerő építő-műhelyek, további bordák variációival gazdagíthatják a boltfelületeket. A rombuszhálóból kiinduló folyamatos fejlődés, a gazdag bordahálózat révén „szőtteseket” hoz létre a dongaboltozatok hengerfelületén. A bordák, a dongaboltozat alá beépítve elvesztik szerkezeti szerepüket, csupán felületet gazdagító, statikailag önhordó rács szerepét töltik be. Szegeden, a hajóban, a tengellyel párhuzamosan futó egyenes bordák ezt rögtön el is árulják.

A hálóboltozatok fontos sajátossága, hogy elemeik tipizálhatók. Szegeden, a hajó esetében egyetlen méretű, kerámia anyagú, közbenső bordaelemből építették meg az összes bordát. A kőből faragott csomóponti elemek jellemző háromféle eleme:

          1. záró elem, hengeres szellőző nyílással,

2. hat borda találkozását fogadó elem,

3. három borda találkozását fogadó elemek.

Kivételt képeztek a szélső boltmezők más szögben csatlakozó három bordáját fogadni képes csomóponti elemek, a „toldott szerkesztésből” eredően. Ahogy azt a szerkesztési ábra mutatta is, a toldott szerkesztéskor, a szerkesztő kör nem éri el a boltvállalkat, így a boltvállakig egy azonos ívű, külön ívszakasz toldása miatt, a vezérgörbe meredekebben fut le, ezáltal kisebb az oldalnyomás, de ezen a záró boltszakaszon a bordaívek „kiesnek” a hálóboltozat általános borda hálójának rendszeréből, hosszabbak. Fontos szempont még az is, hogy a „toldott” szerkesztés szakaszára eső bordák már nem a dongaboltozat, boltöv falazási technikájával épültek, hanem ezen a toldott szakaszon épült ki az „utólagos” boltváll kialakítás, a két bordaív között, „a falazás szabályai szerint”. Mivel a korábban tervezett csillagboltozat függőpillérei nem voltak alkalmasak a nagysúlyú, vonalszerű boltváll terhelés fogadására, ezért pótlólag, az alapokig beépített falpillérekre vezették rá a bordákat, becsatlakozásuk „esetlen és suta”,[20] közel sem olyan esztétikai megoldású, mint a szentély csillagboltozata esetén.

 

 

A hajó boltozat bordarácsának sorolt rombusz-hatszög-hálója, gyönyörű csillagrajzolatot ad, puha mészkőből faragott csomópontok kis számú változatával, közbülső kerámia bordaelemekkel épül.

 

 

Kőborda, tégla borda, festett borda

 

A boltozat-bordák gyakori anyaga kő. Előszeretettel használják a könnyebben faragható puha-mészköveket, homokkövet, hisz a belső terekben nincs fagyveszély. A kőben szegény vidékeken a bordaprofilnak megfelelő keresztmetszetű, égetett-agyag, azaz kerámia bordákat használnak. Ezek hossza lehet akár 30-40 cm is, de gyakori a tégla mérethez közel álló 8-10 cm vastagság.

 

Szeged e tekintetben kuriózum. A vélhetően elsőként épült káptalan terem – ma sekrestye – boltozat bordái 32-36 cm hosszú elemekből, a szentélyben 8,5 cm vastag, a csomópontokban mindkét esetben összefaragott csatlakozással épültek.

A hajóban a bordacsomópontok faragott kő elemek, míg a borda közbenső darabjai égetett agyag – kerámia bordák. A borda mérete római lábban mért. Egy római láb 292 mm. A borda hossza és magassága 1 római láb, szélessége ½ láb.

 

Tégla borda – idomtégla

A késő-gótikus hálóboltozatok elterjedésével jelenik meg először Nyugat-Magyarországon az égetett kerámia bordatégla, vélhetően bajor behatás alapján a XV. század második felében.

 

Egervár környékén működött a XV. század végén illetve a XVI. század elején idomtégla előállító műhely, így az egervári ferences kolostor számára és számos nyugat-magyarországi templomon megtalálhatók a téglabordák. De a Baranya megyei Nagyharsány templomának XV. század végi építkezésénél is idomtéglát használtak.

Erdélyben a szász székek és a velük szomszédos székely székek területén is – Prázsmár, Nagybaromlak, Szászbogács, Szászfehéregyháza feltűnnek ekkor a téglabordás boltozatok. De Udvarhelyszék és a szász vidékeken is ismerünk idomtégla alkalmazásokat.

 

„Az erdélyi idomtégla használat határait nem tudjuk még pontosan körvonalazni.

Ugyanilyen ismeretlen terület egyenlőre, az Alföld is az idomtégla használat szempontjából. Bár  Szabó Kálmán közölt már Felső monostorról, a templom romjai között talált idomtéglát, mégis szegedi alsóvárosi ferences templom és a bácsi váron kívül egyenlőre nem ismerünk más idomtéglát tartalmazó épületet.”[21]

 

Addig, amíg a szentélyben a 8,5 cm vastag borda idomtéglákat a bordacsomópontokban „összefaragták”, a hajóban egy láb hosszú, vagyis 292 mm hosszú idomtéglákat, csak közbenső bordaelemként alkalmazták, a borda-metsződésekben, puha mészkőből faragott „csillag” elemeket használtak.

 

 

Bodor Imre kutató a kőből faragott, három borda csatlakozását fogadó kőborda feltárását végzi.

 

A bordaháló utólagos beépítésekor, mikor a geometriai rácspontokon feltámasztott, kőből faragott bordametsződések faragott kő elemeit elhelyezték, egyetlen kilenc öl átmérőjű kör mentén szerkesztett ívszakasznak megfelelő „romonád” segítségével helyezték egymás mellé a kerámia bordaelemeket, a csatlakozó elemek közé tett habarcs ágyazattal, majd faékekkel kiékelték. A bordák ívelése mind a dongaboltozat tengelyével párhuzamosan futó „hossz” bordáknál, mind az erre 60º-os szögben álló bordák esetében az „ívelés” mértéke ugyan az. A kőborda elemek metszéspontjuktól mért szárhossza ugyancsak egy láb, azaz 292 mm. Ezzel a hat láb hosszú borda közbenső szakaszán, négy égetett kerámia borda beépítésére került sor.


A csillagboltozatok és hálóboltozatok bordáinak felülete szinte mindenütt festett. Csak kevés helyen hagyják a kőbordát eredeti kőfelületével érvényesülni. A kisebb hosszúságú (vastagságú) téglamérethez közel álló profilos borda elemekből – Szeged szentélyben 8,5 cm vastag borda idomtéglák sorolásával -  épített bordák felülete viszont igen jó. A mészhabarcsból húzott bordafelülettel, épp oly értékű borda alakítható ki, mintha az kőből lenne.

A szentély csillagboltozat kerámia borda elemének rajza, a csomópontokban összefaragott elemekkel.

 

A hosszabb és pontos bordaprofillal gyártott kerámiabordák már nem kapnak vakolatot – Szegeden a káptalanterem és a hajó estében is – hanem egy kvarchomokkal kevert alapmeszelésre hordják föl a festést. A bordák festésénél igen gyakran alkalmazott a szürke, terrakotta-vörös és az okkersárga szín. A bordaosztást fehér festett csíkokkal (hézagrajzzal) jelzik, általában függetlenül az alatta lévő bordaelemek hézagosztásától. A bordákat követő növényi motívum-festések már a reneszánszban megjelenik, esetünkben ez a – tiszavirág életű - romantikus díszítőfestés időszakában történt.

Szegeden a festett szürke bordák színe „venyige-szürke”. Neve az oltott mészbe kevert égetett venyige hamujával kevert mészfestésből ered. De ugyanitt, egy korábbi festés során a bordák okkersárga színe is előkerült, ez lehetett a legkorábbi bordafestés. A terrakotta-vörös borda szín, amint azt a hajdani káptalan terem, ma sekrestye boltbordáin láthatjuk is, jellemzően a „tégla gótikában” fordul elő, ahol a kőből épített bordákat a téglavörös alapszínen, téglaméretű hézagfestéssel, téglának láttatják. A kőben szegény vidékeken, így Szegeden is, a jellemzően égetett agyag – kerámia bordákat – pedig kőnek láttatják a szürkebordára festett, a kőborda mérettel egyező hézagrajzolattal. Tehát a festett bordák esetében, igen gyakori, hogy a kőbordát téglabordának, a téglabordákat kőbordának megfelelő hézagrajzzal jelenítik meg.

 

Mi a szerepe a csillag- és a hálóboltozat esetében a bordáknak?

 

A teret valóságosan határoló boltsüveg, szerkezeti teherviselő rendszerében nincs szerepe. Fontos szerepet tölt be a belső teret határoló szerkezet térformálásában. Megjegyzendő, hogy van példa arra is, hogy a „szférikus” boltsüvegek borda nélkül jelennek meg. Így például, Szegeden, a toronyalj illetve a torony első szintjének boltozata esetében is a boltsüvegek „szférikus” felületei láthatók. (Kutatás még nem bizonyította, hogy itt „kihullott” bordák miatt nincs borda rajzolat.) Ilyen „gyémántboltozat” megoldással találkozunk Meissenben, az Albrechtburgban is.

Csillagboltozat építésekor az egyes „szférikus” boltsüvegek építésénél maghatározó a borda, mint vezérgörbe, a szerkesztési szabályok szerinti térbeli elhelyezkedéssel.

 

 

A szentély csillagborda hálója, az oldalfalakon lévő függőpillérekre felfekvő bordázattal

 

Akár a szentélyben lévő csillagboltozat, akár a hajóban lévő hálóboltozat esetében, függetlenül attól, hogy a bordák szerkezetben betöltött teherviselő szerepe nincs, a bordahálóknak kiemelt belső térformáló, térélményt adó szerepe jelentős. A bordaháló csillag alakzata, az oldalfalakra futó bordák teherátadó szerepének vizuális megjelenítése, a boltfelület – különösen a csillagboltozat „szférikus” felületének érzékelhetőbb tolmácsolása, a késő-gótikus építészet remekbeszabott belső térformálása. A szentély „csillagsémából szerkesztett” bordahálója mellett a hajó soros rombuszhálóval díszített dongaboltozatának „csillagfolyama” lenyűgöző látvány. Sajnos, az utólagosan kialakított boltvállat tartó csúcsívben hajló bordák között, a boltsüvegbe „fúródó” falpillérek a kényszermegoldást éreztetik. Bizonyára a tervezett hajó-csillagboltozat függőpillérek fejezetére futó bordalefutása egészen más látványt jelentett volna.

A bordás boltozatok esetében a borda szerepe kimagaslóan esztétikai, belső térformáló, a térlefedést gazdagító építészeti motívum-kincs, „artisztikum” de nem hagyható ki annak jelentős akusztikai szerepe sem. ( A modern színháztechnika is alkalmaz a nézőtéren különböző befüggesztett elemeket.)

.

Későgótikus boltozattípusok

 

Igen nagyszámú formai variáció született – Mátyás uralkodásától, a mohácsi csatáig terjedő – a XV. század közepétől a XVI. század első negyedéig terjedő időszakban. Az egyszerűbb sémákat rendre alkalmazták területi- és időhatároktól függetlenül. A kiindulópont – talán épp a ferences templomok esetében – az 1490 körül épült Okolicsnó egykori ferences templom szentélyboltozata, majd ezt szorosan követte a bajor Landshut .

A szegedi szentély csillagboltozat, a nyolcszög átlóinak meghúzásával létrehozott „csillag alakzat”, a nagykapusi (Copsa Mare) erődtemplomának szentélyével rokonítható valamint a pannonhalmi Szent Benedek kápolnáéval, ez utóbbinál már a későgótika egy másik jellegzetességével, a repülőbordákkal és csüngő zárókövekkel is találkozhatunk, a szerkezetek erőjátékában már nagy jártasságot mutató építőműhely remekével.

A szegedi templom-hajó boltozatának előképe a mössingeni plébániatemplom hajóboltozata, azzal, hogy Szegeden, a hajó hálóboltozatán a rombuszhatszögek tengelyre merőleges rendszere érvényesül. A kettős rombuszsor a középtengelyt kíséri, és a vállakhoz különbözőképp elrendezett bordák kapcsolják.

 

A bordás boltozatok rendszerezését Császár László publikálta.[22]

 

A későgótikus boltozattípusok boltozati bordahálóinak rendszerezése

 

I. Átlósbordák nélküli csillagboltozatok (Visegrád, Pannonhalma, Gyöngyöspata)

II. Csillagsémából szerkesztett boltozatok (Bakabánya, Okolicsnó ferences templom, Kolozsvár Farkas utcai – egykori ferences templom – eredeti, elpusztult boltozata is ilyen lehetett, Pannonhalma, Szent Benedek kápolna és a szegedi szentély csillagboltozata)

III. Páros bordás kereszthálóval díszített boltozatok (Pozsonyi dóm, Csütörtökhelyi Zápolya-kápolna, Bodrogkeresztúr ev. templom, Székesfehérvár Hentel-kápolna, Soprobánfalva zárdatemplom, Nagyharsány ev. templom, itt a bordák egy része kihullott! Valamint Szegeden a káptalan terem – ma sekrestye - boltozata)

 

 

IV. Soros rombuszhálóval díszített boltozatok (Nyírbátor, Szent György templom, Szeged, templomhajó boltozata, Bakabánya rk. templom hajóboltozat, Lipcse, Szt. Tamás templom)

 

Bakabánya, a szegedivel rokonítható, rombusz-hatszög-soros csillagboltozatú, a pillérekre rendezetten rávezetett bordákkal, hossztengellyel párhuzamos bordasorokkal. (1480-1500 között)

 

V. Hármasbordás hálóval díszített boltozatok, (közülük említendő a tengelyirányú egyenes bordákkal épület Halle: Boldogasszony-templom főhajója)

 

 

Szegeden a szentély remek csillagboltozata (1503 előtt), a hajó hálóboltozata (1503-1540 között) a rácsbordák rombusz hatszög hálójával, az archív fotón, az 1938-as felújításkori állapotban látható.

 

Szegeden a hajóban, a csillagboltozat helyett miért készült hálóboltozat?

 

1861-62 években Molnár Pál[23] városi főmérnök felmérte a templomot és észrevette, hogy : „ a padláson, az oldalfalakon még most is láthatók a boltfészkek, melyek szerint kellett volna talán a templom hajójának az eredeti terv szerint beboltozva lennie.”[24] A padlástérben ma is jól láthatók a tervezett csillagboltozat, ablakmezők tengelyébe eső „fiókbolt-szakaszok” befogadására alkalmas negatív falcsorbák. Megjegyzendő, hogy a csorbázat teljesen ép, egészségesen poros. Habarcsmaradék, „beszakadt” téglamaradvány nem utal arra, hogy ide valaha is boltfelület csatlakozott volna.

Levárdy Ferenc 1980-ban megjelent, „Szeged Alsóvárosi templom” ismertetőjében téves következtetésre alapozza azon megállapítását: hogy „a mai, egyszerű dongaboltozatra erősített álbordás, csillaghálós boltszerkezet a XVI. század elején, illetve az 1624-25. évi munkálatok során készülhetett, s a barokk kori „regótizálás” ritka emléke”.[25] Ez a téves következtetés onnan származhat, hogy a török-kori „fermák” között valóban létezik 1625-re datált engedély (működött a török-kori „ÁÉH”[26], ), mivel a ferencesek 1625-ben a templom boltívének javításához Ibrahim, szegedi mirilva engedélyét, majd a károsodás mértékét megtapasztalva, annak „lebonthatását” kérve (1625. augusztus 28.-án) Ahmed, szegedi kájmekám engedélyét megkapták.[27] Szerencsére nem bontották le, mert akkori lehetőségeiket ez meghaladta.”[28] Ezért 1626-ban újabb kérelemmel folyamodtak, ekkor azonban már nem kaptak engedélyt. Kolozsvárott, a hajdani Farkas utcai ferences templom 1642-43 közötti időszakában, I. Rákóczi György – mint mecénás  - az 1605-ben, a török fennhatóságán kívül eső területen, a reformáció haragja által megrongált  templom boltozatát helyreállíttatta. „Kénytelen volt a balti országokban olyan kőműveseket kerestetni, akik még a középkorvég technikai tudását őrizték.” [29] Végül is, Szegeden kik építették a boltozatokat és milyen jártassággal bírtak, arra csak következtetni lehet. Feltételezhető, hogy miként Nyírbátor, vagy Kolozsvár esetén a királyi műhely mesterei működtek közre, addig Szegedre belőlük – vélhetően – már nem jutott, így a kolduló rendi barátok zömmel helyi mestereket foglalkoztattak, vélhetően építésben jártas szerzetes barát irányításával. Nagy kérdés mind a mai napig, hogy Mátyás király mennyiben segítette a munkákat, honnan ered a szentélyben alkalmazott csillagboltozat, majd később a hajó boltozásánál alkalmazott hálóboltozat-építés ismerete. Írásos emlékek hiányában csak analógiák vizsgálatán alapuló feltételezésekre hagyatkozhatunk, s arra a rendi gyakorlatra – így Remetinc kapcsolatára – hogy az építkezésről építkezésre vándorló szindikus[30] magával vitt ismereteit másutt is hasznosítva, alkalmaz már bevált építési megoldásokat.

 

A boltozatok építésének időrendje

A XX. század utolsó éveiben, a szerző által irányított felújítási munkák során, a kolostor és a templom-szentély falazatában, a szentély boltmezőiben láthatóvá vált téglák sokfélesége arról árulkodik, hogy ezek a koldulás során gyűjtötték össze.

Azt nagy valószínűséggel tudjuk, hogy a templomhajó és a szentélye 1459-1503 között eltelt 44 év alatt épült, de ekkor még a szabadon látható fa-fedélszék fedte a „szent tereket”. A bordás boltozat a – csillagboltozat és hálóboltozat – hiányzott. A templom felszentelése után, 1503-1543 közötti eltelt 40 év során (még mielőtt a török elfoglalta volna véglegesen a várost) épült a torony a templom főpárkányának magasságáig, és a mai sekrestye – az egykori káptalan terem -, valamint az ezen időszakban épült boltozatok is.

Bizonyított tény, hogy a ma álló „nagytemplom” hajója épült előbb, s csak azt követően létesült a szentély, a mellette álló torony-tő és az egykori káptalan terem, a mai sekrestye.

A szentély építését megelőzően, feltehetően a jelenlegi szentély helyén állt egy kisebb méretű Szent Péter templom. Többek között erről árulkodik az is, hogy a szentély diadalívét később beszűkítették. Erre utal még Rómer Flóris XXV. sz. feljegyzése is, (a feljegyzés, sajnos, az OMF könyvtárából 1957-1990 között eltűnt) bár ő, ennek okát a hajó „csillag”-boltozat helyett épített, dongaboltozat geometriájának különbözőségében véli. „…a diadalívnél is látszik, hogy a boltozatnak másnak kellett volna lennie és nem ilyen nyomottnak…”[31]

 

 A hajdani, román-kori, johannita[32] betegápoló-rendi templom faragványos köveit gondosan őrizték az új templom építése során, hiszen a kő, itt az Alföldön mindig is nagy érték. Úgy vélték, a később épülő boltozatok bordáinak majd jó nyersanyaga lesz. Erre a másodlagos felhasználásra feltehetően a hajó hálóboltozatának bordarács csomópontjainak faragásakor kerülhetett sor, ahol vélhetően a kvádereket használták erre. A faragványos köveket a támpillérek fedésére, a lábazat zárására és a később épülő torony, valamint a káptalanterem falaiba befalazva hasznosították. A gazdag díszítésű zárókövet a káptalanterem padlója alá rejtették, ezt Cs. Sebestyé Károly találta meg az 1943-ban végzett ásatásai során.[33] Entz Géza szerint: A zárókő teljesen azonos a gyulafehérvári dóm északi mellékhajójának nyugatról számított harmadik boltszakaszában lévő zárókővel és annak bordametszetével. A Szent Péter templom még a tatárjárás előtt épület, a gyulafehérvári műhely munkájaként.

A koldulórendi építés sajátosságai

 

A templomépítés többször megakadt, hisz a konventuális mariánusok nehezen fogadták be a betelepülő obszerváns ferenceseket. 1741-es és 1501-es egyezséget megelőzően szünetelhetett az alsóvárosi építkezés. A gyűjtés tégláról téglára haladt „a téglák uralkodó része a városkörnyéki téglavetőkből került ki. A káptalanterem gótikus mérműveinek égetett agyag profilidomai is hasonló szövetű és összetételű….ugyanebből az anyagból készülhettek a templom gótikus hálóboltozatának darabjai.”[34]

A kolduló rend szegénysége miatt, nem rendelkezhetett kellően jártas építőmesterekkel sem. A szentély építésénél is, a több méter magasságban álló falak módosításával folytatták a munkát. A főoltár mögötti részen, alul a hatszög három oldalával, míg föntebb a nyolcszög négy oldalával záródóan építkeztek. Vélhetően később jöttek rá, hogy a csillagboltozat fogadására ez utóbb módosított alakzat a megfelelő.

A hajóban eredetileg elképzelt csillagboltozat helyett hálós bordarács díszítésű dongaboltozat megválasztásánál közrehatott, az egész Európát elözönléssel fenyegető „török veszély” is. II. Mohamed támadásának elhárítására Hunyadi János maradt, aki az ország kormányzójaként (1446-1456) erős magánhadsereget szervezett Kapisztrán Szent János keresztes háborúra buzdító szónoklataitól támogatva. A török veszély, a romló gazdasági helyzet sem kedvezett a templomhajót befedő „csillagboltozat” építésének.

Barokk-kori metszet-részlet, Szeged város törökkori ostromáról

Mátyás király és a királyi kőfaragó-építőmesterek szerepe Alsóvároson

 

Kapisztrán Szent János Szegeden 1455-ben toborzott a török elleni sereghez dél-alföldi magyarokat,[35] így a Hunyadiak, a nekik oly kedves ferenceseket, jelentős mesterek közreműködésével támogatták. Mátyás, a nápolyi királylányt, aragóniai Beatrixot vette feleségül s e kapcsolaton keresztül a királyi építkezések vezetését reneszánsz iskolázottságú itáliai mesterek látták el, a gótikus építésben jártas udvari mestereket pedig, az egyházi építések segítésére engedte át.

1459-ben Mátyás király által kiadott oklevelében kolostort említve, „ante claustrum beate Marie virginis” heti vásárt engedélyez, amely vélhetően a Palánkon álló mariánus ferences templomra vonatkozhatott.

1465-re datáltan említi P. Szántó Konrád egyháztörténész, hogy a rendi hagyomány szerint „Mátyás király nagy tisztelője volt a „Napbaöltözött Asszony” kegyképnek, s Szegeden az obszerváns ferencesek templomában járva imádkozott és hálája, tisztelete jeléül levette drága, díszes köntösét és a templomnak ajándékozta. Megfogadta továbbá, hogy a Havi Boldogasszonynak szentelt ferences kolostort és templomot megnagyobbítva újjáépítteti.”[36]

A rendtörténet említi, hogy Mátyás 1468-ban megindítja a kolostorépítést Alsóvároson.[37]

Mátyás, Beatrixszel kötött házassága révén, a királyi „polgári építkezéseken” nagyszámban alkalmazott, akkor már reneszánsz stílusban építkező olasz mestereket. A gótika formavilágában jártas királyi udvari kőfaragó mesterek az 1460-70-es évek egyházi építkezésein, János mesterrel élükön,[38] a visegrádi palotából kiindulva, Pannonhalmán, Nyírbátorban majd Erdély területén Szászfenesen és Kolozsvárott, Mátyás király mecénási tevékenységeként hagyták munkájukat örökül.

A soros rombuszhálóra szerkesztett hálóboltozat a déli homlokzati fal kismértékű kidőléséből eredően megroggyant, jól lehet látni a kép középrészén futó hosszbordák menti horpadást.

 

Mégis feltételezhető, hogy a szegedi templom boltozatainál nem volt módjuk olyan jártas mesterembereket szerezni, mint a kolozsvári ferences templom építői. Jól rávilágít erre, a kő helyett égetett agyag kőbordák alkalmazása, A „csillag boltozat” építésében kevésbé jártas mesterek által elkövetett hiányosságok miatt, a török időben is folytatódott az örökös küzdelem a boltozatok „állékonysága” érdekében.  Ez még napjainkban is feladatot jelent, a már stabilizált sekrestye- és szentély-boltozat után, a még jórész labilisnak mondható hajó hálóboltozat-bordarácsának állapotát tekintve.  Az a mítosz, amely Mátyás király Szeged-alsóvárosi mecenatúrájáról szól, nagyobbrészt romantikus elképzelésnek tűnik, történeti alapját igazoló kutatási eredmények okleveles adatai ezt még nem támasztják alá elég egyértelműen.

A templom déli homlokzatán, 1931-ben a kapu fölé elhelyezett bautzeni Mátyás-emlék másolat, a kor romantikus képzelgéséből született, így a Mátyás-tér elnevezés is vélhetően hamiskásan cseng. Bár mindez csak sejtés, mindaddig, míg a művészettörténeti kutatás föl nem tárja többek között az 1899-1900-ban kibontott – szájhagyomány szerint talán épp a Csöpörke-tó feltöltésébe hordott mérmű maradékokat – a félbeszakadt művészettörténeti kutatás folytatásaként még tisztázásra vár, hogy az égetett kerámia elemekből épített boltozatbordák esetében mellőzött, kőfaragó mester-munkát igénylő mérművek faragásában gyümölcsözött-e Mátyás udvari kőfaragóinak tevékenysége? Kik készíthették az egykori kolostor nyugati szárnyát záró falban (ma a lépcsőház falában) valamint ugyanott, a nyugati homlokzaton, egy későbbi, esetleg káptalan-terem ablakainak megtalált reneszánsz kőkereteit?

 

A koldulórendi építkezések sajátossága, hogy a környékbeli, lényegében gyakorlatlan mesteremberek láttak hozzá, 1503 után a boltozatok elkészítéséhez.

1503-1543 közötti 40 év alatt - ennyi idő kellett a torony és a káptalan terem építéséhez – az egykori káptalan terem, ma sekrestye, (1) a szentély (2) és a templom-hajó (3) boltozásához. Először, mintegy gyakorló feladatként, a sekrestye (káptalanterem) boltozata (1) készült el, itt a csillagboltozat bordái 34-36 cm hosszú, körteprofilos égetett kerámia idomok. A megépített bordák térbeli torzulásait tekintve már látható volt, hogy nagyon megszenvedtek a csillagboltozásban gyakorlatlan mesterek, a bordarendszer építése során. A szentély boltozásánál (2) a bordaképzést módosították, 8,5 cm vastag, profilos téglaelemekből falazták. A hajóban a falakra futó hálóboltozat bordáit fogadó zömök félköralaprajzú-falpilléreket, az eredetileg szándékolt függőpillérek helyein, a boltozatépítés kezdő munkálataként, a határoló falak építését követően, később, utólag falazták, de a szentélyben is a függőpillérek utólagosan épültek, falhoronyba falazott szerkezetűek. Vélhetően még nem voltak biztosak abban, hogy a csillagboltozat-bordák miként futnak rá a függőpillérekre. Nyilvánvaló az is, hogy a szentély falainak építésekor még nem számoltak azzal, hogy a majdani csillagboltozat bordáit fogadó kapitelek sem kőből készülnek. (Lásd az építési ütemeket bemutató alaprajz sorozatot. 1. sz. ábra)

 

A hajóban (3) pedig teljesen elmaradt az eredetileg elképzelt csillagboltozat építése, hanem a ma is látható – későgótikus építésben gyakorlott mester irányításával, háló boltozat készült ellipszis vezérgörbéjű – dongaboltozatú - süvegfelülettel. A káptalan terem – ma sekrestye -, majd a szentély sorozatos csillagboltozási kudarcai után, a nagy alapterületű templomhajó boltozásakor, egy egyszerű, un. fiókos dongaboltozat látszott a legmegfelelőbbnek, amely alá hálós-bordarács díszítést építettek, vélhetően egyazon munkaművelet során.  Nem csupán a mesterségbeli tudás hiányzott a hajóban korábban elképzelt csillagboltozat megépítéséhez, hanem a pénz is, no meg a csillagboltozat építéshez szükséges építőkedv is megcsappant. A török ismétlődő támadásai is sürgették a templomépítés befejezést.

 

Milyen lett volna a templom-belső téraránya, ha az eredetileg elképzelt csillagboltozat épült volna meg a hajóban is.

Csupán azt kell belátni, hogy a hálóboltozat boltsüvegét alkotó dongaboltozat a hosszfalak belső térben látható magasságát erősen csökkentette. A kisméretű boltfiókokba szinte bele bújnak az eredeti magassággal elkészült, eredetileg mérművel épített ablakok. Jól láttatja ezt Steindl Imre 1876-ban készített rekonstrukciós rajza.

 

Steindl Imre 1876-ban készített rajza, amely azt ábrázolja, milyen lett volna a csillagboltozatú templom-hajó. A boltbordák függőpillérekre futnak. A mérműves ablakok fölött kinyílik a belső tér.

 

Érdekes összevetni a két felmérést, amely a hajó egy-egy boltszakaszát ábrázolja. A felső ábra az eredeti csillagboltozat magasba szökő hosszfali homlokíveivel impozáns belső teret láttat, míg alatta, a megépült hálós bordaráccsal díszített dongabolt süvegű térlefedés, „nyomott” belső teret eredményező, a mérműves ablakok mérműveit a boltsüveg kis fiókjaiba rejtő megoldását mutatja.

 

 

Steindl Imre 1876-ban készített rajza, amely a megépített állapotot ábrázolja, a szentély alá 1759-60 között beépített kriptával. A hajóban a boltbordák nem függőpillérekre futnak, hanem „esetlen és suta” módon csatlakoznak be az utólag épített félkör alaprajzú falpillérekbe. A mérműves ablakok láthatóan beszorulnak a hosszfalon végig futó donga-boltvállból kevéssé kiemelkedő kisméretű boltfiókokba.

Molnár Pál városi mérnök rajza (1862-ből), a hajó hálóboltozatának, a szentély csillagboltozatának, a sekrestye páros bordás kereszthálós csillagboltozatának és a toronyalj gyémánt csillag boltozatának metszeteivel, jól szemléltetve az alig négy évtized alatt négyféle boltozatépítési mód alkalmazását.

 

A templom-hajóban végzett legújabb kutatás eredményei

 

2005. év október –november hónapjaiban - a vakolatok és festékrétegek szondázó kutatását követően - a templomhajó boltozatának részleges építészeti történeti megkutatására is sor került.

 

A kutatás kiterjedt a XX. Század elején történt díszítőfestés átsejlő maradványainak feltárására, megkutatására, ezt követte a hajót lezáró hálóboltozat részleges megkutatása.

A boltozat-forma meghatározása

 

A templom-hajó boltozata ellipszis vezérgörbe mentén épített, hálóboltozat, azaz hálós rácsbordával díszített dongaboltozat.

A hajó boltozata valóban nem az eredetileg elképzelt, előzőekben a Steindl-féle rekonstrukciós metszeten ábrázolt, a padlástérben látható csillag-boltfiókok csatlakozását fogadni képes – csillagboltozat, nem is a barokk kori „regótizálás” ritka emléke, hanem későgótikus időszakban, az építés fejlett ismereteivel rendelkező - még ismeretlen - kiváló tudású mester irányítására valló, hálós bordaráccsal díszített, a térbeli lehatárolást biztosító dongaboltozat, röviden: hálóboltozat. A templomhajó hossztengelyével párhuzamosan futó, enyhén ívelt „egyenes bordák”, és a 60°-os szögben haladó, impozáns bordahálóval „geometriai remekmű”, melynek eredményeként gazdag rajzolatú rombuszhatszög-háló, szép, összefonódó csillagrajzolatot ad.

 

Méretrend

 

A csillagháló méretrendje és a boltsüveg alakja abban geometriai remekmű, hogy a bordák ívelésének vezérgörbéje „9 erdélyi bánya öl” átmérőjű kör.

A bolthát vezérgörbéje, a hajó tengelyével 60º-os szöget bezáró, „9 erdélyi bánya öl” átmérőjű kör, hajó tengelyének merőleges síkon megjelenő vetület: ellipszis.

Az erdélyi nagybányai „bányaöl”[39] 1752 mm, amely pontosan „6 római láb”. Egy római láb 292 mm. Egy öl, pedig hat római lába, azaz 6 x 292 mm = 1752 mm mérettel egyenlő. Ez a méretrend konzekvensen érvényesül. 

A csillagháló egy-egy bordaelemének hossza 1 erdélyi nagybányai „bányaöl”, azaz 1752 mm. Egy borda hossz pedig, 6 darab, elemenként egy római láb hosszú, egy római láb magas, és ½ római láb széles bordaelemekből áll össze.

 A falpillérek tengely-távolsága 3 öl, a hajó hossza 7x3  = 21 öl  azaz 36,79 m.

A templom belmagassága 9 öl. A középkori padlószint és a 29 cm vastag tégla boltozat belső süvegfelülete (a boltozatbordák felső éle) közötti távolság – azaz a templom belmagassága - 9 öl, vagyis 9 x 1752 mm = 15,77 méter.

 

Bordaprofil

 

Trapézorrú, egyszer hornyolt, dél-erdélyi későgótikát idéző bordaprofil. A közbenső bordaelemek égetett agyag kerámia bordák, míg a csomópontok puha mészkőből faragott kőszerkezetűek. Mind a szerkesztés méretrendje, mind a faragott kő borda csomópontok kialakítása nagy gyakorlatú kőfaragó mesterek keze munkája. Még további kutatást igényel ennek a késő-gótikus boltozattípusra utaló megállapítás helyességének az igazolása, mely szerint: „Az építészettörténeti elemzések a királyi műhellyel való szoros kapcsolatát állapítják meg. Ez a hatás közös vonásokkal ruházza fel azokkal az épületekkel, amelyeknél a király szerepét ismerjük, vagy feltételezzük. (Kolozsvár volt ferences templom, Szeged-alsóvárosi ferences templom).[40]      

 

Megfejthető-e a rejtély, hogy a ferences történész által már korábban említett megállapítás, a „Napbaöltözött Asszony” kegyképnek nagy tisztelője, Mátyás király és az általa létrehozott királyi műhelyek kapcsolata a hajóboltozat építésében milyen szerepet töltött be – akár Mátyás halála után is – nehezen megválaszolható kérdés.  „Ezek után azzal a kérdéssel folytathatnánk, hogy az írott források hiányában, de analógiák segítségével esetleg megállapítható-e még valami konkrétum a Mátyás, illetve Jagello kori úgynevezett királyi műhelyről, pontosabban fogalmazva a királyi építkezések munkaszervezetéről[41]  

 

A hajó hálóboltozat-bordáinak állékonysága

 

A templom-hajó teherhordó szerkezeteiről készített statikai szakvélemény[42] megállapítása: „ A dongaboltozat alatti, hálóboltozati bordákat imitáló kő-kerámia rácsot annak állapotára és a már kisebb elemek leesésével járó súlyos következményekre tekintettel, teljes hosszában meg kell erősíteni.”

A 29-30 cm vastag, ellipszis alakú vezérgörbe mentén falazott dongaboltozat lényegesen merevebb szerkezet, mint az alatta, utólagosan beépített bordarács. A kőből készült „csillag pontok” borda találkozások kőből faragott csomópontjai és a közöttük lévő, égetett kerámia – tégla - borda elemek hálózata, süllyedésre sokkal érzékenyebb, ezért az évszázadok során bekövetkezett épületmozgások kedvezőtlenül rendezték át az egymásnak feszülő, egymást kitámasztó bordaháló egyes elemeit, s a bekövetkezett süllyedési zónákban a bordák jellemző hosszanti repedéseit (elnyíródását) eredményezték. A veszélyt a vízszinteshez mind közelebb fekvő bordák repedései jelentik, különösen ott, ahol a repedt elemek már nem feszülnek be, s csak idő kérdése, hogy mikor zuhan a mélybe a repedt bordaelem darabja. Ez a templom-hajóban tartózkodók számára súlyos következményekkel járó sérülést eredményezhet, hisz egy-egy több kilós borda darab 13-15 méteres magasságból történő lezuhanása végzetes lehet. Ennek érdekében 2005 decemberében, a legveszélyeztetettebb szakaszokon fokozott védelmi intézkedéseket rendeltünk el.

 

A hálós bordarács átrepedt bordáin jól látható a borda és a boltsüveg közötti téglatörmelékes kihabarcsolás, épületsüllyedésből keletkezett elválása, repedése.

Az alábbi táblázat jól szemlélteti az egyes pillérközökben bekövetkezett sérülések gyakoriságát, amely egyben jelzi, hogy mely szakaszokon következett be a legkedvezőtlenebb épületmozgás.

 

Felkötési helyek és módok

                                                                

                                                                 most szükségessé váló utólagos rögzítések

                                                                                                                                               sérült

boltmező*          laposacél**        azonnal                          közeli időben     felújításkor         össz.    boltsüveg  számozása       felkötés              elvégzendő        elvégzendő        elvégzendő        sérült    vakolathullása

                          db                      db                      db                         db                  db                     db

1-2                       8                      Ø                         Ø                          7                   15                      Ø

2-3                       3                      Ø                         1                         13                   17                      Ø

3-4                       5                      Ø                         1                           9                   15                      1

4-5                       5                      Ø                         5                           6                   16                      Ø

5-6                       5                      2                          6                           3                   16                      Ø

6-7                       3                      2                          Ø                        11                   16                      Ø

7-8                     16                      Ø                         1                           6                   23                      Ø

összesen:

                          45                      4                        14                         55                 118                      1

                          13,39%              1,19 %               4,17 %               16,37%            35,12%

 

A boltmezők számozása a diadalívnél lévő féloszlopánál kezdődik és a kórus karzat féloszlopánál  végződik.

** A szentély alatti kripta utólagos beépítésekor, 1760-ban végezték a most meglévő laposvas felkötéseket.

 

A táblázatból kitűnik, hogy a teljes boltfelület bordáinak kicsit több mint 1/3-a sérült, ennek mértéke, például a bakabányai templom esetében jóval nagyobb arányú. A sérülés súlyossága közel sem éri el a nagyharsányi templomét, ahol a bordák egy része ki is hullott.

A szegedi hajó dongaboltozata az ellipszis alakú vezérgörbe mentén falazott boltsüveg boltközéphez közeli hosszanti repedése – három csuklós ívszerkezet kialakulása – tapasztalható. Ennek eredményeként, az egyes boltmezőkben sérült bordák száma közel azonos – 16 db/mező körüli érték – csak a nyugati végen, a kórus karzat fölötti mezőben magasabb – 23 db/mező – ahol is mindkét oldali főfalakon látható repedésekből következtetni lehet fokozottabb erőhatások jelenlétére, talán épp, a tömör végfal és oromfal, alapfalakra legnagyobb terhelést adó altalaj-süllyedése miatt. (Mindkét oldalon, a nyugati hajóvég déli és északi sarkán is jól láthatók a süllyedési repedések.)

 

Azonnali beavatkozást igényel:  4+14 = 18 db bordaelem. Felkötésük sürgető.       

 

A boltozat bordák felkötésének módja

 

A 45 darab borda laposacél pánttal történő felkötése 1662-1665 és vagy 1759-1760 közötti időben egy nagyobb szerkezeti beavatkozás idején, a szentély terébe mélyített és beépített kripta létesítésével egyidejűleg készült. Ezek közel két és fél évszázada egyrészt stabilizálták a meglazult bordákat, másrészt építéstörténeti értéke sem elhanyagolható, végezetül pedig ezek kibontása és más módon történő bordarögzítés nem csupán felesleges többletköltséggel járna, hanem sértené is annak történeti értékét. Ezért ezek változatlan formában megőrzendők.

Egy későbbi, a teljes hajó hálóboltozatának felújítása során – függetlenül attól, hogy a jelenlegi stabilitása milyen értékelésű – az összes, 60º-nál laposabb szögben elhelyezkedő bordát célszerű felkötni, mivel azok esetleges későbbi szerkezeti alakváltozás okozta stabilitás vesztés esetén – akkor már ott nem lévő állványzat hiányában – sokkal nagyobb költség mellett erősíthetők föl, mint egy együttesen elvégzett munkafolyamat során. Ezért, a statikus szakértő által adott javaslat szerint – a borda orrtagja alatt végig vezetett – a borda színével megegyező színűre festett 50/14 mm-es laposacél, egy ponton, annak középpontjában a bordán és a boltháton átfúrt és átvezetett Ø 8 mm-es, egyik végén menetes kialakítással, alátét lemez közvetítésével a borda, a boltsüveg hátán csavar rögzítéssel, könnyel felköthető. A templombelső terének látványában – miként az 1759-60-as felkötések laposacél eleme sem látható – e felkötések is belemosódnak a bordák orrtagjának látványába. Addig, míg a korábbi felkötések laposacél függesztő pántjai jól láthatók, a bordába rejtett köracél-felfüggesztő elemek láthatatlanok.

 

 

Dr Bárczi István statikus szakértő által készített rajz a megrepedt, stabilitásukat vesztett boltozatbordák, boltsüveghez történő felkötéséhez.

 

 

Statika a későgótika és a reneszánsz korában

 

A teremszerű – csarnoktemplomok – megjelenése a gótikus építészet téralakító fantáziájának utolsó fázisa, amely már igen közel áll a reneszánsz térformáláshoz. A csarnoktemplomok tökéletesebb technikai tudást követeltek, mert itt a mellékhajók elmaradnak, melyek korábban lépcsőzetesen vezették le az oldalnyomást az épület alapok irányába, s az egy teret lefedő nagyobb fesztávolságú boltozatok nagy magasságból hirtelen vezetik át az oldalerőket.

„A Felvidéken, Erdélyben és a Dunántúlon nyomon kísérhetjük a gótika kibontakozását, fejlődését és utolsó szintézisét…..A szegedi ferences templom 1494  után épült és utolsó változata, egyik szép emléke annak a csoportnak, amellyel a gótikus építészet utolsó állomásához érkezett el…..Ulászló országában sajátos késő-gótika alakult ki…..A statikai tudás hihetetlen fejlődésével magas és rendkívül széles tereket tudtak átboltozni és az erőket könnyedén kiegyensúlyozni. A bordák szerepe a boltmezők terhének elhárításában megszűnik…..Az erők átvitelét már nem lehet leolvasni az épülettago(zato)król, hanem a korábban (teherviselő) funkciót teljesítő elemeket tisztán dekoratív célokra használják fel….. Ennek következtében ez az egységesített tér egyre közelebb kerül a renaisance téralakításhoz….. A gótikus építészet lényeges változáson ment keresztül a reneisance építészet hatása alatt, önmagában kifejlesztette a magasabb rendű térformát. A gótikus építészet lényegében befejeződött.”[43]

 

A reneszánsz kezdetén, amely hazánkban átfedésben van a későgótika – a szegedi templomhajó boltozat építésének - időszakával, hiszen ekkor már Mátyás udvari építkezésein olasz reneszánsz mesterek munkálkodnak, vagyis az érett gótika időszakában, Európában, számos építész kezdett a mechanika problémáival foglalkozni, így Leon Battista Alberti (1404-1472) vagy Leonardo da Vinci (1451-1519). Egy ferences szerzetest, a francia Mersenne-t (1588-1648) a statika alapvető törvényeinek megfogalmazása, az erők egyensúlya foglalkoztatta.

„A gótikus boltöveket, gyámíveket nem méretezték ugyan, azok elrendezése és szerkezeti felépítése azonban statikai érzék alapján, egyben azonban gazdasági meggondolások figyelembe vétele mellett történt.

A gótikában minden egyes szerkezeti elem kettős feladatot tölt be. A statikai szerkezet egyúttal művészi kiképzés célját is szolgálja…..Későbbi időpontban a szerkezeti elemek szigorúan statikai funkciója feledésbe merült és a funkció által adott formákat művészileg túldíszítették.”[44]

„…reneszánsz vagy gótikus stílusban építkezett-e Mátyás, hogy a váltás mikor következett be, mikor „szorította ki” a gótikus királyi műhelyt  a reneszánsz…ma már úgy merül fel, hogy a párhuzamosan, de különböző stílusban működő mesterek ….munkái milyen arányban kerültek ki…”[45]

Szegeden a hajó esetében – a méretrend és a szerkesztés geometriai tisztaságát, a kőből faragott borda csatlakozások fejlett kőfaragó technikáját, a remek „csillagháló” szerkesztését tekintve – fejlett építőmesteri tudást kell feltételeznünk, s ha nem is „számítással” igazolt, de a gyakorlatban jól bevált, megtapasztalt bordahálóval díszített dongaboltozat építését csodálhatjuk meg. Dr. Bárczi István – talán elsők között – számítással is igazolta a boltozat állékonyságát. Attól, hogy az épületmozgások a századok során gondot okoztak és okoznak, magát a hálóboltozat szerkezetét, a hálós bordaráccsal együtt a késő gótika remekmívű alkotásának kell tekinteni.

A boltsüveg vakolata és felülete

 

A templomhajó vakolat rétegeinek szondázó kutatását végző festőrestaurátor művészek szakértői véleménye szerint, a jellemzően föllelhető „barokk vakolat változó vastagságú [1,5cm – 5 cm], törekkel és mészrögökkel. ….a barokk vakolaton csak fehér meszelés került elő, a díszesebb kifestés nyomait… nem találtuk meg.” [46]  Az 1899-1900 között készült – rövid ideig fennmaradt – 1938-ban már fehérre meszelt felületekkel megjelenő templom boltsüvegein és oldalfalain megjelenő neogótikus kifestés színezéséből alig maradt fenn néhány nyom, azt teljes egészében  lemosták. Erre került a ma is látható, elporosodott fehér meszelés. Ezt a ma látható vakolt felületet vizsgálva megállapítható, hogy a hálós bordák közötti boltsüveg mezők vakolata általában jó megtartású. Kevés helyen átrepedt, csak néhány helyen igényeli a teljes leverést és vakolat cserét. A tervezett felújítás során – a festő restaurátor kutatók vizsgálatát követően, amely ha kizárja a festett felület meglétét – következhet a vakolt felületek megtisztítása, a több rétegű, helyenként rétegesen leváló meszelés eltávolítása. A mészglettel javított és vizes mésztejjel alapozott felületre háromszori fehér (tört fehér) meszelés készíthető.

 

A diadalív vakolt felülete

 

A szentély felújítás során már részben megkutatott felület szentély oldali rekonstrukciós felújítása az ív belső felületére nem terjedt ki, bár részleges megkutatására akkor is sor került. „A 2005. október-novemberében elvégzett szondázó kutatás megmutatta, hogy az alsó rétegekben korai díszítő, esetleg figurális festés is volt.”…” a feliratos szövegszalagot megtaláltuk a diadalíven  E felület további feltárására és sorsának eldöntésére is áll a kutatók megállapítása: „ a kifestéséhez felállítandó állványzatról, mindenképpen el kell végezni a rétegek teljes körű kutatását. ….A feltárás eredményeinek ismeretében lehet dönteni a rekonstrukciós festés, részleges restaurálás, vagy teljes restaurálás kérdésében[47] A diadalívet szegélyező „szürke borda”, fehér kváder kiosztással, rekonstrukciója vagy újra festése kérdésében azonos a döntési helyzet, mint a bordák festésénél .

 

 A boltozat bordák vakolata és felülete, festése

 

Két elkülönülő rész különböztethető meg. A kő és égetett kerámia – tégla – anyagú bordaelemek felülete és a bordák felső síkja és a boltsüveg közötti, változó vastagságú [2-14 cm] téglatörmelékkel kiékelt kihabarcsolás.

A kő és égetett kerámia – tégla – anyagú bordaelemek felülete     

A templomhajó vakolat- és festés rétegeinek szondázó kutatását végző festőrestaurátor művészek szakértői véleménye szerint a kő és tégla bordákra, felhordott felületkiegyenlítő homokos meszelés rétegére felhordott legkorábbi karakteres színezés, a helyenként fellelhető „sárga” színű festésréteg, amelynek nyomait már a szentély 1997-es felújítása során, a diadalív belső falfelületén, a diadalív fölötti részen bemutatva megőriztünk. A következő jellegzetes festésréteg, a fehérre meszelt, vakolt felületek között futó bordák felületén, vélhetően az 1625-1665 közötti években készített középtónusú „szürke borda”, fehér kváder kiosztással, a sárga és a szürke réteg között elválasztó meszelés fölött, „a templom barokk felújítását megelőző korszakaiból” legépebbnek tűnő bordafestés.

A festőrestaurátor-kutatók megállapítása: „..A most nyitott kutatóablakok a „szürke borda réteg” állapotát és mennyiségét oly mértékűnek mutatják, hogy restaurátori módszerekkel az eredeti helyreállítható lenne. A szentélyben rekonstruált „szürke borda réteg” felfestése a hajóban, természetesen olcsóbb, mint egy restaurálás, de ez esetben fennáll a még meglévő eredeti rétegek teljes pusztulásának veszélye[48]

Bodor Imre tudományos kutató, műemlékvédelmi szakértő szerint „… a hajó boltozatának bordáin található, fehér fugákkal osztott szürke (ún. „venyige fekete”) festés  - bár feltehetőleg XVII. században a török hódoltság idején készült – helyreállítása a legcélszerűbb[49]   A végleges döntést , a festő-restaurátor kutatók záró megállapítása alapozza meg: „…a templomhajó következő kifestéséhez felállítandó állványzatról, mindenképpen el kell végezni a rétegek teljes körű kutatását. ….A feltárás eredményeinek ismeretében lehet dönteni a rekonstrukciós festés, részleges restaurálás, vagy teljes restaurálás kérdésében

 

Támpillérek

 

A legkorábbi 1713-as ábrázoláson az északi- és a nyugati határoló falak támpillérei jól láthatók. Ez az ábrázolás nem mutatja a templom déli oldali támpillér sorát. Az északi öt támpillér darabszáma - a hét boltmezőből álló hajó hat közbenső és a két végén lévő fél-pillérek, összesen nyolc pillér darabszámától - jelentősen eltér. Az északi falhoz tapadó korábbi „fachwerk”-es kerengő, mai állapota a templom északi támfalai között jellegében változatlan, csupán a XVIII. századi kolostorátépítés során, az emeleti részen a „fachwerk”-et kibontották és tömör, ablakokkal áttört téglafalra cserélték. Ez a beavatkozás a templom-hajó stabilitását nem veszélyeztette. A támfalak a földszinten a kerengő szélességének megfelelő boltövekkel áttörtek, az emeleten keskeny és alacsony, ívezettel záródó átjáró nyílásokkal épültek. Ez az északi támpillér-sor kellő megtámasztást biztosít.

 

Az 1713-as ábrázolás jól láttatja a templomhajó északi falának támpillér rendszerét és az északi falhoz épült kolostor déli szárny oldalfalat is megtámasztó szerepét.

 A templom-hajó északi falát megtámasztó „négylépcsős”, a déli oldalénál szélesebb támpillérek, a földszinten a kerengő, emeleten a könyvtár helyiségeiből álló kolostor déli szárnya, homlokzatán a hajdani „fachwerk” jelzésszerű bemutatásával. A hajót záró hálóboltozat és a 30 cm vastag dongaboltozat oldalerőinek felvételére ez a szerkezet-forma, igen alkalmas.

 

A déli oldal támpilléreinek formája és kiosztása több érdekességet árul el, ha összehasonlítjuk Molnár Pál 1862-es és Steindl 1876-os felmérésével. Négy évszázadon át, hiányzott a déli bejárat melletti két támpillér.[50]

 

A templom déli homlokzata. A hajó déli falát terhelő boltozat-oldalnyomás felvételére „négylépcsős” míg a szentély boltozat oldalnyomásának felvételére „háromlépcsős” támpillérek szolgálnak. A déli bejárat mellett áll az 1900 -ban, utólag épített két támpillér.


 

Molnár Pál 1862-ben készített felmérése. A templom déli homlokzata és alaprajza. Jól látható a déli kapu mellett hiányzó két támpillér. Ugyancsak így ábrázolta Steindl Imre is az 1876-ban készített homlokzati felmérésen.

 

Cs. Sebestyén Károly 1938-as feljegyzése szerint, a déli bejárat melletti két támpillért a középkori falaknak nekiépítették és 2 méter magasság felett, helyenként utólag bekötötték. Mi indokolhatta azt, hogy statikai szempontból leginkább kívánatos helyen a támpillérek nem épültek meg, ma nehéz megkutatni, mert a homlokzaton az 1931-ben elhelyezett Mátyás emlékmű, belső oldalán a Kontuly-freskó ezt nem teszi lehetővé.

 


A déli bejárat mellett hiányzó két támpillér a déli templomhomlokzat esetében esztétikai hiányosságként is értelmezhető, a jelzett kapuépítmény helyén – lehet, hogy korábban dominánsabb előépítmény állhatott, ami egyben a templomhajó-fal megtámasztását is biztosította.

 

A meghibásodás okait, az épületmozgás miatt elrepedt hálóboltozat bordáinak előfordulási helyeit és gyakoriságát vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a templomhajó teljes hosszában, pillérközönként, átlagosan 16 borda sérült, míg a nyugati végfal melletti boltmezőben 23 sérült borda található. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a két támpillér hiánya nem okozhatott jelentős többlet-alakváltozást, hisz mind a diadalív déli oldalfalának csatlakozásánál, mind pedig, a nyugati oromfal mindként oldalán bekövetkezett süllyedési repedések markáns megjelenésével találkozunk. Ebből látható, hogy a dongaboltozat „három csuklós ívvé” alakulása a teljes hosszfal kifelé dőléséből ered. A diadalívnél az „arcus tiumphalis” nagy nyílásával meggyöngített harántfal repedt át[51], míg a nyugati végfal mindkét sarkát magával vitte az oromfal nagyobb súlyából eredő süllyedés-különbség. Ez az oromfal-süllyedés, mivel a nyugati végfal összeépült a hajó két hosszfalával, így a dongaboltozatok támasza a két hosszfal nyugati vége, ennek süllyedése miatt, nagyobb alakváltozások érték ezt a karzat fölötti boltszakaszt, ezért több a  nyugati oromfal melletti boltmezőben a sérült bordarácsok száma.

A falpillérek

A templomhajó északi és déli oldalfalának belső síkján, hat-hat darab nyújtott félkör alaprajzú és a végeken két-két darab, nyújtott alaprajzú fél-pillér tartja a hálóboltozat primer szerkezetét, a dongaboltozat vállkialakítását adó, csúcsívben futó bordaívek közé, falszerű kifalazással kialakított boltvállat. Az eredetileg tervezett hajó-csillagboltozat függőpilléreinek helyén, az alapozás síkjától, utólagosan felfalazott, lényegében a jelentős tömegű hajó dongaboltozat terheit viselő falpillér-sor épült.

 

A dongaboltozat vállkialakítását adó, utólagosan beépített falpillérekre támaszkodó, csúcsívben futó bordaívek közé, falszerű kifalazással kialakított boltvállra épült a hálóboltozat donga-alapszerkezete.

 

Az eredetileg függőlegesen megépített falpillérek, a déli oldalfal közepén 11-12 cm-es kidőlését követték. Ezért, az 1899-1900 közötti nagy „felújítás” során, ezeket a falpilléreket „függőleges helyzetűvé” vakolták, alul normál vastagságú, a donga felületbe „fúródó” pillérfelületen már 13-15 cm vastag, téglatörmelékkel „kövérített” vakolattal. Ennek során a dongafelülettel történő korábbi „visszametszést” megszüntették és a pillér félhengeres palástját fölvezették a donga felületig.

A romantikus kifestéssel egyidejűleg, romantikus „bimbós” fejkialakítást imitáltak feltehetően gipsz-formákkal, amit 1938-ban el is tüntettek.[52]



 

 


A pillérre futó borda bal oldalán jól látható, hogy a pillér felülete befelé ível, a két borda közötti középrészen is így lehetett. Ez a „falpillér-fejezet kialakítás” is bizonytalan szerkezet-csatlakozásra és befejezetlen pillérfő kialakításra utal, de jól láttatja, hogy az utólagos  beépítésű falpillér konzekvens fejkialakítása korábban középütt is befele ívelő felületű, a korábbi festésnyomok is ezt igazolják.


 


A kutatás szempontjából fontos megállapítás volt, hogy mind az utólagosan beépített falpillér és bordák becsatlakozása „esetlen és suta” mind pedig „a nem tudtak mit kezdeni a fél-pillér és a donga felület összemetsződésénél” problémája a dongaszerkezetű hálóboltozat utólagos beépítését igazolja.

 

 A fél-pillérek „mögé nem lehet belátni”, így arra vonatkozó biztos megállapítást nem lehet tenni, hogy az eredetileg tervezett csillagboltozat függőpillérekre ült volna fel. De azt sem lehet megállapítani, miként azt Dr. Lukács Zsuzsa 1996-ban a szentély függőpilléreinél megállapította, hogy azok fogadására a határoló főfalban negatív „csorbázatot” hagytak ki és a csillagboltozat építésekor „falazták a csorbázatba” a függőpillért. A hajó esetében csak a főfal padlástéri felületén láthatjuk mind a mai napig a „negatív falcsorbát, amely a csillagboltozat „fiókjait” fogadta volna.

 

Az is igazolható, hogy a falpillérek fejkiképzése és az ide befutó – a dongaboltozat vállkialakítását fogadó” bordaívek, az utólagos beépítésű falpillérek falazásával egyidejűleg épültek be, a bordák között „falszerű” vízszintes hézagokkal futó téglasorokkal képzett boltváll falazattal.

A most tervezett felújítás során ezt a felső szakaszán visszametsződő fejkialakítást kell követni, az eredeti festésnek megfelelő kialakítással.

Természetesen a falpillérek „függőleges felületté” történt kiegészítését meg kell tartani, már csak a belső tér stabil voltát láttató optikai okok miatt is. (A kifelé dőlő pillérfelületek bizonytalan térérzetet eredményezhetnek.

A rövid idejű – alig 38 évig fennálló fejkialakítás a következő fejezetben közölt képeken jól látható.


AZ 1938-AS BELSŐ FELÚJÍTÁS SORÁN ELTÜNT BELSŐ DÍSZÍTÉS,

A HAJÓ HAJDANI DÍSZÍTŐFESTÉS-MARADVÁNYAINAK KUTATÁSA,

A BAMBERGI LOVAS SZOBOR

ÉS

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS BRONZ SZOBRÁNAK SORSA

 

A XX. század első évtizedének szokása szerint díszítőfestés készült,[53] Blaskovich Mihály munkája, amely 1938-ra teljesen eltűnt és visszaállt a ferences szellemhez évszázadok óta közel álló, egyszerű fehér falfelületek és a hálóboltozat bordáinak „szürke”, bordaosztás nélküli festésével.


A falpilléreken ma is átüt a szalagdísz nyoma, helyenként a növényi ornamentika is átsejlik.

 

A vakolat-kutatás igazolta, hogy az enyves-patronos díszítőfestésnek semmi nyoma nem maradt. Az intenzívebben „enyvvel átitatott vakolat páradiffúziója lényegesen rosszabb, így a vakolaton, évtizedek során a párából eredő nedves felületen a „por” jobban megült és annak szürkesége rajzolta ki a diadalíven a tondókat, középütt a Krisztus-arcot ábrázoló kendőt és a falpilléreken az indadíszek nyomát.

 

Kontuly Béla „Mária hét öröme” és „Mária hét fájdalma” freskók[54]

 

Feltétlenül említeni kell a hajó középső falmezőin, a déli és északi kapu fölött, Kontuly Béla (1904-1983) által 1948-ban festett falképeit. Kontuly „Római Iskola” tagja, 1928-1930 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, a novecento modern klasszicizmusát képviselő festőművész. Az északi falon Mária hét fájdalma, a déli falon Mária hét öröme. 1996-ban, a szentély helyszíni zsűrije alkalmával elhangzott olyan nézet is, hogy ezeket letakarva, mint a belső tér egységét megbontó elemeket a látványból ki kellene iktatni. Ma is vannak, akik ezt az álláspontot vallják. De élnek még azok a ma már idős emberek, akik az „orosz” frontról történt megmenekülésük emlékeként, hálából festtették. A Mária hét fájdalma egyik idős asszony-alakja, az Alsóvároson különösen, de már ennél sokkal szélesebb körben tisztelt Bálint Sándor édesanyját ábrázolja. Nem lényegtelen szempont, hogy Kontuly művészete is az idők múlásával felértékelődik s a magyar festészet egy saját korszakának alkotásaként, védelmet igényel.

 

Szent István király-kultusz megjelenítése a templomhajó északi falán

 

A „bambergi dóm lovasszobrának” dombormű gipsz másolata, a hajó északi falában lévő, kerengőbe vezető kijárat fölött, a Mária hét fájdalma freskó helyén állt. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ajándékaként helyezték el 1931-ben. A bambergi dóm lovasszobra[55] (1230) a hagyomány szerint a fiatal Szent István királyt ábrázolja. A kultuszminiszter (1932.okt.12.-i) halálát követően az oda nem illő gipsz domborművet, 1937-ben eltávolították. Ma a Szegedi Móra Ferenc Múzeumban látható.

Szent István felajánlja a koronát a Magyarok Nagyasszonyának” szoborcsoport állt a Mátyás téren 1863-tól 1848-ig. Töredékei kerültek elő 1991-1992-ben az egykori istálló feltöltéséből.[56]

 

Kapisztrán Szent János kultusza

Damkó József Kapisztrán Szent János (1386-1456) budavári szobrának[57] felére kicsinyített bronz másolata 1932-ben került az északi hajófal, Pieta-oltára (1739) mellé. Kapisztrán 1455-ben került Szegedre és innen buzdított török elleni küzdelemre, a nándorfehérvári csata (1456) után, még az év őszén meghal. Újlakon temették.

A török elleni küzdelemhez 1455-ben,[58] III. Callistus pápától kapott megbízatás alapján török elleni hadjáratot hirdetett. A budai országgyűlés után Szegedre ment, hogy Hunyadi Mátyással találkozzon, akit ügyei közben Erdélybe szólítottak, ezért Kapisztrán utána ment. A következő év februárjában, Budán, a vártemplomban veszi át a pápától küldött keresztet és a megbízást arra, hogy keresztes háborút hirdessen. Gyújtó szava és hite hatására tízezrekkel vonult a török ellen és érte el győzelmét Nándorfehérvári csatában, 1456-ban. A pápa, a győzelem emlékére rendelte el a déli harangszót.

Az obszervancia megerősítése terén is példaadó, szentéletű ferences volt Kapisztrán Szent János. Miként élete során a XV. század közepén is erőteljesen jelentkezett a ferences renden belül az igény, hogy a testvérek Szent Ferenc által adott szigorú regula szerint éljenek. Ebben példát mutatva élte az ősi ferences életformát, majd IV. Jenő pápával ő alkotta meg az obszerváns szabályzatot és mindent megtett annak érdekében, hogy Európában megvalósuljon. Ez a felismerés volt a Kapisztrán-féle obszerváns reform lényege.

A XX. század fordulóján ugyancsak az obszerváns szellem megújulása következett be a II. József idején elterjedt világi szellem – a jozefinizmus és a liberális közszellem - ellenébe, XIII. Leó pápa 1897-es reformja nyomán. 1900-ban átrendezték a történelmi Magyarország területén működő provinciákat. Megszűnik a szalvatoriánus és a ladiszlaita provincia. Ekkor kerül Szeged is a Kapisztrán provinciához. Ennek befogadása belső küzdelemmel járt, így az alsóvárosi kolostorban is csak néhányan tengették életüket 1900-1914 között, mígnem a „feketebarátok” távozását követően 1914 augusztus 1-én, az új Kapisztrán-rendtartomány tagjai át nem vették helyüket. A reform szellemében visszaállt a szigorú klauzúra, megerősödött a hitélet, a hitbuzgalmi egyesületek működése.

A XXI. század elején ismét két rendtartomány – a mariana és a kapisztrán rendtartomány - összevonására kerül sor.

Ezek ismeretében az a javaslat, hogy az eddig méltatlan helyről - az északi hajófal, Pieta-oltára mellől - Kapisztrán Szent János, a török elleni küzdelem és a szigorú regula szerinti szerzetesi életet hirdető ferences szent szobra méltó helyre kerüljön, a meglévő vörös-márvány posztamenssel együtt, a kolostor udvar (kvadrum) hangsúlyos pontjára.[59]

Damkó József: budavári Kapisztrán szobrának ½-es másolata, a hajó északi falának déli végén.

 

Mátyás király tisztelete

 

1931-ben ajándékozta Klebelsberg Kúnó a bautzeni Mátyás emlékmű másolatát.[60] Alatta az 1984-ben feltárt és 1997-ben bemutatott középkori déli kapu.[61]

A bautzeni Mátyás emlékmű elhelyezése, Hunyadi Mátyás (1443-1490) tiszteletére a „Mátyás-tér” elnevezés (1880), a Hunyadi-park terve[62], a kor politikai motiváltságával is összefüggésben állt. A bautzeni Mátyás emlékmű eredetije, Bautzen város várának, az Ortenburg kaputornyán állították 1486-ban[63]. A budavári Miklós-tornyon lévő másolatot Lux Kálmán terve alapján a főváros állíttatta 1930-ban.[64]

Mátyás mecenaturáját igazoló dokumentumra még nem akadtak a kutatók, de nagy valószínűséggel vélhető, hogy a gótika építészetében oly nagy jártassággal bíró királyi építő műhely, ha áttételesen is, de segítségére lehetett a király számára oly kedves ferences szerzeteseknek.


ÖSSZEFOGLALÁS ÉS JAVASLATOK

 

1.  A hajó boltozatának vizsgálatára irányuló főbb kérdések

 

1.1 - A XVI. században már állékonyságában veszélyeztetett állagú boltozat statikai kérdései, állékonysága, jelenleg szükséges beavatkozás mértéke?

 

A hajóban 45 darab borda laposacél pánttal történő felkötése 1662-1665 és vagy 1759-1760 közötti időben egy nagyobb szerkezeti beavatkozás idején készült. Ezek több évszázadon át stabilizálták a meglazult bordákat. Építéstörténeti értéke sem elhanyagolható, kibontása és más módon történő bordarögzítés nem csupán felesleges többletköltséggel járna, hanem sértené is annak történeti értékét. Ezért ezek változatlan formában megőrzendők.

A teljes hajó hálóboltozatának felújítása során – függetlenül attól, hogy a borda jelenlegi stabilitása milyen értékelésű – az összes, 60º-nál laposabb szögben elhelyezkedő bordát célszerű felkötni. A statikus szakértő megállapítása komoly figyelmeztetés:

A templom-hajó teherhordó szerkezeteiről készített statikai szakvélemény[65] megállapítása komoly figyelmeztetés: „ A dongaboltozat alatti, hálóboltozati bordákat imitáló kő-kerámia rácsot annak állapotára és a már kisebb elemek leesésével járó súlyos következményekre tekintettel, teljes hosszában meg kell erősíteni

Dr. Bárczi István – talán elsők között – számítással is igazolta a boltozat állékonyságát. Attól, hogy az épületmozgások a századok során gondot okoztak és okoznak, magát a hálóboltozat szerkezetét, a hálós bordaráccsal együtt a késő gótika remekmívű alkotásának kell tekinteni.

 

1.2 Eredeti-e, a ma meglévő boltozat vagy esetleg egy korábbi lebontott boltozat helyébe másodlagosan beépített boltozattal van dolgunk?

 

A hajó boltozata nem az eredetileg elképzelt, a Steindl-féle rekonstrukciós metszeten ábrázolt, a padlástérben látható csillag-boltfiókok befogadására, a hajó főfalainak építésekor előre kialakított negatív csorbázatával a csatlakozását fogadni képes csillagboltozat. Nem a barokk-kori „regótizálás” ritka emléke.

Későgótikus időszakban, az építés fejlett ismereteivel rendelkező, ismeretlen, kiváló tudású mester irányítására valló, hálós bordaráccsal díszített, a térbeli lehatárolást biztosító dongaboltozat, röviden: hálóboltozat. Impozáns bordahálója geometriai remekmű, melynek eredményeként a gazdag rajzolatú rombuszhatszög-háló szép, összefonódó csillagrajzolatot ad.

„A hajóban pedig, teljesen elmaradt az eredetileg elképzelt csillagboltozat építése. Hogy a sorozatos csillagboltozási kudarcok vezettek el egy egyszerű dongához, melyet utólag aláapplikált bordarács díszít, vagy a pénz-, és építőkedv csappant meg, vagy a török ismétlődő támadásai sürgették a befejezést, nem lehet tudni. De egy bizonyos. A padlástérben, a csillagboltozat boltsüvegeinek fogadására váró falcsorbázat, mind a mai napig várja az egykor tervezett csillagboltozat boltmezőinek becsatlakozását.”[66]

1.3 A hajó-boltozat jellegének meghatározása: csillagboltozat, dongaboltozat, hálóboltozat?

 

A templom-hajó ellipszis vezérgörbe mentén épített, hálóboltozat, azaz hálós rácsbordával díszített dongaboltozat.

1.31   Hajóban hálóboltozat.

1.32   Szentélyben csillagboltozat.

1.33   Sekrestye illetve a korábbi káptalan terem boltozata páros bordás kereszthálós csillagboltozat

1.34   Toronyalj valamint a fölötte lévő oratórium boltozata gyémánt-csillag   boltozat.

Összességében a Szeged-alsóvárosi ferences templomban, alig négy évtized alatt, négyféle boltozat-építési-mód alkalmazására került sor.

 

A csillagrajzú hálóboltozatoknál a boltmezők már nem képeznek önálló formai és szerkezeti egységet, a mezők határain nincsenek markáns elválasztó elemek, de a bordacsillagok jól ismétlődő sora optikailag láttatni képes a csillagrajzolat sorolását.

 

1.4 - A boltozat méretrendje, a hajó méretei

 

A csillagháló méretrendjét a bordák ívelésének vezérgörbéje, a „9 erdélyi bánya öl” átmérőjű szerkesztő körív határozza meg[67]. A boltsüveg alatti bordaháló geometriai remekmű.

 

A hálóboltozat boltsüvege dongaboltozat. A boltozat vezérgörbéje, a hajó hossztengelyével 60º-os szöget bezáró síkon rajzolható, „9 erdélyi bánya öl” átmérőjű körnek a hajó tengelyének merőleges síkjára történő vetítésével kapott ellipszis.

 

Az erdélyi nagybányai „bányaöl”[68] 1752 mm, amely pontosan „6 római láb”.  A római láb lehet akár véletlen egybeesés, hiszen a középkori mértékek már az ókori mértékeket nem használták, esetünkben mégis is, a római láb 292 mm képezi az öl részméretét. Egy öl hat római láb, azaz 6 x 292 mm = 1752 mm mérettel egyenlő. Ez a méretrend pedig konzekvensen érvényesül.

 

A csillagháló egy-egy bordaelemének hossza 1 erdélyi nagybányai „bánya-öl”, azaz 1752 mm. Egy borda hossz pedig, 6 darab elemből épült. Egy borda, két kőből faragott bordacsomóponti elem között, négy közbenső, egy római láb hosszú, egy római láb magas és ½ római láb széles égetett agyag – kerámia idomtégla - bordaelemből áll össze. A kőből faragott bordacsomóponti elemek mérete is a kerámia idomtéglák elemének méretrendjével azonos.

 

A falpillérek tengely-távolsága 3 öl, azaz 3 x 1752 mm vagyis 5,256 m.

 

A hajó hossza 7x3 vagyis 21 öl, azaz 21 x 1752 mm vagyis 36,792 m.

 

A hajó szélessége 13,34 m      Alapterülete: 499,78 ~ 500 m2

 

A templom belmagassága 9 öl, azaz 9 x 1752 mm = 15,768 méter. A belmagasság elméletileg a középkori padlószint és a dongaboltozat belső süvegfelülete (a boltozatbordák felső éle) közötti távolság. Ez a szerkesztési elvből eredő méret. A valóság ettől annyiban tér el, hogy a boltozat a nyugati homlokfaltól a diadalív irányába fokozatosan fölemelkedik mintegy 20-24 cm-el. Ennek oka, hogy a donga ívének és a diadalív ívnyílásának találkozásánál a donga, optikailag érzékelhető „nyomott” belső térérzetét javítani kívánták. Továbbá megjegyzendő, hogy a jelenlegi padlószint magasabban van, mint a korabeli középkori padlószint.[69](2. sz. rajzmelléklet)

 

1.5 - A boltozat bordázata együtt épült a boltsüveggel, utólag építették alá?

 

A feltett kérdésre választ a hajó hálóboltozat építési technológiai sorrendje adhat.

 

1.51   Mivel az eredetileg tervezett „csillagboltozat” pontszerű megtámasztására függőpillérek szolgáltak volna, ezért a később elhatározásnak megfelelően építendő dongaboltozat boltvállát utólagosan kialakítják az oldalfalak teljes hosszában. Ezt a háromnegyed kör alaprajzú falpillérekre futó, a falsíkjában és a fal síkjától egy méterre előre álló bordaváz közötti rész „falszerű” kifalazásával érték el.

 

1.52   Megépítik a 29-30 cm vastag tégla-dongaboltozatot, a munkaállványra támaszkodó ellipszis vezérgörbéjű romonádokra szegezett, ritkított deszkázatú mintaívek segítségével.

 

1.53. Az előbbi munkaállványról, az elbontott dongaboltozat mintaívei helyén, a rácsháló csomópontjaiban elhelyezik a faragott kő bordarács-csomóponti elemeit.

 

1.54 Egy öl, azaz 1752 mm tengelytávolságban lévő kőből faragott, elsőként elhelyezett borda csomópontok között, a 9 láb átmérőjű kör ívén hajló „egyforma ívelésű” romonádok segítségével beépítik az idomtégla bordaelemeket.

 

1.55 A bordák és a boltsüveg közötti „kihabarcsolás”, a bordafelület híghabarcsos meszelése, boltsüvegek vakolása, meszelése és a bordák festése venyige szürkére.                                                                                         (3. számú rajzmelléklet)

 

További fontos megállapítások:

 

Egy méter hosszú dongaboltozat szakasz 8-9 tonna. Belátható, ezt a tömeget, még alátámasztott formában is nehezen viselné el a hálós rácsborda. Ebből a megfontolásból következik, hogy előbb a donga, mint boltsüveg épül meg, s csak azt követően falazzák alá a hálós bordarácsot. A technológiai sorrend-változásból ered az „álbordás” megnevezés, mivel a bordaháló nem vezérgörbéje a hálóboltozatnak, hanem annak díszítője. Funkciója elsősorban esztétikai értéket hord, akusztikai és egyéb jelentősége mellett.

A későgótika szerkezeti-formai fejlődése elvezet oda, a dongaboltozat alá beépített bordák elvesztik szerkezeti szerepüket, csupán felületet gazdagító, statikailag önhordó rács szerepét töltik be.

 

„…egyes bordák a dongaboltozat (henger) alkotóira illeszkednek, tehát nem ívesek, hanem egyenesek, párhuzamosak az alapsíkkal. Ez pedig azt mutatja, hogy nincs teherhordó szerepük, épp úgy, mint a többi bordának, akár a hajóban, akár a szentélyben. Valóban így van: ezek az idomtéglából készített bordák csupán a zsaluzatát képezték a boltmezőnek, amelyek a „romonádokkal” együtt el lehetett volna bontani és a boltozat akkor is megállt volna.” [70]

 

A hosszbordák nem merőlegesek a boltsüvegre, elhelyezésűk mindenütt függőleges tengely mentén történt. A hossz-bordák fölött, a dongaboltozat görbületének mértékétől függően (középütt alig, a széleken, a középtengely felé eső bordaoldalon, több centiméterrel fölnövelt, akár 10-12cm hézagkihabarcsolás szabad szemmel jól látható.

 

A hosszbordák a 9 öl átmérőjű vezérgörbe mentén szerkesztett ívelése miatt a borda középen 2 cm beszorító habarcságyat számítva, a borda csomópontokon 7 cm a távolság a bolthát és a csomóponti bordaelem felső síkja között. Ez a 7 cm a boltozat középtengelyén lévő, szellőzőnyílásokkal kialakított bordacsomópontokban könnyen lemérhető, és ellenőrizhető.

 

Az „utólagos beépítés” a hálóboltozat építésének munkamenetében csupán a hálóboltozat-építés ütemezési sorrendjében jelent utólagos beépítést, vagyis a dongaboltozat építésének befejező munkafázisa, nem évekkel, évtizedekkel későbbi beépítést kell érteni alatta.

 

1.6 A boltozatbordák részt vesznek-e a térlefedés teherviselő szerkezeti rendszerében?

 

A hálóboltozat alatti bordarács önhordó, nincs szerepe a teret határoló dongaboltozat szerkezeti teherviselésében, a rácsborda imitáció. A dongaboltozat alatti, hálóboltozati bordákat imitáló kő-kerámia rácsot nem szabad teherviselő szerkezeti elemként értelmezni.

 

1.7 - A boltozatbordák anyaga, felületképzése?

 

A bordaprofil trapézorrú, egyszer hornyolt, dél-erdélyi későgótikát idéző. A hajóban a bordacsomópontok faragott kő elemek, míg a borda közbenső darabjai égetett agyag – kerámia bordák. A borda mérete római lábban mért. Egy római láb 292 mm. A borda hossza és magassága 1 római láb, szélessége ½ láb.

 

 

 

1.8 - A bordarács csak esztétikai, belső térformáló, a térlefedést gazdagító építészeti motívum-kincs, „artisztikum”.

 

A klasszikus művészettörténeti irodalomban gyakran tett megállapítás, hogy a késő-gótikus boltozatokon a bordarács esztétikai érték, belső teret formáló, a térlefedést gazdagító építészeti motívum-kincs, „artisztikum”.[71]

A szentélyben a bordaháló csillag alakzata, az oldalfalakra futó bordák teherátadó szerepének vizuális megjelenítése, a boltfelület – különösen a csillagboltozat „szférikus” felületének érzékelhetőbb tolmácsolása, a késő-gótikus építészet remekbeszabott belső térformálása. A szentély „csillagsémából szerkesztett” bordahálója mellett a hajó soros rombuszhálóval díszített dongaboltozatának „csillagfolyama” lenyűgöző látvány.

 

2. A hajó boltozatának, oldalfalainak festése, térplasztikák

 

2.1 – Boltbordák és boltsüvegek egykori festésének kutatása

 

A templomhajó vakolat- és festés rétegeinek szondázó kutatását végző festőrestaurátor művészek szakértői véleménye[72] szerint  a kő és tégla bordák felületkiegyenlítő homokos meszelésére felhordott legkorábbi karakteres színezés, a helyenként fellelhető „sárga” színű festésréteg. A következő jellegzetes festésréteg, a fehérre meszelt, vakolt felületek között futó bordák felületén, vélhetően az 1625-1665 közötti években készített középtónusú „szürke borda” „venyige-szürke”.

A festőrestaurátor-kutatók megállapítása: „..A most nyitott kutatóablakok a „szürke borda réteg” állapotát és mennyiségét oly mértékűnek mutatják, hogy restaurátori módszerekkel az eredeti helyreállítható lenne. A szentélyben rekonstruált „szürke borda réteg” felfestése a hajóban, természetesen olcsóbb, mint egy restaurálás, de ez esetben fennáll a még meglévő eredeti rétegek teljes pusztulásának veszélye

Bodor Imre tudományos kutató, műemlékvédelmi szakértő[73] szerint „… a hajó boltozatának bordáin található, fehér fugákkal osztott szürke (ún. „venyige fekete”) festés  - bár feltehetőleg XVII. században a török hódoltság idején készült – helyreállítása a legcélszerűbb.”  A végleges döntést , a festő-restaurátor kutatók záró megállapítása alapozza meg: „…a templomhajó következő kifestéséhez felállítandó állványzatról, mindenképpen el kell végezni a rétegek teljes körű kutatását. ….A feltárás eredményeinek ismeretében lehet dönteni a rekonstrukciós festés, részleges restaurálás, vagy teljes restaurálás kérdésében

 

2.2 – Oldalfalak felületképzésének, festésének kutatása

 

A templomhajó vakolat rétegeinek szondázó kutatását végző festőrestaurátor művészek szakértői véleménye[74] szerint, a jellemzően föllelhető „barokk vakolat változó vastagságú [1,5cm – 5 cm], törekkel és mészrögökkel. ….a barokk vakolaton csak fehér meszelés került elő, a díszesebb kifestés nyomait… nem találtuk meg”.

Ezt a ma látható vakolt felületet vizsgálva megállapítható, hogy a hálós bordák közötti boltsüveg mezők vakolata általában jó megtartású. Kevés helyen átrepedt, csak néhány helyen igényeli a teljes leverést és vakolat cserét. A tervezett felújítás során – a festő restaurátor kutatók vizsgálatát követően, amely ha kizárja a festett felület meglétét – következhet a vakolt felületek megtisztítása, a több rétegű, helyenként rétegesen leváló meszelés eltávolítása. A mészglettel javított és vizes mésztejjel alapozott felületre háromszori fehér (tört fehér) meszelés készíthető.

 

A diadalív vakolt felületén „A 2005. október-novemberében elvégzett szondázó kutatás megmutatta, hogy az alsó rétegekben korai díszítő, esetleg figurális festés is volt.”…” a feliratos szövegszalagot megtaláltuk a diadalíven  E felület további feltárására és sorsának eldöntésére is áll a kutatók megállapítása: „ a kifestéséhez felállítandó állványzatról, mindenképpen el kell végezni a rétegek teljes körű kutatását. ….A feltárás eredményeinek ismeretében lehet dönteni a rekonstrukciós festés, részleges restaurálás, vagy teljes restaurálás kérdésében.” A diadalívet szegélyező „szürke borda”, fehér kváder kiosztással, rekonstrukciója vagy újra festése kérdésében azonos a döntési helyzet, mint a bordák festésénél. A szentéylben, a bordák elmúlt évszázadokon át történt számos javítása miatt a bordákon „venyige-szürke” meszelés készült egységesen, borda-osztó fehér csíkozással.

 

2.3 -  Az 1900-1938 években „volt” díszítőfestés maradványainak kutatása

 

Az 1899-1900 között készült – rövid ideig fennmaradt – 1938-ban már fehérre meszelt felületekkel megjelenő templom boltsüvegein és oldalfalain megjelenő neogótikus kifestés színezéséből alig maradt fenn néhány nyom, azt teljes egészében lemosták. Erre került a ma is látható, elporosodott fehér meszelés

Az intenzívebben „enyvvel átitatott vakolat páradiffúziója lényegesen rosszabb, így a vakolaton, évtizedek során a párából eredő nedves felületen a „por” jobban megült és annak szürkesége rajzolta ki a diadalíven a tondókat, középütt a Krisztus-arcot ábrázoló kendőt és a falpilléreken az indadíszek nyomát. A kutatás igazolta, hogy az enyves-patronos díszítőfestésnek semmi nyoma nem maradt. 1938-ban visszaállt a ferences szellemhez évszázadok óta közel álló, egyszerű fehér falfelületek és a hálóboltozat bordáinak „venyige szürke” festésével kialakított belső kép. Ezt az elvet kell fönntartani a tervezett belső felújítás során is.

 

2.4 - Kontuly Béla „Mária hét öröme” és „Mária hét fájdalma” freskók (1946-48)

 

Kontuly „Római Iskola” tagja, a novecento modern klasszicizmusát képviselő festőművész, az alsóvárosi családok adakozásából 1948-ban, az „orosz” frontról szerencsésen hazatért férfiak megmenekülésének emlékeként, hálából festtették. Mindszenty „Boldogasszony Éve” keretében 1948 augusztus 5-i szegedi megjelenése adott okot az igen rossz állagú „Mária-szobor” bontására és a két freskó festésére. Kontuly művészete az idők múlásával felértékelődik s a magyar festészet egy saját korszakának – a római iskolások körének - alkotásaként, védelmet igényel.

 

2.5 - Szent István király-kultusz egykori (1931) megjelenítése a hajó északi falán

 

A „bambergi dóm lovas szobor” - akiben a hagyomány, az ifjú Szent Istvánt tiszteli -  e dombormű gipsz másolata, rövid ideig, 1931-1937 között, az északi kapu fölött állt, ahol jelenleg a Mária hét fájdalma freskó van. Ma, jó helyen, a Szegedi Móra Ferenc Múzeumban látható. Ezzel kapcsolatosan tennivaló nincs.

 

2.6 - Kapisztrán Szent János kultusza (1932) és a szobor helyének értékelése

 

Damkó József Kapisztrán budavári szobrának[75] felére kicsinyített bronz másolata 1932-ben került az északi hajófal, Pieta-oltára (1739) mellé. Nem szerencsés az elhelyezése, méltatlan a ferencesek számára nagy tiszteletnek örvendő Szent jelenlegi elhelyezése. Fontos, hogy méltó helyre kerüljön. Jó elképzelés az, hogy a meglévő vörös-márvány posztamenssel együtt, a kolostor udvar (kvadrum) hangsúlyos pontjára áthelyezzék.[76]

 

2.7 - Mátyás király tisztelete (1931) és a bautzeni emlékmű-másolat

 

Legutóbbi felújítására, az OMvH által, 1992-ben történt déli homlokzat felújítás során került sor. 1931-ben ajándékozta Klebelsberg Kúnó a bautzeni Mátyás emlékmű másolatát. A déli homlokzati fal kutatásának bár útjában állt, ezt a kutató Dr. Lukács Zsuzsa állapította meg, s ez a tény ma is fönnáll. Megtartandó, a fal túloldalán lévő Kontuly freskóval együtt. S hogy mi lehetett a déli kapu két, utólag beépített támpillérek által közrefogott falszakaszon 1900 előtt - rejtély marad - választ talán majd az utókor adhat. Mindenesetre Mátyás mecenaturájáról írott dokumentumra még nem akadtak a kutatók, a rendi hagyomány említi,[77] de nagy valószínűséggel vélhető, hogy a gótika építészetében oly nagy jártassággal bíró királyi építő műhely, ha áttételesen is, de segítségére lehetett a király számára oly kedves ferences szerzeteseknek. A templomot „Nem Mátyás király gazdag adományából emelték tehát, mint a hiedelem vélte, hanem a Városnak és vidékének népe adta a rávalót.”[78]

A Hunyadiak ligete, a Mátyás király kultusz túlhangsúlyozása és a Kapisztrán eszme nemzetmentő szerepének kihangsúlyozása a kor sajátos politikai szövődményeitől terhes.[79]

 

3. Javaslatok és ajánlás a templom-hajó felújítási terveinek elkészítéséhez.

 

 

3.1 – Sürgős és azonnali intézkedést igénylő beavatkozások

A hajóban, a helyenként életveszélye boltozati bordák „felkötésének” feladata azonnali beavatkozást igényel.

A teljes hajó hálóboltozatának felújítása során – függetlenül attól, hogy a jelenlegi stabilitása milyen értékelésű – az összes, 60º-nál laposabb szögben elhelyezkedő bordát célszerű felkötni, mivel azok esetleges későbbi szerkezeti alakváltozás okozta stabilitás vesztés esetén – akkor már ott nem lévő állványzat hiányában – sokkal nagyobb költség mellett erősíthetők föl, mint egy együttesen elvégzett munkafolyamat során. Ezért, a statikus szakértő által adott javaslat szerint – a borda orrtagja alatt végig vezetett – a borda színével megegyező színűre festett 50/14 mm-es laposacél, egy ponton, annak középpontjában a bordán és a boltháton átfúrt és átvezetett Ø 8 mm-es, egyik végén menetes kialakítással, alátét lemez közvetítésével a borda, a boltsüveg hátán csavar rögzítéssel könnyel felköthetők

 

3.2 – A tervezett felújítási munkák engedélyeinek beszerzéséhez szükséges dokumentáció elkészítéséhez adatok, ajánlások.

 

A most végzett szondázó kutatás és az elmúlt évek-évtizedek során felhalmozódott ismeretanyag elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy a hajó belső építészeti felújításához szükséges engedélyezési dokumentáció elkészíthető legyen. A mellékoltárok és szószék későbbi időpontban – az építészeti felújítás befejezését követően - várható restaurálásának előkészítése külön vizsgálat tárgya.

A festő-restaurátor kutatók záró megállapításával egyezik az kutatásban közreműködő összes résztvevő megállapítása: „…a templomhajó következő kifestéséhez felállítandó állványzatról, mindenképpen el kell végezni a rétegek teljes körű kutatását. ….A feltárás eredményeinek ismeretében lehet dönteni a rekonstrukciós festés, részleges restaurálás, vagy teljes restaurálás kérdésében.” Ezt a kutató munkát a tervezett felújítási munka első fázisaként, a beállványozott hajó teljes boltfelületének vizsgálatát követően lehet befejezettnek tekinteni.

 

3.3 -  A felújítási munkák becsült költségének meghatározásához adatok.

A kutatási eredmények, a jóváhagyott engedélyezési terv kikötéseinek ismeretében, tételes költségvetés alapján becsülhető meg.

 

Néhány adat:

1.     a hajó alapterülete:      500 m2   boltsüveg felülete: 568 m2  

2.     a boltsüveg bordák által nem takart boltfelülete:  491 m2

3.     a hálóboltozat bordáinak hossza:   529 m (boltváll bordák nélkül)

4.     a bordák felület:           386 m2  (boltváll bordák nélkül)

5.     oldalfalak (mellékoltárokkal, szószékkel nem takart) felülete: ~ 960 m2

6.     falpillérek felülete: 302 m2

7.     a diadalív homlokfelülete:  158 m2  ívbelső felülete: 30 m2  (vörösmárvány fölött)

8.     a nyugati végfal belső felülete a kórus karzat fölött:   156 m2

9.     a kórus keresztboltozatainak felülete a pillérekkel együtt:     190 m2

 

Köszönet, Dr. Botka László polgármester úrnak, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának a kutatási munkák költségfedezetének biztosításáért, valamint az Alsóvárosi Római Katolikus Plébánia vezetőjének, Bán Zsolt Jónás plébános úrnak, hogy a templom liturgikus használata mellett biztosítani tudta a zavartalan munkát. Köszönet a kutatóknak, Forrai Kornélia és Jeszeniczky Ildikó festőrestaurátor művészeknek, Dr. Bárczi István okleveles építészmérnök, statikus szakértő, főiskolai tanárnak, Dr. Bodor Imre tudományos kutató, műemlékvédelmi szakértőnek, Szőke Balázs történelem szakos doktorandusznak, aki az ELTE Bölcskarán e témában készíti Phd. munkáját, különösen az európai kultúrkörben történő összehasonlító és elemző megállapításaiért, annak ellenére, hogy bizonyos kérdésekben ellentétes álláspontot vallunk. Köszönet Németh Bélának, a Ferences Rend műszaki ellenőrének a technikai feltételek megteremtéséért és Bischof Attila vállalkozónak a biztonságos kutató állványok megépítéséért.

Külön meg kell emlékezni Dr. Lukács Zsuzsa munkásságáról, akivel bő egy évtizeden át közösen végeztük munkánkat a kolostorépület és a templom szentélye, a sekrestye, a volt káptalanterem felújítása során. Publikációiban a templomhajó megkutatásának vágyával zárta munkásságát, ez már vele nem teljesülhetett.

 

Epilógus

Abban kell bíznunk, hogy lesz kellő hit és bátorság a koldulórendi ferences közösségben ahhoz, hogy a felújítási munkákhoz szükséges nem csekély összeget, Szeged város e páratlan értékű építészeti alkotásának felújításához összegyűjtse a modern koldulás – pályázatok, mecenatúra – keretei között.                                                                                                                                   Budapest, 2006. február 2.


 

IRODALOMJEGYZÉK

 

ANDAI Pál

             1961     A mérnöki alkotások kézikönyve Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

BÁLINT Sándor:

1966     A Szeged-alsóvárosi templom, Műemlékeink sorozat Szerk: Dercsényi Dezső, Pannónia, Budapest

             1983     Szeged-alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest

BENDE Lívia

1998     A Szeged-alsóvárosi ferences templom szentélyének régészeti kutatása In: Műemléklap, 2, 1998.12.5.

BOGDÁN István

             1978     Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végig. Akadémiai Kiadó.  p.101.

CSÁSZÁR László

1987-88        Későgótikus boltozattípusok Közép-Európában. I. Építés-Építészettudomány XIX. 1-2. 93-168.

2002     A Szeged-alsóvárosi ferences templom boltozatairól 155-160. In: OMvH MŰVÉSZETTÖRTÉNET-MŰEMLÉKVÉDELEM IV. Tanulmányok Détshy Mihály hetvenedik születésnapjára Szerk: Lővei Pál

CS. SEBESTYÉN Károly

             1938     Szeged középkori templomai, Építéstörténeti tanulmány, Szeged

1943     Tatárjáráskorabeli templom nyomaira bukkantak az alsóvárosi régészeti ásatásoknál. In: Szegedi új Nemzedék 1943. február 14. 5.

DUDÁS Gyula:

             1887     A Szeged-alsóvárosi templom műrégészeti szempontból. Szeged

DLUSZTUS Imre

             2003     Szeretni egy templomot, Élet és irodalom 49.évf. 19. szám 2003.05.13.

DÜMMERLING Ödön

1941  A Ferencrend középkori csúcsíves stílű építészetének emlékei Magyarországon.

I. Ferencesek, TECHNIKA 1941 évi 9-10. szám, Budapest 3-15.

ENTZ Géza:

1986     A kolozsvári Farkas utcai templom építéstörténete. 13-30. In: Ötszáz éves a Kolozsvári Farkas utcai templom. Szerk.: K. Fogarasi Zsuzsa, Budapest, Ráday Gyűjtemény Füzetei 2. 

FÜLÖPP Róbert

            1994      A Szeged alsóvárosi ferences kolostor műemléki helyreállítása. In: Magyar Építőipar 1994/6. 188-190.

H. Zs.

             2003     Ferences ünnep Szeged. (500 éves jubileum) Keresztény élet XI./20 2003. május 18.

HARSÁNYI István

1994     Katolikus oktatási létesítmények (Szeged-alsóvárosi Ferences hittudományi Főiskola) p. 139,      In: Magyar Építőipar 1994/4-5. 137-142.

2001     A Szeged-alsóvárosi ferences templom szentély csillagboltozatának helyreállítása. In: Műemlékvédelem XLV. 5. sz. 294-305.

KAIZER Nándor

1905     Szent Ferencz rendje, a Szent Kreszt Tárogatójából, lapkivágat,

 In: Repertórium Patris Ferdinandi Kaizer 1928-1932. 5 lap, Ferences Könyvtár

1925 Mátyás -templomunk boltozata. Szegedi Havi Boldogasszony lapkivágat, 5.

In: Repertórium Patris Ferdinandi Kaizer 1928-1932. 255. Ferences Könyvtár

KARÁCSONYI János

             1923     Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig, Budapest

KARCSÚ Arzén

1869     A szeged-alsóvárosi Sz. Ferencrendi kolostor s templom, In: Szemle, (Egyházi lapok) 3 (1869) 514-522.

KOEPF Hans

1969     Die gotische Planrisse der wiener Sammlungen, Hermann Böhlaus nachf. Wien-Köln-Graz

LENGYEL András

             1989     Véget ér a szegedi kolostor kálváriája In: Délmagyarország 1897. ápr. 6...

LEVÁRDY Ferenc

1980 Szeged Alsóvárosi templom. Tájak-Korok-Múzeumok 44. szám. TKM Egyesület, Bp.

LUGOSI Döme:

             1932     A Szeged-alsóvárosi templom és kolostor kincsei, Szeged

LUKÁCS Zsuzsa

             1989     Az alsóvárosi templom és kolostor kutatása (1984-1988) In:SZEGED. 2. szám 38-39.

1994       Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról 437-489.

In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon, Tanulmányok, Művészettörténet-Műemlékvédelem, Szerk: Haris Andrea, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest

1999     SZEGED Alsóvárosi ferences templom és kolostor, Tájak-Korok-Múzeumok 633.. szám. Szek: Dercsényi Balázs. TKM Egyesület, Budapest.

2000     A Szeged-alsóvárosi középkori ferences kolostoregyüttes. 143-192.In:  A középkori Dél-Alföld és szer. Szerk: Kollár Tibor. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged

LUKÁCS Zsuzsa - SZÓNOKY Miklós - HADNAGY Árpád

1993 A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kőfaragványairól. 155-172. In: OMvH MŰVÉSZETTÖRTÉNET-MŰEMLÉKVÉDELEM IV. Tanulmányok Horler Miklós hetvenedik születésnapjára Szerk: Lővei Pál

 

 

LUKÁCS Zsuzsa - SZÓNOKY Miklós

1993                A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kőfaragványai. Stílus- és műhelykapcsolatok a művészettörténeti és geológiai vizsgálatok alapján. 12-17. In: SZEGED, a város folyóirata

MOLNÁR Antal

2003      Püspökök, barátok, parasztok, Fejezetek a szegedi ferencesek török kori történelméből, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség kiadványa, METEM könyvek 41. Szerk: Várszegi Asztrik és Zombori István,  Budapest

MONOK István

1984     A szeged alsóvárosi ferences rendház történetéhez 1533-1644,  In: Somogyi Könyvtár műhely. 323

NAGY Zoltán

             1944     A ferencesek Szeged-alsóvárosi temploma. In: Magyar Építőművészet   

NAGYMIHÁLY  Sándor

1937     A munka himnuszát zengve, templomunkat maguk restaurálják a szegedi barátok,

14-15. In: Tolnai Világlapja 1937. május 26.

NÁTYI Róbert

1999     A szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Irodalom- és Művészettörténeti tanulmányok 2. Szeged, 5-65.

NOVÁK Judit

1994       Szeged. Alsóvárosi ferences templom falkutatási dokumentációja. [Kézirat] OMvH tervtár ltsz. 36.840.3

1995       Jelentés az Alsóvárosi Mátyás templom szentélyének barokk falkutatásáról . [Kézirat] a Rendtartomány tulajdonában

NYILAS Péter

1991.      Folytatják az alsóvárosi feltárást. Ferencesek ásták el a szobrokat?

In: Délmagyarország, 1991. november 25.

1993       Kibontják a déli kaput. Mérműves ablakok tervei. Ferencesek kolostora.

In: Délmagyarország, 1993. április 24. 7.

ORDINÁNSZ Konstantin

1831     A Libanon havasai alatt illatozó titkos rózsa Mező-Szeged Havi Boldogasszony templomában Segítő Boldogasszony-kép története, Szeged

ORMÁNDY János

1994     Előzetes jelentés a Szeged-Alsóváros ferences kolostor udvarának feltárásáról. A kőkortól a középkorig. In: Tanulmányok Trogmayer Otto 60. születésnapjára. 519-526.

PANEK Sándor

1997     A Ferences templom titkai / A Mátyás-templom titkai In: Délmagyarország 1997. jan. 22..

PAPP Szilárd

2005     A királyi udvar építkezései Magyarországon. 1480-1515. Balassi Kiadó, Budapest

PÁL József

             1992     Zadravecz István és Szeged, 9. In: SZEGED 1992 január

PÉTER László

             1988     Alsóváros jubileuma, In: Dél-Magyarország, DM magazin 6.

             1991     Szegedi ferencesek. Szeged, In: A Somogyi Könyvtár kiadványai.

PROHÁSZKA László

             1990     Budavári szoborkalauz, Zriynyi Kiadó, Budapest

RADOS Jenő

             1971     Magyar Építészettörténet 111-112. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971

REIZNER János

1900     Szeged története I-IV. Szeged 1. kötet  A legrégibb időktől a XVIII. századig. 2. kötet A XVIII. század végtől az 1879. évi árvizig, 3. kötet Egyházak és hitfelekezetek.

SZABÓ György Piusz

1921     Ferencrendiek a magyar történelemben, Adalékok a magyar ferencrendiek történetéhez. Szeged 340-346. Budapest

SZÁNTÓ Konrád OFM

1996     A szegedi gvardiánok, mint a csanádi megyéspüspök helynökei és az alsóvárosi ferences kolostor elöljárói 217-266 In: Magyar Egyház Történeti Enciklopédia Alapítvány, Budapest

SZEGEDI. A. Kilit

             1862     A Szeged-alsóvárosi fejedelmi templom és kolostor történelmi vázlata, Szeged

SZILÁDY Áron – SZILÁGYI Sándor

1863     Török-magyar-kori emlékek. Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon,

I-II. Pest

SZŐKE Balázs:

2005     A Szeged-alsóvárosi ferences templom hajóboltozata 875-890. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára 2. Szek: Őze Sándos és Medgyesy-Schmikli Norbert, PPK-METEM, Piliscsaba-Budapest, 2005.

TROGMAYER Ottó

1992     Plathea santi Petri (Szent Péter utcája) Egy tévhit cáfolatának dokumentumai. In: Várostörténeti, Kulturális és Közéleti Magazin 1992. VI. 17.Szeged

1993     Xenodochium.(Menhely) Ispotály a ferences templom mellett? In: Várostörténeti, Kulturális és Közéleti Magazin 1993. III. 34-35. Szeged

VARGA András

1996       A szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846, Szeged

 (Olvasmánytörténeti Dolgozatok VIII.)

VÉGH András:

1998     Középkori idomtégla töredékek 38-40. Lapidarium Hungaricum, Magyarország építészettörténeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest I. Budai királyi palota, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest

VUKIČEVIĆ-SAMARŽIJA, Diana

1994 Mittelalterliche Kirchen der Bettelorend in Kroatien. In: Haris Andrea szerk.Művészettörténet – Műemlékvelem. 70-73.

Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon, Tanulmányok, Művészettörténet-Műemlékvédelem, Szerk: Haris Andrea, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest

 

 

 

Szerző nélkül:

1938       Mátyás király restaurált temploma körül már a közeljövőben megvalósul a

Hunyadiak-ligete, Feledhetetlen ünnepség Alsóvároson (a felújított templom pontifikálás).SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1938. JÚNIUS 8. p. 4.

1961     A Magyarországi művészet Története, szerk: Fülep Lajos Képzőművészeti Kiadó, Budapest

1983       Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk: Kristó Gyula, Szeged

1985.    Szeged története 2. 1686-1849. Szerk: Farkas József

 

 

RAJZJEGYZÉK

 

1. rajz  A Szeged-alsóvárosi ferences templom építési periódusai. (a) Az Árpád-kori, ispotályos, Szent Péter templom.  (b) A ferencesek nagyméretű templom-hajót (1) építenek, miközben a középkori kistemplomot használják. A hajót záró diadalív szélessége ekkor vélhetően megegyezik a kistemplom szélességével.  ( c ) Az új templom-hajót használatba véve, lebontják a kistemplomot és megépítik (2) az új templom szentélyét. Az Árpád-kori templom faragványos köveit tárolják. (d) Megépítik a torony, szentély magasságával egyező alsó szakaszát valamint a sekrestyét avagy káptalan termet (3). Ezek falába másodlagosan beépítik a faragványos köveket.  (e) Először a sekrestye-káptalan terem boltozását végzik el (1), 32-36 cm hosszú körteprofil keresztmetszetű égetett agyag bordaelemekkel. (f) Másodjára a szentély csillagboltozatát építik 8,5 cm vastag profil téglákból. A téglabordákat vakolják és kőosztást festenek rá.  (g) Az előző munkák kudarcain okulva és a közelgő török veszély miatt a hajóba tervezett csillagboltozat nem készül el. Helyette bordaráccsal díszített egyszerű donga boltozat épült.

 

2. rajz

 

A hajóboltozat méretrendje és méretei

3. rajz

A templom-hajó boltozat-bordáinak rendszere

4. rajz

A templom-hajó boltozatának nézetrajza (alaprajz)

5. rajz

A templomhajó metszete

6. rajz

Borda megerősítések terve

 

 

 



[1] Cs. Sebetyén, 1938

[2] Török kori engedély-okirat. A törökök új épület építését, vagy meglévő épületek bővítését nem engedték, a javítást is engedélyhez kötötték.

[3] Lukács Zsuzsa, 2000, 145. Kiemelés az Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Összegyűjt: Szilády Áron, Szilágyi Sándor Pest, 1863. 2. köt. 324.

[4] Bálint Sándor, 1966, 26. a hajót és a szentélyt egyaránt hálóboltozatúnak írja, ez téves, a szentély csillagboltozatú.

[5] Levárdy Ferenc, 1980, 8.

[6] Dr. Lukács Zsuzsa, 2000, 145.

[7] Császár László,1987-88. 156-157.

[8] HARSÁNYI István, 2001, 302.

[9] Szőke Balázs 2005. 875.

[10] Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. „artisztikum” fr. művészi jelleg, megformáltság

[11] SZABÓ György Piusz, 1921, 341..

[12] KAISER Nándor, 1905. lapkivágat

[13] Diana Vukičević – Samaržija. 1994.70-73.

[14] MOLNÁR Antal, 2003.79. „promotor aedifici” = építésvezető, a „szindikus” = világi, gazdasági ügyvivő

[15] KOEPF Hans, 1969. 193R

 

[16] DÜMMERLING Ödön, 1941. 14.

[17] A Magyarországi Művészet Története Szerk.:Fülep Lajos Képzőművészeti Kiadó Bp. 1961.241-242.

[18] Császár László, 2002, 159

[19]  IDEGEN SZAVAK SZÓTÁRA, Akadémiai Kiadó, 2003.  „imitáció”, /lat./ utánzás, színlelés azaz a teherviselés tekintetében színlelés, más szóhasználatában „álborda” vagyis a  primer szerkezeti funkció hiánya miatt „ál” azaz valóságosan nem teherviselő.

[20] HARSÁNYI István, 2001. 297.

[21] VÉGH András, 1998, 40.

[22] CSÁSZÁR László, 1987-88, 93-168

 

[23] Molnár Pál városi főmérnök, régészeti és építészettörténeti kutatásai, cikkei és műszaki rajzai rendkívüli történeti értéket képviselnek.

[24] LUKÁCS Zsuzsa, 1994, 460. In: MOB irattár:33/1923.

[25] LEVÁRDY Ferenc,1980, 8.

[26] ÁÉH = Állami Egyházügyi Hivatal, 1951-1989 között épp olyan eszközökkel korlátozta az egyház működését, mint a 150 éves török uralom alatt az Oszmán Birodalom.

[27] KAIZER Nándor, 1925. lapkivágat, Kaiser Nándor Repertórium 255. a Ferences rend központi könyvtárában. Törökkori adatok származási helye: Szilády-Szilágyi 1863.

[28] HARSÁNYI István 2001/5. 295.

[29]  ENTZ Géza 1986, 24.

[30] Szindikus = gazdasági ügyek, választott világi képviselője (Fáy Z. Ferencesek Gyöngyösön, 1999,166.)

[31] LUKÁCS Zsuzsa, 2000, 163-164. Im: Rómer Flóris XXV. sz. feljegyzése

[32] Az iszlám terjeszkedéssel szembe forduló betegápoló lovagrend sebesültek gondozására hivatott. 1247 körül IV. Béla telepíti le őket M.on., a XV. század közepére lehanyatlik a lovagrend, s ezért adják át helyüket a ferenceseknek.

 Bővebbet, Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János-rend Magyarországon. Bp. 1928.

[33] LUKÁCS Zs.-SÓNOKY M.-HDNAGY Á.,1993, 159. A románkori Szent Péter templom kövei, így a zárókő is, a kolostor 1997. évben épített kőtárában láthatók.

[34] Lukács Zsuzsa - Szónoky Miklós - Hadnagy Árpád, 1993, 166-167.

[35] PÉTER László, 1988, 6.

[36] P.SZÁNTÓ Konrád OFM 1996, 225.

[37] SZABÓ György Pius, 1921, 340. In: Fridrich Urban, 1759. II. 10. vö. I. 11.

[38] FÜLEP Lajos, 1961, 241.

[39]  Bogdán István 1978. 101, szerint 1 nagybányai bányaöl = 3 budai rőf = 1,75209 m. XVI. századvégig alkalmazott mértékegység. Arra vonatkozóan nem találtam adatot, hogy van-e összefüggés a „római láb” mértékkel, de lehet, hogy csak véletlen az összeesés, a 6 római láb = 1 nagybányai bányaöl értékkel. [6 x 0,292 = 1,7502 m) 1 erdélyi (nagybányai bányaöl = 3 budai rőf (3x0,584 m) Esetünkben a budai rőföt nem használják. az egy öl hosszú borda = 6 db, 1-1 láb hosszú bordaelem.

[40] Papp Szilárd, 2005, 143.]

[41] Dr. Császár László, 1987-88, 153

[42] Dr. Bárczi István okl. építészmérnök, statikus szakértő 2005. december 5-én kelt statikai szakvéleménye p.6.

[43] Fülep Lajos 1961, 241-242.

[44] Andai Pál, 1959. 179..

[45] Papp Szilárd, 2005, 146.

[46]   Forrai Kornélia és Jezseniczky Ildikó festőrestaurátor művészek 2005. november 19-én kelt, „Szeged alsóvárosi ferences templom hajó és vakolat festékrétegeinek szondázó kutatásának eredménye” című jelentés

[47] mint 46. jegyzet

[48] mint 46. jegyzet

[49] Dr. Bodor Imre tudományos kutató, műemlékvédelmi szakértő: „Előzetes jelentés a Szeged alsóvárosi ferences templom hajójának műemléki kutatásáról” c. 2005. november 30-án kelt jelentése.

[50] DÜMMERLING Ödön, 1941, 14.

[51] Az arcus triumphalis ívének átrepedt falát 1996-ban fúrt-injektált acélcső varratokkal stabilizálták. Erről bővebbet közöl a Műemlékvédelem 2001/5 száma, p.294-304.

[52] NAGYMIHÁLY Sándor, 1937, 15.

[53] Rados Jenő: Magyar Építészet Történet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971, p.111. Ezt az 1900-ban készült romantikus festésű, a bambergi lovasszobor-másolatot láttató belső képet közli.

[54] BÁLINT Sándor, 1983, 96.

[55]  VESZPRÉMI László, 2002. 13.

[56] NYILAS Péter, 1991, 18.

[57] PROHÁSZKA László 1990. 54.  A budavári szobrot 1922-ben állították, a neves építész. Foerk Ernő által tervezett alépítményen áll. Szegeden, az eredeti alépítmény feles kicsinyítésén áll a szobor.

[58] BÁLINT Sándor, 1983.16.

[59] BÁLINT Sándor, 1983.96.

 

 

[60] BÁLINT Sándor, 1966.p.43. „Történelmi álromantika helyezte” ide.

[61] FÜLÖPP Róbert, 1994, 188.

[62] SZEGED ÚJ NEMZEDÉK, 1938.június 8. p.4. 1938 pünkösdjén felszentelik a felújított templomot. Szeged város vezetése ekkor határozza el, hogy a templomot övező téren „Hunyadi János és hitvese Szilágyi Erzsébet, Hunyadi László és a hős ferences szerzetes Kapisztrán Szent János és az igazságos Mátyás királynak érc- és bronz szobrai fogják hirdetni a kor történelmének nagyszerű eseményeit.”

[63] PAPP Szilárd, 2005, 111-125.

[64] Prohászka László, 1990. p.44.

[65] Dr. Bárczi István okl. építészmérnök, statikus szakértő 2005. december 5-én kelt statikai szakvéleménye p.6.

[66] HARSÁNYI István: 2001, 302.

 

[67] A szerkesztő kör a boltsüveg illetve a boltbordák felső síkján fut. A bordák pedig a hosszfalakra futnak, s a szerkesztés szerint 15-15 cm-t ülnek be a fal síkjába a szerkesztőkör középpontjában. Ezért a hajó szélessége nem a 600-os szögben szerkesztett körátmérő vetületével egyezik.

[68]  Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig, Akadémiai Kiadó, 1978. p.101. szerint 1 nagybányai bányaöl = 3 budai rőf = 1,75209 m. Arra vonatkozóan nem találtam semmi adatot, hogy van-e összefüggés a „római láb” mértékkel, de lehet, hogy csak véletlen az összeesés, a 6 római láb = 1 nagybányai bányaöl értékkel.

[69]  Dr Lukács Zsuzsa a templomhajó déli kapujánál találta meg a középkori padlószintet, amely a jelenlegi padlószint alatt, mintegy 30 centiméterrel mélyebben fekvő piros téglaburkolat volt.

[70] Császár László 2002, 159

[71] A Magyarországi Művészet Története Szerk. Fülep Lajos Képzőművészeti Kiadó Bp. 1961 p.241-242.

[72]  Forrai Kornélia és Jezseniczky Ildikó festőrestaurátor művészek 2005. november 19-én kelt, „Szeged alsóvárosi ferences templom hajó és vakolat festékrétegeinek szondázó kutatásának eredménye” című jelentés

[73] Dr. Bodor Imre tudományos kutató, műemlékvédelmi szakértő: „Előzetes jelentés a Szeged alsóvárosi ferences templom hajójának műemléki kutatásáról” c. 2005. november 30-án kelt  jelentése

[74]  mint 66. lábjegyzet.

[75] PROHÁSZKA László 1990, 54.  A budavári szobrot 1922-ben állították. A neves építész, Foerk Ernő által tervezett alépítményen áll. Szegeden, az eredeti alépítmény feles kicsinyítésén áll a szobor.

[76] BÁLINT Sándor, 1983, 96.

[77] SZABÓ György Piusz, 1921, 340. Hivatkozik Fridrich Orbán (1759)  ferences történetíróra. Im: 14.

[78] PÉTER László, 1988.6.

[79] SZEGEDI UJ NEMZEDÉK, 1938, 4, valamint PÁL József,1992, 9.